Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.
Ülésnapok - 1875-359
869. országé* ülés február 26. 1878. 37 szerencsém van, méltóztassék megengedni, hogy elmondjam igen röviden azon indokokat, a melyeknél fogva, — én legalább részemről, — ezen indítványt nemcsak elfogadom, de szives örömmel üdvözlöm. {Helyeslés a szélső balon.) Nem az a határozó rám nézve, amit az indítványozó Kerkapoly t. képviselő ur előadott, hogy t. i. mérsékelni, bizonyos korlátok közé kell szorítani az izgalmat, amely a tíz év lefolyásakor, illetőleg azt megelőzőleg az egyezség megkötése alkalmából támadni fog; nem azért, mert miután kétségtelen az, hogy ezen most meghozandó intézkedés akkor a törvényhozás factorai által igen könnyen lesz megváltoztatható, ós azok, a kiktől az izgatás jöhet, már előre sem contemplálhatják ugy, mint mi, az akadályokat. Egyébiránt megvallom, én a politikai izgalomtól nem félek, sőt inkább félek az eltespedéstől. (Helyeslés balfelöl.) De megvallom, nekem is van némi aggályom ezen uj §. ellen, és itt teljesen osztozom azon nézetekben, melyeket, az előadó ur éppen most elmondott arra nézve, hogy aggályos dolog az, hogy mi ezen §. által már előre előnyöket biztosítunk Ausztria részére. Én is igy látom a dolgot, mert, feltéve, hogy a legkedvezmónyezettebb eljárást fogjuk előre megállapítani, a reciprocitás e tekintetben nem lesz meg. Az ilyen eljárásból ismét csak Ausztria huz előnyt; Ausztria alig van azon helyzetben, hogy minket kedvezményekben részesítsen. Ausztriának az álí érdekében, hogy ne vámolja meg a mi nyers terményeinket, mint a másokét, tehát Ausztria alig van azon helyzetben, hogy bennünket kedvezményekben részesítsen; ellenkezőleg mi igen nagy kedvezményben részesítjük Ausztriát akkor, ha nem vámoljuk meg az ő iparterményeit ugy, mint ő a másokét, meri Ausztria ez esetben meggazdálkodna a fuvarbért, a melyet ez esetben fizetni e kellene. Ily formán nem lévén ezen eljárásban a kellő reciprocitás, miután ez esetben csakis Ausztriának lenne bizsitva az előny: kétségtelen, hogyha mi azt előre, felajánljuk anélkül, hogy compensatiót vegyünk igénybe, ezzel bizonyos gyengeséget árulnánk el, és bizonyos tekintetben éppen ugy compromittálnók a magunk állását az alkudozás alkalmával, mint most compromittálta magát a kormány, midőn már kezdetben kiindulási pontjául azt választotta, hogy ilyen roppant kedvezményekben részesítjük Ausztriát, (Helyedét) hogy minden esetre a közös vámterületet fogadjuk el. Mondom, osztozom a t. előadó ur ezen nézetében, csak azt csodálom, és nagyon sajnálom, hogy ezen igen helyes nézetekre nem tudott rájönni mindjárt, mikor előadói tisztét megkezdte, mert (Helyeslés balfelöl) akkor lehetetlen lett volna, hogy ő azon roppant előnyben kész leszen részesíteni Ausztriát, hogy a közös vámterületet ajánlja. Ha mindezen aggályok daczára kész vagyok elfogadni az indítványozott czikket, azt egyszerűen azért teszem: mert abban Magyarországnak az önálló vámterülethez való joga megerősítését látom, és mert ennek megerősítését igen nagy becsűnek tartom. Azt mondta a t. ministerelnök ur, valamint most a t. előadó ur is, hogy erre egyátalábau nincs szükség, hogy az ismétlés inkább hátrányos a jog érvényesítésére. Én e tekintetben egészen ellenkező nézetben vagyok, és ellenkezőt mutat a mi összes közjogi praxisunk is. A mi legfontosabb közjogi törvényeink, melyeken az országnak önállósága nyugszik, nem egyebek, mint korábbi jogok megerősítései, és vajon jutott-e eszébe valakinek, hogy az 1848: III. t.-cz gyengítette az 1790: X. t.-cz. erejét, vagy az 1723-iki III. t. ez.-ét? Én tehát ezen beigtatandó czikkben Magyarország ezen nagy fontosságú jogának megerősítését látom. E megerősítésre igen nagy szükség van, különösen azon nyilatkozatok után, melyek itt a ház kebelében e jogra vonatkozólag tétettek. Avagy nem az mondatott-e itt a kormánypárt részérői folytonosan, hogy a vámközösség nem egyébb, mint a politikai közösségnek, a 67-iki kiegyezésnek természetes folyománya ? Nem az volt-e a legfőbb argumentum, a melylyel az országot e kiegyezés elfogadásába beterelni igyekeztek, hogy e jog érvényesitése szakítás Ausztriával? Es a t. ministerelnök ur nem akként interpraetalta-e az 1867: XII. t.-cz. 58. és 68. §§-ait, hogy azoknak valódi magyarázatát a XVI. t.-cz. adta meg, midőn azon §§. alapján a vám közösséget megállapította? Midőn ilyen magyarázatokkal találkozunk, akkor én igen szükségesnek tartom, hogy habár ilyen utón, Magyarország joga az önálló vámterülethez megerősíttessék. (Helyeslés bal/elöl.) Ennélfogva, daczára az általam előadott, s a t. előadó ur által először megemlített aggályoknak, én hozzájárulok az indítványba hozott czikk elfogadásához. B. Simonyi Lajos: T. ház! E törvényjavaslat tárgyalása alkalmával sokszor megtörténhetett, hogy én azon érveket, melyeket a t. előadó ur felhozni méltóztatott, helyeseknek nem tartót-, tam, és azokra volt néhány észrevételem. Ebből azonban nem kívánnám azt következtetni, hogy én azon védelmet, melyben a t. előadó ur a törvényjavaslatokat részesítette, helytelennek tartanám. Mert elismerem, — és igazságot akarok szolgáltatni a t. előadó urnák, hogy ezen törvényjavas L latokat máskép, mint 6, senki sem lett volna képes' védeni. E törvényjavaslatok olyanok, hogy azokat csak ugy lehetett védeni, mint ő tette, s máskép nem. (Derültség bal felöl.)
