Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.
Ülésnapok - 1875-361
76 861. országos ülés február 27. 1878. melyben a Lloyd jár. A monarchia érdekében fekszik tehát, hogy ezen politikai fontossággal biró versenynyel szemben állítsunk egy oly vállalatot, mely a monarchia eddigi segélyezése folytán igen jelentékeny helyet foglal el a hajózás terén. E három szempontból kiindulva, ismételve kérem a t. házat, hogy a javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni méltóztassék. {Helyeslés a középen.) Wahrmann Mór a pénzügyi bizottság előadója: T. ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat, illetőleg az osztrák-magyar Lloyd gőzhajózási vállalattal kötendő szerződés a t. ház által miud a vám- és kereskedelemügyi, mind a pénzügyi bizottsághoz utasíttatott véleményadás végett. A vámügyi bizottság, mint annak t. előadója most előterjesztette, azt ajánlja, hogy e javaslat ugy átalánosságban, mint részleteiben elfogadtassák. A pénzügyi bizottság nem lehetett a vámügyi bizottsággal tökéletesen egy nézeten; eltér annak nézetétől annyiban, hogy átalánosságban ugyan hajlandó elfogadni e törvényjavaslatot, illetőleg az előttünk fekvő szerződést, hanem annak részleteinél oly lényeges módosításokat proponál, melyeknek ugy pénzügyi, mint gazdasági hordereje kétségbe egyátalán nem vonható. Ezen körülménynek tulajdonítható tehát, hogy én utalva ugyan a jelentésíinkben igen bőven kifejtett indokokra, mégis szükségesnek tartom, hogy a pénzügyi bizottság álláspontját röviden és a nélkül, hogy a t. ház türelmét hosszasan igénybe venném, előadjam. {Halljuk!) A pénzügyi bizottság mindenekelőtt szükségesnek tartja, a mi eddig ugyan senki által kétségbe nem vonatott, és daczára annak, hogy maga a vámügyi bizottság jelentése is hangsúlyozza, kiemelni azt, hogy felfogásom szerint a Lloyd szerződés a vám- és kereskedelmi szövetség, illetőleg a kiegyezés kérdése közt semmi nemű összeköttetés nem létezik. Szükségesnek tartottuk ezt kiemelni azért, minthogy a tényleges viszonyok igen könnyen azon tévhitre bírhatnák az embert, hogy a kettő közt tényleg összeköttetés van. Azon körülmény, hogy az 1867: XVI. törvényczikkben említés történik a Lloyd gőzhajózási vállalatról, valamint hogy ezen törvényjavaslat a többi egyezkedési javaslatokkal egyidejűleg nyújtatott be a háznak, és hogy a Lloydra vonatkozó szerződés is a t. ház által a vám- és kereskedelmi bizottsághoz utasíttatott véleményadás végett, igen könnyen azon téves fölfogásra nyújthatna alkalmat, hogy ezen kérdések közt valóban összeköttetés létezik. Mi azonban nem tartjuk azt, hogy köztük ilyen összeköttetés léteznék. Az 1867-iki törvényhozás a tényleges viszonyokat kénytelen volt szem előtt tartani: kötelessége volt tehát intézkedni mindarról, a mi épen azon időben az államot kötelezettség gyanánt terhelte. Ilyen kötelezettség akkor több forgalmi társulat irányában állott fenn, igen logikusan, igen helyesen intézkedett tehát akkor a törvényhozás, midőn például azon vasutak irányában, melyek csakis Magyarország területén vonulnak át, azt mondotta: ezekre nézve ez ós ez az intézkedés történik: vagy hogy a Duna-gőzhajózási társaság irányában £ülön törvény fog intézkedni. Minthogy pedig szemben a Lloyddal egy szerződés is volt hatályban, kimondatott, hogy ennek terhét mindkét állam közösen, a quota arányában fogja viselni, hogy e vállalat a külügyrninister vezetése alatt álljon, s hogy a segélyezés összege a közös költségvetésben foglaljon helyet. De egyátalában nem mondta ki a törvényhozás azt, hogy ezen ügy közös, vagy hogy közös érdekű; nem állapította meg azt, hogy akkor, mikor ezen szerződés majd lejár, újra meglesz kötendő; nem állapította meg a módokat, hogy miként lesz közösen újból megkötendő; nem azt, hogy mi történjék akkor, ha a két állam közt erre nézve megállapodás létre nem jöhet; tehát egészen olyannak tekintette ez ügyet, hogy a szerződés lejártával Magyarország rendelkezési joga minden megszorítás nélkül sértetlenül fennáll. 1872-ben, midőn a Lloyddal való szerződés lejárt, az akkori kormány a most érintett álláspontot foglalta el; ugyanazon álláspontot foglalta el a t. képviselőház is, midőn akkor a szerződést megnyitotta. Mind a kormány által beterjesztett indokolásban ki volt akkor mondva, mind a házban történt nyilatkozatok hangsúlyozták, hogy az országnak kétségtelenül jogában áll ezen szerződést végleg elejteni, miután lejárt, — egyátalában semmibe sem venni, avagy uj szerződést kötni. Az ujabb szerződés megköttetett és annak folytán kisebb áldozatok nehezedtek az országra, mint eddig, a mennyiben a segélyezés összege alább szállíttatott. A segélyezés összege, a mely 1867-ben elvállal tátott és melyhez Magyarország a quota arányában hozzájárult, két millió volt; 1872-ben ezen összeg leszállittatott 1.700,000 forintra. Megengedem, és nem akarom tagadni, hogy ezen szerződésnek öt évre való megkötése, ugy hogy annak lejárási ideje a vám- ós kereskedelmi szerződés lejárásának idejével épen összeesett: hiba volt; de olyan hiba volt részünkről, a minő igen gyakran szokott elkövettetni; az ember azt hiszi, hogy bizonyos eljárás mellett jót ér el, és épen ennek ellenkezője következik be. A mennyire visszaemlékezem az akkori tárgyalásokra és azon intentiókra, a melyek akkor mind a kormányt, mind a törvényhozást vezették, annak fő oka a
