Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-359

366. országos ülés február 25.1878. :" lentésére vagyok bátor felhívni a t ház figyelmét s az azon kijelentés, a melyben a t. képviselő ur azt mondja, hogy nagyon csodálkozik, hogy akkor, midőn a két államfél politikai érdekeinek azonossága elismertetik, a gazdasági téren az érdekek ellentéte idéztetik fel. s azoknak mintegy kiegyenlítésénél oly mód követtetik, mely a mi érdekeink megkárosításával jár. Én ugy gondolom, hogy a politikai érdekek azonossága, bár még ehhez is sok szó férne : lényegében eltérő valami, s hogy tettleg a monarchia két állama közt ezen érdekek és a közgazdasági érdekek közt lényeges eltérés van, ezt bizonyítja a gyakorlati élet ismerete és méltatása azon gazdasági viszonyoknak, melyek közt Ausztria és mi vagyunk. Én utalva vagyok arra, hogy a szövetségről szóló javaslat változatlan fen tartását pártoljam és támogassam. Ennélfogva a 23. ponttal szemben egyéni saját belátásom szerint foglalhatok állást, s ezen álláspont elfoglalásánál iparkodtam mérlegelni és méltányolni azon helyzetet is, melyet az igen t. indítványtevő képviselő ur elfoglalt. S épen mert iparkodtam objectiv megítélésem tárgyává tenni ezen uj czikket, az, a mit röviden elmondandó leszek, nézetem objectiv kifejezése. Két szempont aláesik az indítvány, mely benyujtatott. Az egyik az, mely Magyarország részére, hatiz év múlva a szövetség megkötése nem sikerül, az önálló rendelkezési jogot biztosítja. A másik szempont az, hogy Magyarországnak a szövetség nem sikerülése esetére a legtöbb kedvezményben részesülő állam viszonyai vétessenek a rendezés kiindulási pontjául. E kérdés megítélésénél első sorban döntő az, mily törvényben vétetik fel ez intézkedés? A szövetségről szóló törvény határozott időhöz kötött törvény, a mennyiben kimondja, hogy a szövetség Ausztria és Magyarország közt 10 évig fenáll; 10 év múlva, a mennyiben a 9-ik év végén a felmondás megtörténik, a szövetségi viszony Ausztria és Magyarország közt megszűnik, és megszűnik a törvény minden intézkedése és minden rendelkezése. Molnár t. képviselő ur refieetált erre és kijelentette, hogy hiszen ezen törvényjavaslat is végczikkében tartalmaz egy intézkedést, mely kihat a törvényjavaslat érvényén túlra is, a mennyiben kötelezi a monarchia két államfelét, hogy egyezkedés utján iparkodjék szabályozni a monarchia jövőbeli viszonos helyzetét. A különbség lényeges. Bátor ragyok utalni arra, hogy az első szempont, melyet az indítvány tartalmaz, t. i. hogy Magyarország részére az önálló rendelkezési jog fentartassék, más sarkalatos törvénybe fel van véve. Az 1867: XII. törvényczikk, melynek 68. §-a tartalmazza a rendelkezést a felett, hogy ha és a mennyiben Magyarország és Ausztria közt a kiegyezés nem létesül, mindkét államfélnek fenmarad törvényes intézkedési joga, sarkalatos törvény, melynek minden egyes intézkec'ése mind addig érvényben áll, míg az külön törvény által meg nem változtattatik, tehát Magyarország önrendelkezési jogának biztosítása e törvény keretében olyan, melynek egy időhöz kötött törvényben való ismétlése biztosítékul egyáltalában nem szolgálhat, sőt arra szükség nem is forog fen. A szövetségről szóló törvényjavaslat végső pontja intézkedik a kiegyezés megkísérléséről; de mikor? Kimondja világosan, hogy a felmondás* a 9-ik év végén megtörténik és az alkudozások megkezdendők. És mikor folytatandók ? Folytatandók akkor, midőn azon törvény még érvényben van; tehát az utolsó tiz év tartama alatt. Nem szab ennélfogva oly intézkedést, mely túl hat a törvény keretén; de tartalmaz oly rendelkezést, mely akkor foganatosítandó, mikor a törvény még érvényben van, és csak azon esetben, ha az egyezség nem sikerül, a tiz év leteltével. Csak akkor marad fen mindkét államnak önrendelkezési joga a különválásra. Lényeges különbség van alaptörvény között, mely csak külön törvény által módosítható és oly törvény között, mely időköz van kötve, minő e szövetségi törvényjavaslat. Ezt véve szemügyre, elesik az indítvány kiindulási pontjának fontossága, t. i. az, hogy Magyarország különállási jogát ismétlésképen mondja ki. Bujanovich Sándor képviselőtársam azt mondta, hogy az ismétlés sok intézkedésnél nem árt. Én is azt mondom, hogy nem árt; de nem elég az, hogy ne ártson, hanem ha már súlyt fektetünk rá, kell hogy iparkodjunk kimutatni, hogy használ. Már pedig azt gondolom, hogy midőn egy időhöz nem kötött törvény keretében már egy jog fenn van tartva, hasznot nem látok abban, hogy e jog egy időhöz kötött törvényben ismételtessék. Nem látom ennek hasznát különösen a mi körülményeink közt, midőn azon jog fenállását, t. i. az egyezkedések nem sikerülése esetében az önálló rendelkezést, senki kétségbe nem vonta. Ebből következik a másik kiindulási pontnak megbiralása, t. i. hogy azon esetre, ha a szövetség nem létesül, Magyarországra nézve a legkedvezményezettebb külállamokkal fentartott viszony áll be, következik pedig ennek megbiralása az e szempontból azért, mert az én álláspontom és nézetem szerint e törvényes biztosíték a szövetség időtartamán túl nem kötelezi sem az egyik, sem a másik államfélt, nem kötelezi azon perczben, melyben ezen törvénynek törvényes hatálya megszűnik, ez pedig megszűnik, épen akkor, mikor Magyarországnak önrendelkezési joga visszaáll, t. i. tiz év múlva. De eltekintve ettől, ne fektessünk súlyt erre az álláspont megítélésénél, csak azokra utalok, a mik itt a külön vámterület felállítása esetére már elmondattak Ezen kikötésnek előnye, mint már más helyütt egy kitűnő férfiú által említtetett, tisztán Ausztria javára, nem annyira Magyarország javára, válnék s bátor vagyok felhívni azok figyelmét. 5*'