Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-361

80 361. országos Illés ftbrnír 37. 1878. elfogadása után előterjesszem azon niódositványokat, melyeket a pénzügyi bizottság ajánl. {Helyeslés, és tetszés a középen.) Mudrony Soma: T. ház! (Halljuk\) Mindenekelőtt reflectálni akarok a jelen szerződésnek összefüggésére a vám és kereskedelmi szövetséggel. (Halljuk!) Erre nézve igen t. Wahrman képviselő ur, mint a pénzügyi bizottság előadója, már igen részletesen kifejtette azt, hogy a Lloydszerződós ügye tulajdonkép semmiféle logikai kapcsolatban nincs a vám- és kereskedelmi szövetséggel. Én azon érveket, melyeket a t. képviselő ur felhozott, magaméivá teszem, és csupán azt jegyzem meg, hogy a t. képviselő ur logikai ugrást tett akkor, midőn mégis azon következtetésre jön, hogy jelenleg ezen ügy a kiegyezéssel összeköttetésben áll. Mit jelent az, hogy jelenleg összeköttetésben áll? Azt jelenti, hogy ezen ügyben már praejudicium történt akkor, mikor a Lloydszerződés meghosszabbíttatott. Ezzel szemben bátor vagyok hivatkozni igen t. ministerelnök urnák múltkori előadására, melyben hangsúlyozta azt, hogy eddig semmiféle praejudicium nincs, sőt praejudicium még akkor sem fogna képeztetni, ha azon két kikezdés, melynek kihagyása múltkor proponáltatott, nem hagyatik ki. Kinek van igaza: Wahrman képviselő urnak-e, ki azt mondja, hogy már praejudicium van erre nézve; vagy a t. ministerelnök urnák, ki azt mondja, hogy nincs praejudicium ? Én inkább a ministerelnök ur nézetéhez csatlakozom; de épen azért, mivel praejudicium eddig nincs, és nem tartom kívánatosnak, hogy e tekintetben praejudicium képeztessék: én semmiféle összefüggésbe a két dolgot hozni nem kívánom. Magának a dolognak érdemére nézve az előttem szólott t. képviselő ur kifejtette, hogy ő postaügyi és kereskedelmi szempontból nem tulajdonit a Lloyd-szerződésnek oly nagy fontosságot, mint a kormány teszi. Azonban azt mondja, hogy politikai indokból fogadta el. S ő ezen indokokat fel is sorolta. Tulajdonkép csak egy indokot emiitett, azt t. i. hogy a Lloyd-ügynökének és a Lloydhivatalnokoknak Keleten nagy befolyásuk van, s ha a szerződést el nem fogadjuk: ezek becsukják a boltot, ennek következtében az üzlet megszűnik és a befolyásnak vége. Nézetem szerint itt ismét egy nagy logikai ugrás van. Abból a feltevésből indul ki a t. képviselő ur, hogy ha a szerződés el nem fogadtatik, ha a Lloydsubventio a kívánt magasságban meg nem szavaztatik: a Lloyd meg fogja szüntetni összeköttetését a kelettel. Én azt hiszem, hogy a Lloyd ezt semmi áron nem fogja tenni, mert a Lloyd vagyoni állapota és üzlete olyszérü, hogy a subventió reá nem valami nagy befolyást gyakorol, s a subventió nélkül is megélhet, e nélkül is jövedelmező üzlettel bírhat, tehát nem fogja beszüntetni az üzletet. Különben vagy van valami tényleges és egészséges alapja a keleti összeköttetésnek, vagy nincs. Ha nincs: akkor ón arra a befolyásra, melyet a Lloyd-ügynökök és hivatalnokok gyakorolnak, semmitse adok. Ha pedig a tényleges basison nyugszik ezen üzlet: akkor az ezzel kapcsolatos érdek magát érvényesíteni fogja és nézetem szerint talán még nagyobb mértékben azon esetben, ha a Lloyd-társulat az egészséges magánüzletekre utaltatik az által, hogy a kényelmes subventió alól kikerül. (Helyeslés a balon.) Ezek után t. ház át akarok térni magára a dologra, az előttünk fekvő szerződésre. — Mint hogy különvéleményünk indokolásában igen részletesen kifejtettük azon indokokat, melyek bennünket a Lloyd-szerződés elvetésére indítottak, én azok ismétlésébe bocsátkozni nem fogok, melyek ott már ugy is hosszasan vannak előadva; csak röviden constatálom azt, hogy a kormány által előadott indokoknak egyike sem bir nézetem szerint nagy fontossággal. Először nem bir a politikai indok, a melyre hivatkozás történt. Nem bir másodszor a postaszolgálat érdeke, ós harmadszor nem bir azon úgynevezett kereskedelmi ós nemzetgazdasági érdek, mely a Lloyd-szerzŐdéssel kapcsolatban van. A mi először a politikai indokot illeti, nézetem szerint már magában véve is nagyon visszás helyzet, midőn egy tökéletesen materiális érdekű üzlet politikai mezbe burkolva mint egy bálvány állíttatik elénk, hogy az előtt föltótlenül meghódoljunk. Én azon nézetben vagyok, hogy igenis lehetnek minden anyagi dolognak politikai oldalai, de én azt hiszem, hogy a lehető legrosszabb politika, melyet követni lehet, abban áll: ha a nemzet anyagi érdekeit, vagyonosodásának anyagi létének és erejének kutforrását föláldozzuk bizonyos úgynevezett politikai tekinteteknek, olyas valaminek, a minek teste nincs, a minek anyaga nincs, a mi csak képzeletben áll, és a miből a nemzet erőgyarapodást semmiféleképen nem meríthet, ennélfogva én az ily dolgoknál a lehető legroszabb politikának tartom azt, ha az anyagi érdekek háttérbe szoríttatnak politikai érdekek előtérbe állíttatnak. Az ily dolgoknál a politikai oldal másodsorba helyezendő. Miután igy fogván fel a dolgot a politikai érdekekre, melyre különben még vissza fogok térni, csak másodsorban fektetek súlyt: most ennek mellőzésével áttérek a materialis érdekű indokokra, nevezetesen a póstaszolgálati indokokra. (Halljuk!) A mi a kormány által felhozott postaszolgálat indokát illeti, arra nézve is a különvéleményben kiemeltük azt, hogy a postaszolgálat — mint ilyen, — nem önczél, hanem csak eszköz a kereskedelem és forgalom-érdekek előmozdítására. —