Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-361

361. országos ülés február 27. 1878. 77 miért a szerződóst öt évre kötöttük: azon nézet volt, hogy az ilyen kérdések mindig kellemetlenek, megoldásuk mindig sok időveszteséggel, bajjal jár; ós ennélfogva ugy vélekedtünk, hogy 1877. végén ugv is újra alkudozásokba kell bocsátkozni Ausztriával, tehát ezt a szerződést kössük meg most oly időre, hogy ez a többi kényes kérdésekkel egy időben intéztessék el. Akkor a legjobb intentióból követett ezen eljárásunk most oda vitte a dolgot, hogy tényleg egyidejűleg kellett tárgyalni ezt az ügyet a kiegyezéssel, s ez által a Lloyd szerződés most akarva, nem akarva, az úgynevezett egyezségi kérdések egyik kiegészítő részét képezi a kormány kijelentése szerint is. Ezen körülmény, hogy tényleg a kiegyezésnek egyik alkatrészét képezi, anélkül, hogy erre nézve különben a legkisebb jogosultság is fennállana, mégis felfogásom szerint a gyakorlati politikus által egészen figyelmen kivül nem hagyható, s ezen szerződés megítélésénél már most mindenesetre tekintetbe kell venni azt, hogy egyik kiegészítő részét képezi az egész egyezségnek — a mire itt ismételve és ismételve utaltak is, — ezen egész kiegyezést pedig nem annak egyes alkatrészei, nem egyes tételei szerint kell megbírálni, hanem az egészet kell szem előtt tartani. Erre nézve pedig itt ismételve utaltatott arra, hogy mindenkinek tisztában kell lenni magával: vajon akarja-e az egész egyezséget áldozatok árán is, vagy pedig zavarni, gátolni, akadályozni akarja az egyezséget. Ezeket előre bocsátva, áttérek magára a szőnyegen levő kérdésre. (Ralljukl) Az előadottaknál fogva magától értetik, hogy ezen kérdés iránt szükségképen három nézetnek kell léteznie. És tényleg e körül három különböző nézet van is. Az egyik nézet az, mely a kormány előterjesztésében jut kifejezésre, s melyet a vámügyi bizottság magáévá tett, hogy a Lloyddal kötendő szerződés megajitandó, de nemcsak megújítandó az eddigi keretben, hanem hogy e keret kibővitendő, hogy uj vonalak felveendők, s annál fogva a két állam által a Lloydnak eddig fizetett segélyösszege felemeltessék. Ezen segélyösszeg eddigelé 1.700,000 forintot tett, eaen törvényjavaslat szerint 2.210,000 frtra rúgna. Ezzel szemben egy másik vélemény azt mondja: sem kereskedelmi érdekeink, sem a postaszolgálatra való tekintetek nem követelik a Lloyddal való szerződés megújítását; nem tartjuk szükségesnek sem kereskedelmi, sem postaszolgálati szempontból, sem a tervezett fiume-liverpooli vonalat, sem a KeletÁzsiába vezetendő vonalat, mely most újólag lenne felveendő a szerződésbe, sem pedig azon régi vonalakat, melyeket eddig a Lloyd föntartott; _ mi mindezeket ma egyátalán nem tartjuk szükségeseknek, és ennélfogva az egész szerződést elejtendőnek véljük s az osztrák-magyar Lloydtársulatot semminemű további segélyezésben nem szándékozunk részesíteni. A pénzügyi bizottság nem csatlakozott sem ezen, sem a másik nézethez. A pénzügyi bizottság a középutat választotta. Nem fektetett túlságos súlyt — amint ez az indokolásban bőven és kimerítően olvasható — a kereskedelmi ós póstaszolgálati előnyökre, melyekben az országot a régi vonalok föntartása részesítené. Maga a pénzügyi bizottság is bevallja, hogy ezen vonalak póstaszolgálati tekintetből is sokat veszítettek eddigi fontosságukból. A török és romániai vasutak kiépítése, az olasz vasutak összeköttetése Brindisinél, a brezni postaszerződés, mely a különböző államokra bizonyos határozottan megállapított kötelességeket ró: mindezek együttesen nem teszik már annyira szükségessé e pósta-összeköttelést, mely eddigelé a két állam érdekében igen fontos szolgálatokat tett. Igen csekély mérvű tehát azon előny, mely az országra a postaszolgálat eszközléséből származik. A pénzügyi bizottság azt is megengedi, hogy Magyarország kereskedelmi érdekei nagy mértékben, vagy egyáltalában szóbavehető mértékben nem igénylik az eddigi vonalak fentartását. Magyarországnak nincs oly kifejlett ipara, mely követelné, hogy czikkeinek megadassák az a lehetőség, melynél fogva könnyebben, olcsóbban és rendesebben szállíttathassanak a Levante felé. Másrészről ami a hazánkba való bevitelt illeti, mi nem hozunk be onnan egyáltalában semmit, ugy hogy ezen összeköttetés kereskedelmünkre nézve lényegesnek mondható, fontossággal nem bir. Nem zárkózhatik el azonban a pénzügyi bizottság azon politikai tekintetek elől, melyek ma már leszorított mértékben, de mégis védelmezhetőkké teszik az eddigi vonalak fentartását, mondom leszorított mórtékben, minthogy eddigelé 1.700,000 frt fizettetett segélyösszegként e vonalak után, az előttünk levő szerződés szerint pedig erre csak 1.300,000 frt állapittatik meg, nem azért, mintha a Lloyd társulat engedményeket tenne, hanem azért, minthogy a hajók sebessége leszállittatott és a sebesség ezen apasztása folytán ugyanazon mértékben apad a fizetendő járulék is. A fővonalakon ugyanis egy óra alatt 10 tengeri mfdet járt meg egy hajó, jövőben pedig ugyanazon időben csak 9 mfdet fog megjárni, a minél fogva a Lloyd társulatnak költségei apadnak, és igy természetesen a segély összege is ezen mérvben fogy, ugy hogy jövőre 1.300,000 frt kéretik e vonalakra. Ismétlem ezen vonalaknak fentartását politikai okok indokolják. Nem tagadhatja senki, aki a kelet viszonyait ismeri, vagy fáradságot vett magának arra, hogy ez iránt azokkal érintkezzék, kik az