Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.
Ülésnapok - 1875-359
48 359. országos ülés február 25 1878. szabad fizetési médiumul kijelölni árut: akkor engedelmet kérek a t. képviselő indítványa ugyanezen kifogás alá esik, s így ezt is tessék elvetni, mert hiszen nálunk az ezüst is csak olyan áru, s akár hogy van a (örvénybe beírva, hogy ez képezi a mi valutánk alapját, a mi valutánk tényleg nem ezüst, a mi valutánk papir. Az ezüst tehát ezen hullámzásnak csak ugy ki van téve, mint az arany. {Tetszés a középen.) És itt legyen szabad a t. képviselő ur figyelmét felhívni arra, hogy az utóbbi évek tapasztalatai szerint az ezüst ezen hullámzásnak menynyire van kitéve. Mert, míg az ezüst 1876. elején 3-4%,, 1876. közepén 12%, 1876. végén 25% volt, 1877. elején 20% volt, 1877. közepén lement 8%-ra, 1877. végén 3—4%-ra, 1878. elején 4— 5%-ra, mig most 7%-~8%-on áll. Ha ezek nem hullámzások, ha ezek egy állandó, biztos basist képeznek: akkor én nem tudom, mi a biztos basis, akkor az én fogalmam egészen más erre nézve, mint a t. képviselő uré. De azt hiszem, hogy ezt a t. képviselő ur sem vonja kétségbe, azt hiszem, hogy inkább csak elfelejtette, mikor eme tételét felállította. A tényállás tehát az, hogy ez ezüstagiónak ebbeli előnyeit az aranynyal szembe állítani nem lehet, A t. képviselő ur egyes állításaira, melyek a tényekkel nem egészen vágnak össze, nem akarok kitérni. Az például nem áll egészen, sőt teljességgel nem áll, hogy a mi fizetési kötelezettségeink tulnyomólag ezüstben volnának teljesitendők, sőt hogy nagyobb mértékben, 3—4szeres mértékben nagyobbak volnának ezüstbeli fizetéseink, mint az aranyban való fizetési kötelezettségeink. Megfordítva áll a dolog. Az aranyban való fizetési kötelezettségeink, miután ezüstben nem fizetünk mást, mint az államadóssági ezüst quótát, a mi 10 millió, ezenkívül fizetünk még 15—16 millió vasúti subventiókat, de még ezeket sem egészen ezüstben, mert például a keleti vasút másod prioritású kamatjai aranyban fizetendők, és igy a vasutaknak összesen fizetünk 13 milliót ezüstben, mindössze tehát 23 milliót az államadósság-járulék idevonatkozó részével. Nagyon szeretném, ha ennél nem volnának nagyobbak az aranyban teljesítendő fizetési kötelezettségeink, és ha a most emiitett 23 millió háromszor akkora összeg volna, mint a mit aranyban tartozunk fizetni. Fájdalom, költségvetésünk mutatja, hogy ellenkezőleg áll a dolog. De erre tovább nem terjeszkedem ki. Még csak pár szót, a vámnak azon nagy emeléséről, melyet ez a képviselő ur nézete szerint maga után vonna. Ha méltóztatik kegyesen figyelembe venni, a miről azonban ugy látszik megfeledkezett, hogy hogyan állott az ezüstnek agióga akkor, midőn 1867-ben ós 1868-ban a t. képviselő urnák hozzájárulásával a kereskedelmi szerződések létrejöttek, a melyeket a t. képviselő ur szabad kereskedelmi irányuknál fogva üdvözölt, még az 1867-ikieket is — pedig ezekre nézve kimutattuk, hogy a jelenleg előterjesztett tariffa velők bőven kiállja a versenyt: — akkor látni fogja, hogv 1867-ben átlag 20% volt az ezüst agiója, 1868-ban 20%, 1869-ben megint 20 és 18% között mozgott, Lehet-e tehát akkor, mikor az arany értékben való fizetési kötelezettség'egy 18%-os — ma körülbelül annyi — agiót állapit meg, és mikor ezen agió az ezüstre nézve 1867—68-ban sokkal nagyobb volt: lehet-e azt mondani, hogy ez a tariffa visszalépést képez azon állapotokhoz képest, melyeket a t. képviselő ur annak idejében üdvözölt? {Tetszés a középen.) Hiszi-e a t. képviselő ur, hogy az ezüst és arany agiója közt folytonosan meg lesz a nagy különbség? Hiszi-e valóban, hogy az ezüstnél egy, körülbelül elenyésző agiónak nézünk elébe, az aranyagió emelkedése pedig tudja isten, milyen nagy lesz ? Legyen szabad a t. képviselő urat arra figyelmeztetnem, hogy az arany- és ezüstagió közti nagy különbségnek egyik oka főleg az, mi Németországban a valuta megváltoztatása körül történt; ha ez keresztül fog vitetni: hiszi a t. képviselő ur, hogy a tökéletesen kiküszöbölt ezüst és a recipiált arany közt olyan nagy lesz az agiokülönbség, mint a milyen ma? Hiszi-e átalában, hogy az ezüstagió elenyésző félben van? Én ma 8°/o-kal veszem a kamatbiztositásra szükséges ezüstöt. Hiszi a t, képviselő ur, hogy ez agió el fog enyészni, ha Észak-Amerika — mint a t. képviselő ur is megemlíteni méltóztatott — bizonyos subsidiál tenderként rehabilisálni fogja az ezüst tendert? Hiszi, hogy addig, mig az ezüstnél elenyésző lesz az agió, az aranynál az ezüsthöz képest folytonosan emelkedő differentiával állunk majd szemben ? Én azt hiszem, hogy a ki ezeket a futólag odavetett szempontokat figyelembe veszi: az azt fogja mondani, hogy az arany és ezüst közti corelatió jövőben nem fog oly nagy differentiákat felmutatni, minőket felmutatott a múltban. Ma 107 2 °/o a kettő között a különbség. Ez a közelmulthoz képest is inkább nekem látszik igazat adni, mint a t. képviselő urnák. {Helyeslés a középen.) Én azon mellékokakat, melyek e §. védelmére felhozhatók, bővebben elősorolni nem kívánom. Osak azt akarom constatálni, hogy erősen meg vagyok győződve, hogy az arany ós ezüst közti különbség nem lehetvén jövőre oly nagy, mint volt a múlt hónapokban, azon meggyőződósben lóvén, hogy az aranynak állandó árkelete nem lesz diametraliter nagyobb, mint volt 1867ben, 68-ban, 69-ben az ezüst agiója: az arany agiónak e tarifára való hatását minimalisnak, és olyannak tartom, mely azon fontos okokkal
