Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-359

se 359 országos ülés február 26. 1878. kik a külön vámterület absolut hivei, arra, mily hátránynyal járna az országra nézve, ha már most mi lekötnők magunkat azzal, hogy az ország későbbi független rendelkezését bármely irányban korlátozzuk. A külön vámterületnek két főelőnye említtetett fel; az egyik az, hogy felhasználtassák az ipar támogatására; a másik az, hogy pénzügyeink rendezésére adja meg a kellő eszközöket Már ha a legszabadelvübb szerződési viszony léteznék is Ausztria-Magyarország és a külállamok közt, és ha ezen viszonyt kölcsönösen a két államfél a 10 év leteltével magára vállalhatná: még is ma 10 évvel a lejárat előtt ki tudná magát lekötni arra, hogy egy ily közgazdasági viszony oly nagy fontosságú előnyökkel a másik államfél számára már most visszavonhatlanul biztosíthassák, egy oly előny ez, a melylyel szemben a vámterület felállítása esetére minden önrendelkezési jog fentartása nagyon szükséges, nagyon ozélszerü, és mert ezt senki nem vállalhatja magára, mert a mint én bátor voltam zárbeszédemben felemlíteni, nagyon is szükséges lett, hogy önrendelkezési jogunkat minden irányban, minden tekintetben korlátlanul fentartsuk és ügyeinket a szerződés lejártakor a szerint intézzük, a milyen súlylyal leszünk képesek Ausztriával szemben fellépni. És ezen súly az, mire nem lehet eléggé figyelmeztetnem. Én bátor voltam már egy alkalommal fölemlíteni, hogy a kiegyezés sikere lényegében attól függ, milyen helyzetben lesz Magyarország közgazdasági és pénzügyi tekintetben Ausztriával szemben. Ha ezen 10 év leforgása alatt sikerűi elérni azt, mire mindnyájan törekszünk, hogy Magyarország közgazdasági és pénzügyi prosperitása biztosíttassák: egészen más leend azon súly, mások lesznek azon körülmények, melyek szerint mi Ausztriával szemben közgazdasági ügyeinket rendezni fogjuk. Ezen súly mérlegétől fog függeni a jövő és ezen súly mérlegéből folyó következmények. Az önálló rendelkezési jognak korlátozása senki által czólszerünek nem ismertetik. Igen t. képviselőtársam, Molnár Aladár nagyon csodálkozik azon, hogy épen mi, a kik pártoljuk a kiegyezést, nem látjuk be ezen indítvány gyakorlati értékét s ahhoz nem járulunk. Engedelmet kérek, ha igaz az, a mint hogy igaz, a mit Kerkapoly t. képviselő ur mondott, hogy minden álláspontnak meg vannak a maga consequentiai, akkor engedje meg, hogy én is azt mondjam, hogy a mi álláspontunknak is meglévén a maga consequentiái, mi ezen consequentiáknak hódolunk. Ezen consequentiák pedig lényegükben abban culminálnak, hogy mi nem akarunk semmi olyant elfogadni, pártolni, a minek gyakorlati értékéről nem vagyunk meggyőződve ; de nem akarunk semmiesetre pártolni olyat, mi iránt aggályunk van, hogy t i. ha mi hozzájárulásunkkal a későbbi szabad rendelkezési jogot megkötjük : egyátalában életbe fog-e lépni ezen egyezség. De nem is látom be ezen indítvány gyakorlati értékét, mert a mint már bátor voltam emliteni, Magyarország külön vámterülete szempontjából nem bir gyakorlati értékkel az indítvány, de sokak előtt eszközt képezhet arra, hogy valami módon ellenszenvöket a javaslat ellen tanúsítsák. A gyakorlati megoldás szempontjából előnyt már azért sem tartalmaz, mert valamint az egyesek életében, ugy a nemzetek életében 10 évvel előbb sorsának mikénti fordulásáról intézkedni, vagy rendelkezni nem lehet. (Helyeslés a középen.) Hanem ha a t. képviselő ur azt mondja, hogy főleg értékkel bir ezen javaslat azért, mert alkalmat nyújt arra, hogy ha Magyarország és Ausztria közt a szövetség lejár és ujabb egyezség sikerülni nem fog: azon zavart, melytől sokan tartanak, megfogja akadályozni, a mennyiben előre kijelöli az utat, a melyen haladni kellend, — mellőzve azt, hogy a mint már mondám, hogy mitől függ azon egyezség sorsa, melyet mi Ausztriával megkötni szándékozunk, bátor voltam utalni arra, hogy egy időhöz kötött törvénynek ilyetén rendelkezése a bizonytalanságnak nem fogja elejét venni; mert ezen időhöz kötött törvények rendelkezése mind a két államfél intézkedési jogát a lejárat esetére megköti, mert azonkívül, a mit mondottam, bátor vagyok fehozni még azt is, hogy tulajdonkópen mily hatálylyal fog bírni ezen szövetség megkötése, ama időtartam azon szerződésekre, melyeket más államokkal kötünk, mily eset foroghat fen a szövetség lejártával: mi fogjuk-e meghatározni, hogy milyen tulajdonképen azon viszony, mely ezen kritérium alá esik. Ezek mind olyan kérdések, melyek nem fogják meggátolni, hogy ujabb ellentétek ne támadjanak a két államfél közt s azon bizonytalanság, mely szerintük a javaslat elfogadása esetén fen fog állani, ezentúl el lesz-e hárítva. Én itt két dolgot látok; látom azon szándékot, hogy ezen kiegyezés megkötése ellen a kölcsönös alkudozások ismétlése által ujabb gát vettessék. És mert mi egyszer elhatároztuk, és azt teljes meggyőződésünk szerint elhatároztuk, hogy ezen egyezség keresztülvitelét támogatni fogjuk, ón, nehogy ezen elhatározásunk alteráltassék : kérem a t. házat, méltóztassék azon indítványozott uj §-t mellőzni. (Helyeslés a középen.) Mocsáry Lajos: T. ház! Nem vagyok azon irigylendő helyzetben, mint a milyenben lenni találta magát az utolsó ülés alkalmával egy t. képviselőtársunk, midőn azt mondta, hogy meg kell mondani szavazatának indokait, mert a közönség kíváncsi azokat ismerni. (Derültség a szélső baloldalon.) Miután azonban több oldalról értesültem én is kételyekről arra nézve, hogy vajon ezen indítvány elfogadtatik-e a ház e?en oldala részéről, a melyhez tartozni