Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-359

359. országos Illés február 25. 1878. 29 De t. ház tagadhatlanuí kell, hogy megnyugvására szolgáljon e gondoskodás mindenkinek, ki egyrészről legalább 10 év múlva az 1867-ik évi tövénynek gyakorlati érvényesithetéséről leniondani nem akar, másrészről annak, ki még önálló gazdasági berendezés esetén se szándékozik Ausztriával harezra kelni. Ha a tisztelt ministerelnök ur nyiltan s őszintén kijelentette volna, hogy ezen szakasz feletti tárgyalás elhalasztását kéri bizonyos időre: ezt érteném, mert jól tudom, hogy a korona s a túlsó félnek kormányával az előleges érintkezésre ok fenn létezik, de hogy ily könnyedén vágtat a javasolt szakaszon át: annak igazolását az általa felhozottakban ón legalább részemről hiába keresem. A tisztelt ministerelnök ur ugyanis „Speculativ intézkedésnek" nevezi ezen szakaszt arra, hogy a szerződés 10 év múlva meg ne ujittassék. Az évekig hangoztatott s általam is vallott elvek s főleg a jelen szomorú tapasztalás után ugyan miért fél a t. ministerelnök ur még csak a gondolatjától is ez eshetőségnek. De különben is téved a javaslat intentiójára nézve a kormányelnök ur; mert nekünk, kik e javaslatot pártoljuk, ily speculatióra ép nincs szükségünk, amennyiben az 1867-ik évi törvény határozott rendelkezése fölöslegessé teszi a speculatiót annak elérésére — mi úgyis csak maja tőlünk függ. Hanem igen is speculatio ez arra, hogy az egyezség nem sikerülése esetén is biztositva legyen a két államnak barátságos együtt élése. Ha a nemzetgazdászati közösség üdvös voltát avagy csak elviselhetósét is ezen tiz év alatt igazolja, nem fogja se Magyarország, se Ausztria a képzelt jobbért a meglevő jót feláldozni; de fogja ezt tenni a szükség parancsolta elkeseredéssel akkor, La ezen egyezség rosznak bizonyul s jobbnak köthetése nem sikerül. S hogy még ez esetben se legyen szabad az elkeseredésnek a borjúhoz nyúlni — ennek egyszerű elérését czélozza Kerkapoly ur uj szakasza. A tisztelt ministerelnök ur továbbá azt mondja, „hogy a jogot e javaslat nem erősítheti", tehát fölösleges. Ebben igaza lenne a t. ministerelnök urnák akkor, ha a javaslat az 1867-iki törvényben biztosított jogot erősbiteni akarná; de az távolról se czélja, amennyiben egyedül és kétségbevonhatlan jog érvényesithetésének lehetőségét czélozza megkönnyebbíteni. Hiába lenne most például rajtam joga a tisztelt ministerelnök urnák 10,000 frtot követelni, de lehetőségét a behajtásnak előmozdítaná például az által, ha például ma már is Tolnay urat felmentené a vasúti igazgatóságtól s engem nevezne ki helyette, így vagyunk mi is javaslatunkkal, melyet különben „Hoffmann" cseppek gyanánt is bátran ajánlhatunk azon gyönge gyomrú képviselőknek, kik a chaostól ugy félni szoktak. Mondja továbbá a ministerelnök ur, „hogy a jövő törvényhozásnak kezét kötnénk meg", ez pedig nagy bün lenne. Bocsásson meg a t. ministerelnök ur, de én egy kissé naivnak tartom ez ellenvetését; mert ugy vélem, hogy a jelen kritikán alul álló egyezséget kötött ministerelnoknek nem lehet oka s joga arra, hogy a bekövetkezhető retorsiok jogosultsága mellett harczoljon. Pedig ide vezet kifogása. Mi a nemzetnek kezét csak azon irányban óhajtjuk megkötni s hogy ez ellen lehet kifogása a szélső bal s jelen oldalnak, azt megengedem ; de a tisztelt minister urnák komoly kifogása — legalább az én nézetem szerint — nem lehet. Mert vagy fenáll 10 év múlva Ausztria, vagy nem; ha igen, ugy az érdekközösségnél fogva nem csak 10, de száz év múlva is szentirásként ajánlható e javaslat mindkét félnek; ha nem álland fen : ugy a szerződés önkényt megszűnik. Én ós azok, kik e szakaszt elfogadják, igen megakarjuk Ausztria s Magyarország kezét e javaslattal kötni, de miért ? hogy se 10 év múlva, se utóbb, mig együttélésre vagyunk a gondviselés által utalva, egymást ne ütlegelhessük; holott a tisztelt ministerelnök ur a kéz szabad gyakorlata mellett harczol, mintha csak előre gyanítaná azt, hogy ezen tiz évi koplalás karjaink erejéről majd annyira gondoskodik s hogy e szerint a jog a mozoghatásra ugyan meg lesz, de reá a lehetsóg nem jelentkezend. Mi gyenge kar mellett is óhajtanánk törvényes jogainkat érvényesíteni a jövőben. Ily magyarázatot tessék adni a javaslatnak. Ezzel áttérek a t. ministerelnök urnák utolsó azon kifogására, melyre ugy látszik a legnagyobb súlyt fekteti, hogy t. i. „lejárván a szerződés, ezen szakasz hatálya is jogilag megszűnnék". A tisztelt ministerelnök ur s ugy vettem ki, hogy bizonyos lapok ezen érvre fektették a fősúlyt — pedig részemről — meglehet, hogy tévedek — de bocsánat, alaposnak ez érvet nem tekinthetem Mert a szerződés törvényt szab s ha a szerződés többi pontja hatályon kivül esik és tiz £7 múlva ezen javasolt szakasz érvénybe rnaradand is: a szerződés ezen pontra vonatkozólag fennálland. Ezen egyszerű jogi felfogásom igazolásául hozhatok fel gyakorlati példát is. Tegyük fel, hogy a ministerelnök ur egyik urodalmát nekem 10 én-e haszonbérbe adná s kikötné az utolsó pontban, hogy azon esetre, ha a szerződés megszűnése után ujabh egyezségre lépni képesek nem lennénk són minister ur szomszédjának birtokait venném haszonbérbe -rr ugy előre kölcsönösen lekötjük ma-