Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-379

379. országos ffi ezek: a római katholika, a görög katholika, a görög keleti, a reformált, az evangelica s az unitária vallás — ez utóbbi az 1868-iki törvény értelmében. {Közbeszólás a középen 1848!) A zsidók a mai napig, fájdalom, csak politikai és polgári jogaikra nézve vannak egyenjoguakká nyilvánítva a keresztényekkel, a zsidó vallás azonban eddigelé nem soroztatott a törvényesen elismert vallások közé. (JiiUenmoadások a középen) Az izraelita egyház szervezetének a végrehajtó hatalom általi jóváhagyása törvényes elismerésnek a magyar közjog szerint annál kevésbé vehető, mert arra a kormánynak a törvényhozástól felhatalmazása nem volt. S eszerint én azt gondolom, t. ház, hogy nem csak a nazarénus, nem csak a baptista, hanem maga a zsidó vallás is elesik a főrendek által elfogadott szerkezetnek törvénybe igtatásával azon védelemtől, melyre számot tarthat, melyre joga van. A t. minister ur, meglehet, más meggyőződésben van. de ki biztosítja arról, hogy ezen meggyőződésében adott alkalommal a törvényszékek, a bírák is osztozni fognak? A t. minister ur véleménye nem döntő a törvényszékekre nézve; a törvényszékek, a birák előtt csak a világos törvény határoz és igy mindenesetre kétely leend arra nézve : vajon a törvény oltalma kiterjed-e a zsidó egyházra? vajon a zsidók is, hogy ha az ő isteni íiszteletök megzavartatik, íördnlhatnak-e ezen törvény §-a értelmében a bíróhoz kellő oltalom végett? vagy pedig ők is csak azon elégtételre tarthatnak számot, mely elvégre is minden rendzavarás, minden bántalom esetében a rendőrség vagy a bíróság által a haza polgárainak nyújtatni szokott? Ez mindenesetre különbség a két elégtétel között, inert itt szigorított büntetés rendeltelik azokra, akik az egyházi szertartásokat megzavarják és e szerint különbség állíttatik fel. mondom, nemcsak a nazarénus és baptista, hanem a zsidók és keresztyének isteni tiszteletének megzavarása és annak megbüntetése között. De lenne bár másképen, lenne bár igaza a t. minister urnák : vajon azt akarta-e az igazságügyi-bizottság, vajon azt akart:i-e a képviselőház, midőn az igazságügyi bizottság jelentése nyomán i lobbi határozatát elfogadta, hogy a baptisták és nazarénusok isteni tisztelete szabadon bármely botrány által megzavartathassék ? Hiszen az isteni tiszteletnek megzavarása bármely vallásról vagy egyházról legyen is szó, mindenesetre oly vétség, melyet az államnak nem szabad közönynyel venni. Hiszen azért, hogy nem a templomban vagy nem a zsinagógában imádkoznak az emberek, hanem ogy szerény hajlékban vonulnak meg, hogy áldozzanak a legfőbb lénynek, azt gondolom, hogy ők, kik az állani terheit egyenlően viselik, megkövetelhetik, hogy szintúgy óvassanak meg minden garázdálkodás ellen, áprll 8.1878. 383 Meglehet, hogy ha a t. ház a maga határozatához ragaszkodik, a mire ezennel (elkérem: ez által a büntető törvénykönyv törvényerőre emelése némi halasztást fog szenvedni. Én mindamellett, hogy nem tartozom ezen törvénykönyv feltétlen bámulói közé, amennyiben annak több §-a nem egyezik meg az ón véleményemmel, távol vagyok attól, hogy annak életbe léptetését akadályozni akarnám ; de viszont azt elvárom a t. háztól, hojiy a végett, hogy ezen törvénykönyv egy pár héttel vagy bár hónappal előbb létesíttessék, oly fontos elvet ne adjon fel, milyennek feladása a főrendek által itt kívántatik. Emlékezzünk vissza uraim, hogy elődeink a pozsonyi országgyűlésen, jelesül, — ha jól emlékszem — a 39/40-iki országgyűlésen készebbek voltak 17-szer váltani üzenetet a főrendekkel, semhogy a jogtalanul elfogott hazafiak szabadon bocsáttatása iránt felterjesztetni kivánt feliratról lemondjanak; készebbek voltak 23 üzenetet váltani a főrendekkel, semhogy n szólás-szabadság nagy eszméjét feláldozták volna nekik. T. ház! Ha eddigelé — elég sajnos — nem igtattnk törvénybe a vallás általános szabadságát, — mi ha megtörténik, a jelen kérdés nem merülhet vala fel, — legalább ne tetézzük e mulasztást egy igazságtalansággal. Ha nem tettünk egy lépést előre a XIX. század szellemében, ne_ tegyünk legalább egyet a középkor sötétsége felé. Én kérem a t. házat, hogy saját meggyőződése, saját méltósága és az igazság érdekében ragaszkodjék előbbeni határozatához s utasítsa vissza a főrendek által közlött üzenetet. (Élénk helyeslés.) Csemegi Károly, államtitkár: T. ház! Bocsánatot kell kérnem, hogy gyenge egészségein miatt csak halkkal beszélhetek, azonban iparkodni fogok magamat lehetőleg érthetővé tenni. (Halljukl) Az előttem szólt képviselő ur megtámadta először is az igazságügyministert, megtámadott engem is, mint a kik elfogadva bár a képviselőház által megállapított szövegezést, azt a főrendiházban még sem védtük, sőt ellenkezőleg ott olyasminek elfogadását ajánlottuk volna, a mi teljesen ellenkezik a képviselőház intentióival. Én megszoktam azt, hogy a t. képviselő ur részéről — lehetnek bár argumentumai tévesek, lehetnek olyanok, melyekben mások nem osztoznak, de azt örömmel ismerem el, — hogy a t. képviselő ur részéről a tények idézésében még soha szándékos ferdítést nem tapasztaltam, és igy sajnálnom kell, hogy ezúttal nem ugyan szándékosan, de talán valamely félreértés következtében olyasmit állított, a mi a tényekkel homlokegyenest merev ellentétben áll. Nekem szerencsém volt a kérdéses kifejezésre nézve a főrendeket felkérni, méltóztatnának