Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-379

372 379. országos lilés ápril 8. 1878. és kereskedelmi nagyfontosságú kérdés hazai iparunk és közgazdászatunk megnyomoritására, s hogy több édességet ne említsek, ugyanezen gyászos kötelék erősbitéséül várhatjuk legközelebb a 80 millió osztrák bankadósságból hazánkra erőszakolandó 24 milliónyi áldását, persze ezt is az „igazság" és „méltányosság" érdekében. T. ház! Mindezen sajnos, de elvitázhatlan állításaimból azon szomorú meggyőződésre jutok, miszerint a 67-es közösügyes állapot elviselhetetlen terheket ró a már .különben is kifosztott magyar állam polgáraira, s épen ezért államháztartásunk rendezése s növekvő deficitjeink megszüntetése ez alapon teljes lehetetlen. (Ugy van\ a szélső baloldalon.) Lehetetlen annyival is inkább, mert köztudomású dolog és sajnos tény az, hogy mig az állani kevésbbé vagyonos polgárain a felső fokra csigázott adók a legszigorúbb lelketlenséggel, még kenyerük elvételével is — hogy ne mondjam „revolver-módozattal" harácsoltatnak be, s több esetben még a kegyelet szentségtelenitésóvel a halottak párnái is elhurczoltatuak: addig nobel gyöngéd;• éggel türetik el az, hogy számos befolyásos és vagyonos családok nemcsak ezrekre, hanem százezrekre menő hátralékaik mellett teljes nyugodtsággal élvezik „nem fizetési kiváltságaikat", sőt a sajtó utján vett értesülésem szerint, az adóharáesolóknak már be is van tiltva a boszantó háborgatás, — nehogy a közelgő választás alkalmával e méltán haldokló kormánynyal szemben fenyegető állást foglaljanak az illetők. Azon állitásom igazolására, miszerint a jelenlegi alapon a nemzet óhajához mért kormányzás lehetetlen : hivatkozom magára a tisztelt ministeremök úrra, ki hét éven át vallott elveinek felfüggesztése, vagy mint önmaga állitá — szegre akasztása mellett — hazánk megzavart pénzügyeinek rendezésére, és államháztartásunk egyensúlyának helyreállítására ministertársaival együtt oly nagy garral vállalkozott, elég végig tekintenünk együttes működésük alatt beterjesztett immár negyedik államköltségvetésen és azt találjuk *. hogy a kilátásba helyezett nagyszabású reformok és nagymérvű megtakarítások, csak üres frázisok, a szomorú valóság pedig minden évben 30 millió deficit! A főbaj tehát a közösügyi alapban fekszik, s mert a nemzet érdekeinek megfelelőleg ez alapon kormányozni nem lehet, s nem is képesek a fusió nagy férfiai sem : közös erővel és akarattal arra kell törekednünk, hogy Magyarország állami önállósága és függetlensége kivivassék akként, hogy minden idegen beavatkozástól menten önmaga intézhesse ügyeit. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha Magyarország közvéleményét eddig semmi sem győzte volna meg a felől, hogy a közösügyes kiegyezés nyakig bilincsbe veri önérdekében rnulhatlanul szükséges cselekvési szabadságát, akkor azt a keleti kérdés legközelebb történt lefolyása elég szomorú valóságában tünteti fel Mindenki látta és tudta Magyarország természetes szövetségese a török birodalom elleni nagymérvű izgatásokat Szerbiában, Montenegróban, sőt hazánk közelében Bosznia és Herczegovinában is. Magyarország életérdeke s létkérdése követelte e mozgalmak elfojtását, és mi történt? a magyar érdekek rovására ama mozgalmak kitörése elnézetett, s hogy sokat ne mondjak, e mozgalmak szitására tápanyag is szolgáltatott! A török nemzet legyőzte a lázadókat s az osztrák befolyás által a magyar-ellenes érdek nyert kifejezést a miatt, hogy biztosítékok nem kívántattak, s a fellázadtakkal nagylelkűség gyakoroltatott a török által azért, hogy később hálából gyilokkal kézben rohantassék meg újból általuk! A török nemzet ellenében humanitás álezége alatt háborút indított az orosz: vajon a magyar érdek nem követelte-e, hogy szövetséget keresve és szövetséget kötve, meggátoltassák ezen irtó háború? S ha már nem volt meggátolható : — a még akkor ép, erős és vitéz hadsereggel rendelkező török birodalommal együtt küzdje meg — halálos ellenével az oroszszal előbb-utóbb ugy is bekövetkezendő életharczát! (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) S mit kell tapasztalnunk? A három császárszövetséget, melynek nyűgében Magyarország népének közérzülete leigázva. Magyarország érdeke a győző ellenfél kegyelmére van bízva, s a békeszerződésekben keresendő megnyugtatásra utalva! A magyar nemzet jogosan utasítja vissza ez állami érdekét s életét koczkáztató megnyugtatást, mit a közösügy bókóiban tűrnie kellett akkor — midőn a török nemzet győzelmeiben nem osztakozhatott, és tűrnie akkor — midőn a török állam leveretése után készülnie kellett saját magára hagyatása után — egykor lételeért megküzdeni. E desperationalis korszak közepette fordulat állott be egy-egy önérzetes nyugoti hatalom vétója | által, a gondviselés még egyszer szövetségest | mutat fel állami érdekünk megmentésére ; de naI gyón tartok tőle, hogy a közösügyes boldogság édességének csábja e fényes alkalmat is elszalasztása, ha csak a magyar nemzet erélyesen nem követelendi a kibontakozást a hármas császár szövetségi nyűgből és csatlakozást a derék angol nemzethez, szövetkezve mindazokkal, kik az orosz hatalom túlterjeszkedése ellen fegyveres erővel sorompóba lépnek. Ezt tartom én óhajtott felgyógyulásunk mulhatlan főfeltételének. Végül t. ház kijelentem, mivel e költségvetést beterjesztett kormány távol áll ez alaptól s I a mely alapon áll is — az ország fontos érdé-