Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.
Ülésnapok - 1875-359
42 369. országos ülés február 25. 1878. ismétlem, valamint ebben, ugy a mi tarifánkban is csak facultative van felvéve, a mennyiben egyszerűen a kormány felhatalmaztatik, hogy bizonyos esetekben, a midőn ezt t. i. a kereskedelmi politika javalja, ily retorsiókat alkalmazzon. De a vám- és kereskedelmi bizottság a javaslat ezen magában véve hasonmás nélküli retorsionális intézkedését veszélyesnek és merevnek is tartotta, mert az esetrőlesetre legezélszerűbben megállapítható kereskedelmi politika gyakorlatát megnehezíti, ós mert kétséget nem szenved, hogy azon állam, mely elhatározása folytán azon helyzetbe jut, hogy velünk szemben kedvezőtlenebb bánásmódot gyakorol, mint másokkal szemben : túlszárnyalhat bennünket a mi határozott és már de lege alkalmazandó retorsiókkal anélkül, hogy a két államfél törvényhozási utón ezen retorsio ellenébe a kellő fegyvert egyszersmind a kellő gyorsasággal is alkalmazhatná, miután mindenki előtt tudva van azon ut hosszúsága, melyet a törvényváltoztatás igényel A bizottság tehát egyesíteni kívánván a retorsio gyors és okszerű alkalmazhatásának előfeltételeit, azt találta, hogy a faeultativ mód, mely a kereskedelmi politika szabad mozgását legkevésbbé gátolja, a leghelyesebb intézkedés, s hogy a százalék elhagyása a túlszárnyalást lehetleniti; mig másfelől elegendőnek, sőt a czélnak legjobban megfelelő az, ha a retorsio alkalmazása a kormányra, mint a kereskedelmi politika intézésének felelős faetorára bizatik felhatalmazás utján, a kormánynak levén egyszersmind az a feladata is, hogy a retorsio százalékát a másik fél kormányával egyetértve esetről-esetre megállapítsa. A bizottságnak ezen — szerintem igen gyakorlati javaslata ellen az hozatik fel, hogy az mindenesetre szükségessé teszi azt, hogy a két kormány előlegesen alkudozzék. Nem tagadom, hogy ezen ellenvetésben van némi súlyosság; de én ugy gondolom, hogy ezen esetről-esetre való alkudozás nem ritkán a mi előnyünkkel járna, a mennyiben hatékony nehézséget képezne bizonyos ozélzatok érvényesítése ellen, de hiszen azon indítvány is, melyet a t. kormány nyújtott be, ugyanily nehézséggel jár, anélkül, hogy azon előnyöket biztosítaná, melyeket a bizottság javaslata tartalmaz. Az az előzetes egyezkedés egy oly szükségesség, melyet sehol sem lehet kikerülni, s igy e pontnál sem. Minthogy tehát a bizottság javaslata a retorsiók értékének megfelelő kereskedelmi politika alkalmazását teszi lehetővé, a törvényjavaslat pedig merev és nagyon könnyen túlszárnyalható : én a bizottság javaslatának elfogadását a t. ház bölcs belátására bizom. Mudrony Soma: Azt tartom, hogy e §. világot vet azon egész vámpolitikára, mely a jelenlegi vámtarifában kifejezést nyer. Ezen §-ban ki van mondva az, hogy azon államokkal szemben, melyekkel a monarchia szerződésben állni nem fog s melyeknél fogva nem fognak azon előnyökben részesülni a külföldön, mint részesittethetnek más szerződéses államok, a monarchia magának fegyvert készít és fentartja magának , hogy bizonyos magasabb vámtételeket szabjon, mint a melyek a tariffában foglaltatnak. Ebből az derül ki, hogy ezen tariffa minimalis tariffa, s ezzel szemben fog állni a nem szerződéses államok irányában azon tariffa, mely emelve lesz 10 és illetőleg 5Val. És ebben különbözik a jelenlegi átalános tariffa azon átalános tariffától is, melyre annyiszor történt hivatkozás az átalános tárgyalás alkalmával, t. i. a 1853. évitől. A lényeges különbség a kettő közt az, hogy az 53 tariffa maximalis tariffa volt, és szabályt képezett a nem szerződéses államokkal szemben ; és a szerződések által ezen tariffa lejebb szállíttatott az államokkal szemben, melyekkel szerződésre léptünk; itt pedig ezen tariffa szabályt képez a szerződéses államokkal szemben, mig ellenben a nem szerződéses államokkal szemben ezen tariffa emeltetni fog. Én azt hiszem t. ház, hogy már ez is eléggé indokolja azt, hogy ezen §-t ki kellene hagynunk, mert ezen §. kihagyása által ezen tariffát legalább kivetkőztetnék azon jelleméből, hogy — mint említettem — minimális tariffát képez. Mert t. ház! kettő képzelhető: vagy az, hogy az átalános tariffában meghatároztatik a maximum, és abból a szerződések által azután le kell engedni, és ilyen tariffa volt melyre hivatkoztam, t. i, az 53-iki; vagy képzelhető az, a mi itt történik, hogy t. i. az átalános tariffában kiszabatnak azon minimalis tételek, azon tételek, melyek a szerződésben álló államokkal szemben alkalmaztatnak, mig a nem szerződéses államokkal szemben ennél magasabb tételek alkalmaztatnak. Én miután a tariffáknak tételeit, különösen azoknak magasságát Magyarországra nézve minden tekintetben károsnak tartom, és e tariffa tételeinek még magasabbra emeléséhez semmi esetre nem járulhatok: csatlakozom azon indítványhoz, melyet az előttem szólott benyújtott. Tisza Kálmán, ministerelnök: T. képviselőház! Én is kívánok egy pár rövid szót szólani különösen azon módositvány tekintetében, melyet báró Simonyi Lajos képviselő ur benyújtani méltóztatott. (Halljuk] Zaj.) Kénytelen vagyok kérni a t. házat, hogy e rövid fölszólalásomat meghallgatni méltóztassanak, mert különben kénytelen leszek Simonyi Lajos képviselő urnák azon," általam különben nagyon helyesnek tartott példáját követni, hogy megállok s egy szót sem szólok, mig csendesség nem lesz. (Helyeslés.)
