Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-379

384 379. országos ttlés ápril 8. 1878. a képviselőház által elfogadott szöveget a maguk részéről is elfogadni. Ennek indokolására legfőbb argumentumul fölhoztam az alsóház által elfogadott szöveg mellett az alsóház igazságügyi bizottságának jelentését és ennek motivatióját, a mely jelentésben és motivatióban az alsóház igazságügyi bizottsága világosan azt mondta, hogy ezen kifejezés alatt „íenálló vallások" egyátalában nem czéloztatik a létező közjognak bármely irányban való alterálása, nem szándókoztatik az államot megillető felügyeleti jognak bármily irányban való megsértése vagy csökkentése ; hogy fentartatik a létező közjognak azon intézkedése, melynélfogva az állam jogosítva van egyes vallásokat eltiltani, a vallások feletti felügyeleti jogot gyakorolni és az államot illető souverainitás jogát minden tekintetben érvényesíteni Ezt nem én mondtam, ezt mondta a t. háznak bizottsága előttünk fekvő jelentésében, mely ellen a t. képviselő ur akkor, midőn ezen kérdés e házban tárgyaltatott: egyetlen egy szót sem mondott, következőleg a kormány azon nézetben lehetett, — ós nem is lehetett más nézetben — hogy el méltóztatott fogadni a „fenállö" szót azon értelemben, a mely értelmet annak a jogügyi bizottság tulajdonított, azon határok és korlátok közt, a melyeket a jogügyi bizottság vont, t. i. beékelve annak fogalmát a létező közjogba, fentartva e mellett és ebben a létező közjognak a vallásokra vonatkozó minden intézkedését. Ez nem a vallásszabadság azon értelemben, a mely értelmet annak a t. képviselő ur most tulajdonit: ez a magyar közjognak megfelelő értelem, a mely magyar közjogot a ház nem sértette. En azt hiszem, hogy sikerült a t. ház előtt kimutatnom, hogy sem tiszteletlenség a t. ház határozata iránt, sem pedig a t. ház intentiójának ellenkező fölfogása nem vezérelte az igazságügyministert és azt, ki az ő utasítása folytán e kérdésben a főrendiházban fölszólalt, akkor, midőn épen a t. ház által elfogadott indokok alapján, a képviselőház egyetlen egy tagja által sem megnem támadott javaslatnak a szövegét, a főrendiháznak ajánlotta Azt méltóztatik mondani, — és ez már egy más térre tartozik, — hogy ha elfogadtatnék azon szöveg, melyet az igazságügyministerium javaslata, s annak alapján a főrendiház módositványa tartalmaz — t. i. „az állam által elismert vallás kitételt", — ezzel ki volnának rekesztve az crőszakodás elleni oltalomból a zsidók is. Ezen nézetét a képviselő ur arra alapítja, hogy — most már a régi közjogra hivatkozva — azt mondja: a magyar közjog szerint csak a törvényesen elismert vallások — s ezt egyértelművé teszi a bevett vallással, mert a bevett vallásokat egyenkint sorolta elő, — állanak fen. Bocsánatot kérek, ha ezt akarta volna a törvényjavaslat; akkor ismerték annak szerzői, ismerték a főrendiház tagjai is azon traditionalis régi magyar technikai kifejezéseket, a melyek a vallásokra nézve közjogunkban fenállanak, az „uralkodó vallás," a „bevett vallás" és a „tűrt vallás" kitételeket. Ha ezek egyikét használta volna, vagy ha használta volna azt, a melynek értelmében a t. képviselő ur a főrendek módosítását magyarázni akarja, t. i. a „bevett vallás* kitételt: akkor igazat adnék neki; de a törvényjavaslat kerülte a „bevett vallás" kifejezését és ha nem használta, kell, hogy annak értelme legyen, holott az 1848 : 20. t.-cz. is ezen kifejezésre utalta, hogy ha ezen kifejezéssel akart volna élni, nem tette ezt, mert tudta, hogy a bevett vallásokon kivül még vannak más vallások is, melyek a törvény általi oltalomra joggal tarthatnak igényt, még pedig a törvények értelmében. A zsidóval fásra nézve azt lehet mondani, hogy az nem bevett vallás. Nem is élünk ma már abban a korban, hogy a vallást, mint olyat törvónyezikk által kelljen bevenni. Ezen értelemben nem bevett vallás. Nem is kérelmezte a zsidó congressus vallásának törvényezikk általi bevételét De azért, mert nem bevett vallás, még nem következik, hogy nem elismert vallás. Miben nyilvánul az állam általi elismerés? Az állam általi elismerés abban nyilvánul, hogy az állam bizonyos vallásnak és a felekezet egyházi intézőinek szerves testületté alakulását, mint törvényen alapulót elismeri. Minden zsidó község szerves testületképen vau alakítva. A zsidó községeken kivül még a zsidók egyeteme, összessége is külön szerves testületi egységet képez, melyet Pesten egy, ugy tudom pláne két elöljáróság képvisel. Mindezekkel a kormány — tehát az állam hatalomnak letéteményese, kezelője, cselekvésének irányzója — hivatalos érintkezésben van, ezek a kormánynyal viszont szintén hivatalos érintkezésben vannak. Én azt hiszem, ha csak ennyi volna, már ez maga is elég arra, hogy a zsidó vallás elismertnek tekiní essék. De van még több. Hol kell nagyobb elismerése valamely vallásfelekezetnek, mint midőn a képviselői választási jog, de a képviselővé való választhatás joga is feltételezve van azon kelléktől is, hogy valaki valamely vallás tanítója vagy lelkésze ? A mely vallásnak lelkésze lelkészi minőségénél fogva, a törvényszerűit választó is, ismét lelkészi minőségénél fogva a törvényhozó testület tagjává választható; a mely vallásfelekezet tanitója, ezen minőségénél fogva választó és választható : arról a vallásról túlzás nélkül nem lehet mondani, hogy ezen vallás az állam által nem volna elismerve. {Helyeslés) A leggyökeresebb, legerősebb jogot adja, osztja meg az állam valamely vallásfelekezettel, midőn —