Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-359

80 859. országos álés február 26. 1878. gunkat arra, hogy egymás birtokának a tagjainkon a legeltetést megengedjük. Kérdem köztünk a bérleti viszony s az abból eredt kötelezettségek nem szüntek-e meg, de kérdem : megszünt-e a szerződés ezen utolsó pontra vonatkozólag szerződós lenni. Nem lenne-e joga a tisztelt ministerelnök urnák az én tagomon s nekem az övén a birkákat legeltetni. De eltekintve mindezektől, tisztelettel kérdem a ministerelnök úrtól, hogy a tegnapelőtti malitiósus felszólalás s támogatás után is — önérzete megengedheti-e a kiegyezési javaslatok azon nagy ember kegyelméből védelmét s fentartását. Nem látja-e be még most sem, hogy azok voltak az igaz barátai, kik annak idején a lemondása melletti megmaradást tanácsolták, s hogy nem azok, kik ennek ellenkezőjére unszolták, hogy önt lejárják s mint kifacsart czitromot maguktól eldobják. Azonban, közbe legyen mondva, ugy vélem e tekintetben egy kis csalódás várand számokra. Ön véleményünket t. ministerelnök ur, kik önért éveken át lelkesültünk s tán köztünk nem ép néhányan éltük megelégedésével adóztak — mellőzte, hogy nemes ambitiotól duzzadt keblére azokat fogadja, kik most önnek vérével magukat deleetálgatják. Hogy miért tette ezt, még csak találgatni se óhajtom, csak annyit tudok, hogy ezen szegény ország és ön jobb sorsot, a Kerkapoly javaslata pedig elfogadást érdemelne, miért is én reá szavazok. (Helyeslés a baloldalon") Bujanovics Sándor: Én a Kerkapoly t. képviselőtársam által a szombati ülésben a t. ház elé terjesztett indítványt pártolom, s ennélfogva elfogadom a kötendő vám- és kereskedelmi szövetséghez beigtatandó uj XXIII. czikket. Elfogadom ezt, mert teljesen helyeslem és osztozom mindazon indokokban, melyeket a czikk szükségessége mellett az indítványozó ur felhozott, s mert ezen indokokat az én meggyőződésem szerint a x. ministerelnök ur ellenérvekkel meg nem döntötte. Az igen t. ministerelnök ur azon felszólalásában, melyben a kormány álláspontját ez inditványnyal szemben jelezte, s melyben a t. házat felkérte, hogy ez inditványt elvesse, kifejtette, hogy ez indítványnak először nincs czélja, hogy az fölösleges, mert meg nem kötheti a törvényhozás kezét akkorra, mikor az uj vám- és kereskedelmi szövetség megkötéséről lesz szó, — hogy a 67-iki XH. t.-czikkben úgyis megóvott jogot nem erősíti, yégftl, hogy magában hordja a bomlás magvát, amennyiben ezen indítvány nem tett egyebet, mint rámutat arra, hogy ezen kereskedelmi- és váms?övetségsoha többé megujittatni nem fog. Ugy hiszem, ezek azon ellenvetések, melyeket a ministerelnök ur az indítvány ellen felhozott. Ami már az indítvány ozélját illeti, az indítványozó ur világosan és határozottan kifejtette, hogy Magyarország önálló gazdasági rendezkedésének jogilag egyáltalában ki nem zárt eshetőségével szemben biztosítani akarja a törvényhozást és a kormányt arról, hogy azon időben, midőn ezen szövetség megújításáról lesz szó : a törvényhozás és a kormány egy fegyverrel bírjon, és a törvényhozás képesítve legyen arra, hogy a megkötendő kereskedelmi és vámszövetséget a maga érdeme szerint bírálja, és azon jelenleg legfontosabb argumentum, melyet a törvényjavaslatot pártolók mindannyian használnak, hogy ezen szövetség el nem fogadása esetére beáll a chaos, beáll a vámháboru; hogy ez kikerültessék. Ez lévén az indítvány czélja, ehhez nem járulni lehetetlen. Azon állítást illetőleg, hogy az indítványozott uj czikk a jogot nem erősiti, mert az 1867. XXII. t.-czikkben, amely pedig időhöz kötve nincs, Magyarország önálló gazdasági rendezkedésónek joga bizonyos esetekre ugy is fen van tartva, s hogy tehát ezen jog ismétlése ezen időhöz kötött törvényben e jogot nem erősiti, szintén nem áll. Nem áll azért, mert minden elvi jogot csak erősíthet az, ha a gyakorlati kivitel eshetőségeivel számítva, ujabb törvényhozási provisio történik. Mi azon ellenvetést illeti, hogy hisz ez nem kötheti meg az akkori törvényhozás kezét: ez tökéletesen igaz; de nem is czéloztatik az, hogy az akkori törvényhozás keze megköttessék ; czéloztatik csupán az, hogy a kilenczedik év elteltével, vagyis akkor, midőn ujabb alkudozások folyamatba fognak tétetni a vám- és kereskedelmi szövetség megújítása czéljából, egy irányelv állapíttassák meg, amelyet a kormány követni köteles az esetre, ha kedvező, az ország érdekeinek megfelelő alapokon az egységes vámterület alapján kiegyezés nem létesülhetne; — s mert én az önálló vámterület felállításának eshetőleges bekövetkezését bár nem óhajtom, de mindenesetre lehetőnek tartom, és oly eshetőségnek tekintem, melylyel számolni kell : azért a ministerelnök ur ezen ellenvetését egyáltalában el nem fogadom. (Helyeslés széls'd jobb, a bal és a szélső bal/elől.) Ami végül azon ellenvetést illeti t. ház, hogy a javasolt czikknek a törvénybe felvétele a bomlás magvát hordja magában, hogy ez által csak rámutatni czéloztatik arra, hogy a vám- és kereskedelmi szövetség soha többé megujittatni nem fog: ezt — megvallom — a magam részéről elfogadni szintén nem vagyok képes. Az igen t. indítványozó képviselő ur, valamint azon képviselők is, kik ezen javaslatot pártolják és aláírták, nyíltan, őszintén előadták véleményüket; mindannyian hangsúlyozták a közös vámterület előnyeit s annak esetleges fentartása mellett nyilatkoztak; abból tehát azt következtetni, hogy a javaslat czélja nem egyéb, mint a közös vámterület megbontása, egy-