Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-359

858. országos llés február 21. 1878. 47 Szabad talán hinnem, hogy az elmondottakban igénytelen felfogásomat kellőleg indokoltam, s kimutattam különösen azt, hogy az egész intézkedés támogatására csak azon egy, azon egyetlen tekintet marad fenn, hogy ez alapon és alakban is Ausztria gyárosainak bizonyosnemű védelem, mondhatnók ajándék adassék a monarchia összes fogyasztóinak zsebéből; még pedig ugy, hogy az autonóm-tarifa által nekik amúgy is nyújtott előny még annyiban is fokoztatik, hogy a tariffát a szó teljes értelmében megaranyozva kapják. Szabad továbbá talán hinnem, hogy az eddig elmondottak elégséges motivátióját foglalják magokban annak is, hogy miért nem járulhatnék azon némelyek által ajánlott módozathoz, a mely szerint az aranyvámolás behozatnék ugyan, de a nominális vámtételeknek megfelelő leszállításával; mert nézetem szerint ez által az aranyvámoknak átalam jelzett viszás hatásai — az aránytalanság, a variabilitással járó bizonytalanság és ingadozás, — orvosolatlanul maradnának; az átszámítás meg a sinórmérvül felveendő alaproérték megállapítása ujabb bonyodalmakkal járna, s az aranynak eventuell értékemelkedésével szemben pedig a vámok isméti súlyosbodása ellen minden biztosíték hiányzanak. Miután részemről e vámpolitikát sem a monarchia jól felfogott közérdekével, sem theoretikus meggyőződéseimmel megegyeztethetőnek nem tartom, miután akkor, a midőn hazai kedvezőtlen helyzetben létező iparunk támogatására és fejlesztésére súlyos ünancziai helyzetünknél fogva alig szentelhetünk néhány ezer forintot: én egy más ország osztály-érdekei gyáinolitására százezereket áldozni, magamat mint magyar képviselő, hivatottnak nem tekinthetem, (Élénk helyeslés a balés a szélső jobboldalon.) a szóban levő szakaszhoz nem járulhatok, s kérem a t. képviselőházat, egy erre vonatkozó indítványomat, a mely a jelenlegi státusquónak fenntartását czélozza, kegyesen elfogadni. (Élénk helyeslés a bal- és a széls'á jobboldalon.') A módositvány következőleg hangzik: A jelenlegi három kikezdés mellőztetvén, az egész czikk így hangzanék: „a vámtarifában kitett vámdijak, ide értve a mérő-, a pecsét- ós ezédulapénzt is a két forinton aluli összegek kivételével ezüstben fizetendők." Tombor Iván jegyző (olvassa a módosítást). Széll Kálmán pénzügyminister: T. ház! Hogy én mennyire nem osztozom azon nézetben, a nielylyel az előttem szólt t képviselő ur beszédét befejezte, hogy ezen tariffa-törvényjavaslatnak a benne foglalt határozmányokkal együtt és így az^ aranyágió behozatalára vonatkozó határozmánynyal történő megszavazása egy másik államnak kizárólag Ausztriának érdekeit mozdítja elő, erre nézve én bőségesen elmondtam nézeteimet az általános vitánál, és így azokat ismételni nem akarván, ellenében egyedül azokra hivatkozom, a miket akkor elmondottam. Hogy az aranyágió behozatala ránk nézve százezrekre menő ujabb tehertöbbletet nem képez, erre vonatkozólag szintén azokra vagyok bátor a t. ház bacses figyelmét felhívni, miket szerencsém volt előadni, midőn az általános vita alkalmával mérlegelni igyekeztem az ezen törvényjavaslatból reánk háruló tehertöbbletet. Én tehát kizárólag csak azon okok rövid félhozatalával kívánom t. ház türelmét igénybe venni, melyek a törvényjavaslat ezen rendelkezése mellett felhozhatók. Ugyanazon okok t. ház, melyek az elmúlt időben, valahányszor ezen monarchia tariffa-törvénye megállapittatott akár az absolut, akár az alkotmányos időben, a mellett szólottak, hogy vámfizetési médiumként ne a papír, hanem a fémérték állapíttassák meg, ugyanazon okok, melyek akkor ezen fémértekekül az ezüstöt jelölték ki, hozhatók most fel a mellett, hogy ezentúl az aranyérték legyen az, mi fizetési eszközt képezzen a vámoknál. Mióta Németországban megkezdetett és részben már végrehajtatott a pénzrendszerre nézve azon nagy pénzügyi revolutió — bátran ennek lehet nevezni — az által, hogy ott az arany márka hozatott be a tallér helyet, nálunk pedig a vámok ezüstben fizettetvén, velők szembon az ezüst forint képezi a tarifatételt: a corellatió a magyar-osztrák monarchia tarifája s azon tarifa közt, mely minket a legelső sorban érdekel, a németországi közt sorban megszűnt; megszűnt azért, mert azok, a kik ezelőtt ezüstben szedték azon áruk után, melyek tőlünk hozzájok mentek, a vámokat: most szedik aranyban, ellenben mi megmaradtunk az ezüst mellett. Ezen corellatió helyre állítása, melynek szükségességét t. képviselő társam legelső fogja beismerni, már maga motiválja azt, hogy mi akkor, midőn Európában az arany első rendű fizetési eszköz, — ne maradjunk meg a mellett, a mi határozottan elavult fizetési eszközt képez, hanem menjünk át az arany lábra. De azt mondja a t. képviselő ur és mindazok, a kik őt támogatják, hogy ez roppant vámemelést képez, mert azt mondják, az arany áru, és a áru megszerzése minden hullámzásnak ki van téve: változik annak ára, ez bizonytalanságot idéz elő ; és hasonlithatlanul drágább levén az arany, mint az ezüst, vele vámemelés következik be. Őszintén megvallom, nem tartom egészen kifogástalanoknak ezen állításokat, mert ha abból indulunk ki, hogy az arany áru, ós nekünk nem