Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-359

se 359 országos ülés február 26. 1878. kik a külön vámterület absolut hivei, arra, mily hátránynyal járna az országra nézve, ha már most mi lekötnők magunkat azzal, hogy az ország későbbi független rendelkezését bármely irányban korlátozzuk. A külön vámterületnek két főelőnye említtetett fel; az egyik az, hogy felhasználtassák az ipar támogatására; a másik az, hogy pénz­ügyeink rendezésére adja meg a kellő eszközöket Már ha a legszabadelvübb szerződési viszony létez­nék is Ausztria-Magyarország és a külállamok közt, és ha ezen viszonyt kölcsönösen a két állam­fél a 10 év leteltével magára vállalhatná: még is ma 10 évvel a lejárat előtt ki tudná magát le­kötni arra, hogy egy ily közgazdasági viszony oly nagy fontosságú előnyökkel a másik államfél számára már most visszavonhatlanul biztosíthas­sák, egy oly előny ez, a melylyel szemben a vám­terület felállítása esetére minden önrendelkezési jog fentartása nagyon szükséges, nagyon ozél­szerü, és mert ezt senki nem vállalhatja magára, mert a mint én bátor voltam zárbeszédemben fel­említeni, nagyon is szükséges lett, hogy önrendel­kezési jogunkat minden irányban, minden tekin­tetben korlátlanul fentartsuk és ügyeinket a szer­ződés lejártakor a szerint intézzük, a milyen súly­lyal leszünk képesek Ausztriával szemben fellépni. És ezen súly az, mire nem lehet eléggé figyel­meztetnem. Én bátor voltam már egy alkalommal föl­említeni, hogy a kiegyezés sikere lényegében attól függ, milyen helyzetben lesz Magyarország köz­gazdasági és pénzügyi tekintetben Ausztriával szemben. Ha ezen 10 év leforgása alatt sikerűi elérni azt, mire mindnyájan törekszünk, hogy Magyarország közgazdasági és pénzügyi prosperi­tása biztosíttassák: egészen más leend azon súly, mások lesznek azon körülmények, melyek szerint mi Ausztriával szemben közgazdasági ügyeinket rendezni fogjuk. Ezen súly mérlegétől fog függeni a jövő és ezen súly mérlegéből folyó következ­mények. Az önálló rendelkezési jognak korlátozása senki által czólszerünek nem ismertetik. Igen t. képviselőtársam, Molnár Aladár na­gyon csodálkozik azon, hogy épen mi, a kik pártoljuk a kiegyezést, nem látjuk be ezen indít­vány gyakorlati értékét s ahhoz nem járulunk. Engedelmet kérek, ha igaz az, a mint hogy igaz, a mit Kerkapoly t. képviselő ur mondott, hogy minden álláspontnak meg vannak a maga conse­quentiai, akkor engedje meg, hogy én is azt mond­jam, hogy a mi álláspontunknak is meglévén a maga consequentiái, mi ezen consequentiáknak hódolunk. Ezen consequentiák pedig lényegükben abban culminálnak, hogy mi nem akarunk semmi olyant elfogadni, pártolni, a minek gyakorlati értékéről nem vagyunk meggyőződve ; de nem akarunk semmiesetre pártolni olyat, mi iránt aggályunk van, hogy t i. ha mi hozzájárulásunk­kal a későbbi szabad rendelkezési jogot megköt­jük : egyátalában életbe fog-e lépni ezen egyezség. De nem is látom be ezen indítvány gyakor­lati értékét, mert a mint már bátor voltam emli­teni, Magyarország külön vámterülete szempont­jából nem bir gyakorlati értékkel az indítvány, de sokak előtt eszközt képezhet arra, hogy valami módon ellenszenvöket a javaslat ellen tanúsítsák. A gyakorlati megoldás szempontjából előnyt már azért sem tartalmaz, mert valamint az egye­sek életében, ugy a nemzetek életében 10 évvel előbb sorsának mikénti fordulásáról intézkedni, vagy rendelkezni nem lehet. (Helyeslés a középen.) Hanem ha a t. képviselő ur azt mondja, hogy főleg értékkel bir ezen javaslat azért, mert alkal­mat nyújt arra, hogy ha Magyarország és Au­sztria közt a szövetség lejár és ujabb egyezség sikerülni nem fog: azon zavart, melytől sokan tartanak, megfogja akadályozni, a mennyiben előre kijelöli az utat, a melyen haladni kellend, — mellőzve azt, hogy a mint már mondám, hogy mitől függ azon egyezség sorsa, melyet mi Ausztriá­val megkötni szándékozunk, bátor voltam utalni arra, hogy egy időhöz kötött törvénynek ilyetén rendelkezése a bizonytalanságnak nem fogja elejét venni; mert ezen időhöz kötött törvények rendel­kezése mind a két államfél intézkedési jogát a lejárat esetére megköti, mert azonkívül, a mit mondottam, bátor vagyok fehozni még azt is, hogy tulajdonkópen mily hatálylyal fog bírni ezen szö­vetség megkötése, ama időtartam azon szerződé­sekre, melyeket más államokkal kötünk, mily eset foroghat fen a szövetség lejártával: mi fogjuk-e meghatározni, hogy milyen tulajdonképen azon viszony, mely ezen kritérium alá esik. Ezek mind olyan kérdések, melyek nem fogják meggátolni, hogy ujabb ellentétek ne támadjanak a két állam­fél közt s azon bizonytalanság, mely szerintük a javaslat elfogadása esetén fen fog állani, ezentúl el lesz-e hárítva. Én itt két dolgot látok; látom azon szándékot, hogy ezen kiegyezés megkötése ellen a kölcsönös alkudozások ismétlése által ujabb gát vettessék. És mert mi egyszer elhatároztuk, és azt teljes meggyőződésünk szerint elhatároztuk, hogy ezen egyezség keresztülvitelét támogatni fog­juk, ón, nehogy ezen elhatározásunk alteráltassék : kérem a t. házat, méltóztassék azon indítványo­zott uj §-t mellőzni. (Helyeslés a középen.) Mocsáry Lajos: T. ház! Nem vagyok azon irigylendő helyzetben, mint a milyenben lenni találta magát az utolsó ülés alkalmával egy t. képviselőtár­sunk, midőn azt mondta, hogy meg kell mondani szavazatának indokait, mert a közönség kíváncsi azo­kat ismerni. (Derültség a szélső baloldalon.) Miután azonban több oldalról értesültem én is kételyekről arra nézve, hogy vajon ezen indítvány elfogadtatik-e a ház e?en oldala részéről, a melyhez tartozni

Next

/
Oldalképek
Tartalom