Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-379

382 379. országos Ülés ápril 8. 1878. nyilvános gyakorlatát megengedi, következőleg jogszerű fennállását hallgatólagul elismerte. Azon vallás, melynek szertartásait az állam felügyelete mellett nyilvánosan gyakorolhatják, melynek a nyilvánosság minden atributumaival biró templomai és imaházai vannak, lelkészei az állam által hiteleseknek ismert anyakönyveket vezetnek és a kik előtt kötött házasságokat az állam érvényeseknek elismer: az ily vallás az állam által elismert vallás, ha azt törvénybevettnek nem is nyilvánítaná. Ki állithatná például, hogy hazánkban az izraelita vallás az állam által elismert vallások soraiba nem tartozik, holott a polgári törvénykezési rendtartásról szóló 1868: UV. t.-cz. 22. §. az igazságügyi ministert hatalmazza fel, hogy az izraeliták házassági perében követendő eljárást a törvényhozás további intézkedéséig rendelet által szabályozhassa; de azonfölül az ország hatóságai szakadatlanul hivatalosan érintkeznek az izraelita hitközségekkel, a zsidó lelkészek, mint lelkészek — választói joggal birnak: e tekintetben tehát kétség foroghat fenn A hallgatagul megengedett, vallásfelekezetekel biztositják a büutetőtörvénykönyv más intézkedései is. A 153. §. szerint lázadást képez azon csoportosulás, melynek czólja a polgárok valamelyik hitfelekezetét fegyveresen megtámadni — a 172. §. megbünteti a gyűlöletre való izgatást a polgárok akármely hitfelekezete ellen. Ezen intézkedések is kétségen kivül helyezik a vallásháboritást illetőleg — a bűntetőtörvónykönyvek szellemét és intentióját. Én tehát ugy vagyok meggyőződve, hogy az állam által hallgatólag elismert vallások erőszakos megtámadások ellenében a büntetőtörvónykönyvben a főrendek módosítása mellett is megfogják találni azon oltalmat, a melyben a nyíltan elismert vallások részesülnek. Minthogy tehát a büntetőtörvény által czélba vett eredményt a főrendiház módosítása nem veszélyezteti, kérem a t. házat, méltóztassék azt elfogadni és igy a két ház között jelenleg fennálló ezen egy diferentiának elhárítása által a büntetőtörvénykönyv-javaslatnak törvénynyó emelését lehetővé tenni. (Helyedés) Irányi Dániel: T. ház! A t. minister ur nem lát lényeges különbséget, sőt általán véve nem lát különbséget a főrendek által elfogadott szerkezet és azon szöveg közt, melyet a képviselőház ismételve magáének vallott. Nem lehetek a t. minister úrral egy véleményben s igen sajnálom, hogy a t. minister ur a főrendiházban nem igyekezett feltüntetni a különbséget, mely a két szerkezet közt létezik, a végett, hogy a főrendeket a képviselőház által elfogadott szöveg elfogadására birja. A t. minister ur megbizottja Osemegi Károly államtitkár ur éppen az ellenkezőt tette, ő ugyanis igyekezett a maga beszédében feltüntetni azt, menynyire azonos a két óhajtás, mennyire megegyez a képviselőház által elfogadott kifejezés azon szer kezettel, melyet a főrendek emeltek határozattá, azt állítván, hogy midőn a törvény azt mondja, saját szavait idézem — „fennálló": azt mondja „fennálló a törvény értelmében" ; aztán később „azt hiszem, hogy az összehangzás az eszmében nagyméltóságtok bizottsága és a képviselőház határozata közt, teljesen fenáll; különbség lehet a szóban." Én pedig azt tartom, hogy a különbség nem a szóban, hanem a lényegben fekszik. {Igaz ! Ugy van! a szélső balfelöl) s azon magyarázat, melyet a t. államtitkár ur és a inai napon a t. minister ur is a főrendek által elfogadott szövegnek adott, véleményem szerint nem egyez meg sem a logikával, sem pedig a képviselőház által elfogadott határozattal s annak indokaival. Nem egyez meg a logikával, mert abból, hogy valami fenáll az államban, nem következik, hogy az törvényesen áll fen; törvényesen csak az áll fen, ami törvény alapján létezik, (Igazi Ugy van! a szélső balfelöl) és nem egyez meg a magyarázat a képviselőház határozatával, nem a képviselőház szándékával és indokaival, mert azon jelentés, mely kezeink közt van s melyet az igazságügyi bizottság terjesztett elő, egyenesen és világosan az ellenkezőre mutat. Az igazságügyi bizottság nemcsak a törvényesen fenálló vallásokat kívánta ezen törvény, illetőleg ezen §. oltalma alá venni, hanem átalában véve minden vallást, mely az államban létezik s a kormány által megtöretik. A t. minister ur annálfogva az én meggyőződésem szerint, nem felelt meg alkotmányos kötelességének, midőn a főrendeknél az ellenkezőt állította. A t. minister urnak, ha nem járult vala a képviselőház határozatához: igenis joga leendett a főrendeknél a maga felfogásának igyekezni érvényt szerezni; de mihelyt e teremben hozzájárult a képviselőház határozatához: kötelessége volt e határozatnak a főrendiház általi elfogadását is eszközölni. (Igaz! Ugy van! a szélső balfelöl.) A t. minister ur ma azt igyekezett elhitetni, hogy a főrendek által elfogadott szerkezet nem rekeszti ki a zsidó vallást azon oltalomból, mely itt a vallásoknak biztosíttatik. Igen óhajtanám, hogy legalább e részben lenne igaza a t. minister urnák. Azonban engedjen meg, ha én ezen véleményét hibásnak nyilványitom. A magyar közjog szerint törvényesen csak azon vallás áll fen, melyet a törvényhozás elismer. Nem állítom, hogy ez helyes eljárás, a tényt constatálom, mely eddig létezett s e szerint Magyarországon a törvényesen bevett vagy törvényesen elismert vallások csakis