Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-378

378 országos ülés miveléssel szoros összeköttetésben állanak, oly annyira, hogy az egyiknek fejlődése a másik felvirágzásától függ, — és mi történt ? — Egy Magyarországban fejlődő ipar a védvámos politika által lehetetlenné lett. lehetetlenné tétetett, hogy idegen tőke és munkaerő, —melyből mind kettőre oly szükség volna, — nálunk telepedve pónzöket és tehetsógöket egészséges iparvállalatokba, vagy rationalis földmivelésre fordíthassák, a minek elérésére egy jó honosítási törvény is mielőbb szükségeltetnék; de mi több, a szeszadóról szóló törvény által a majdnem egyedüli, most versenyképes, ezen a mezőgazdaságra oly fontos iparág is tönkre fog tétetni — Ily módon emeltetett a jólét, az adóképesség, eltekintve attól, hogy a nép a mindig növekedő adó terhe alatt majdnem összeroskad és a túlszigoru adóbehajtás módja által, — főkép a kisebb földtulajdonosnál — a birtok continuitása komolyan veszélyeztetve vagyon. — De itt nem hagyhatom megjegyzés nélkül Steinacker t. képviselő társam egy fenyegetését — ő azzal fenyeget, hogy a nép mégis kénytelen lesz újra az adómegtagadás fegyveréhez nyúlni; engedje a t. képviselő ur, hogy azt mint suppositumot is mondani — helyesnek nem tarthatom, az ilyen fegyvert, melynek két éle van, egy nemzet életében esak egyszer lehet használni és akkor is csak törvénytelen kényuralom ellen, de törvényes kormánynyal szemben soha, — tudom, hogy ő maga roszalta, de a képviselőházban tartott beszédeket olyanok is olvassák, kik ily nyilatkozatok által könnyen tévútra is vezettethetnek. Kedvezőbb képet mutat a t. kormánynak tevékenysége az igazság és jogügy eodificatiója terén. A büntető törvény, a polgári perrendtartásról szóló javaslat, több más — és most hála istennek, — a birák függetlenségének helyreállításáról szóló törvényjavaslat szép tevékenységről tesznek tanúságot, habár mindjárt ki kell jelentenem, hogy az utoljára emiitett törvényjavaslatnak azon pontjait, melyek a minister személyének túlságos hatalmat adnak, a birák függetlenségére nézve veszélyesnek tartom, és azért el nem fogom fogadni. A t, kormány azon törekvését is helyeslem, és abban gr. Szapáry Gyula képviselő úrral egyetértek, hogy bizonyos vasutak csoportosítása és megvétele által kereskedelmünket és forgalmunkat függetlenné kívánja tenni, és óhajtom, hogy ezen törekvését a déli vaspályára is mielőbb kiterjeszsze, már azért is, hogy a fiumei kikötőre költött milliók a tengerbe vetve ne legyenek. De kérem ezúttal a t. kormányt arra is, hogy a tariffa politikájánál ne a fiscalis érdekeket tolja előtérbe, de a kereskedelem és nemzetgazdaság követelményeinek tegyen eleget. Végre a belügyministeriumban is szaporán dolgoztattak ki a törvényjavaslatok és rendeletek áprll 6. 1878. 357 a közigazgatási bizottságok felállításáról szóló törvénytől kezdve egészen a népgyűlések megszorítására czélzó famosus rendeletig. A közigazgatási bizottság felállításáról szóló törvény azon ritka szerencsében részesült, hogy senkit se elégített ki, ellene voltak a régi municipalisták, ellene a modern állami administrationak hívei is, és igy látszólag azon kellékekkel birna, amit a német közmondás ,.Die goldene Mittelstrasse"-nak nevez; — s hogy e német közmondás eszméje lebegett e törvény alkotója előtt, erről meg vagyok győződve. 0 épen 7 éven keresztül védett álláspontját összehangzásba akarta hozni a most kezében összepontosult hatalommal ; de ezen kísérlet tökéletesen meghiúsult, mert az administratió rósz maradt, de ennek nem anynyira a közegek, mint a rendszer az oka ; nem egyöntetű, és minden megyében más chablon szerint kezeltetik, míg másrészt az autonóm ellenőrzés illusoriussá tette. Ha hazánk Magyarország magyar állam akar maradni. — és ez szerintem első feladatunk ezt biztosítani, — ez legszentebb meggyőződésem szerint csak állami administratióval, kinevezett tisztviselőkkel maradhat; és hogy ezen administratió jó és igazságos legyen, ennek ellenőrzését a legszélesebb alapon a municipium közönségére kell bizni, Gr. Szapáry Gyula t. képviselőtársam igen helyesen említette, hogy pangásunk, bonyolódott viszonyainknak egy főokozója a társadalmi téren is keresendő, ő megjegyezte, hogy a közbirtokos osztály, mely nézete szerint az állam főtámasza, anyagilag és szellemileg sülyedésben van, egy szóval a t. képviselő ur érzi a hatalmas, gazdag és müveit középosztálynak hiányát, egy ilyent teremteni vagy is inkább annak fejlődését előmozdítani a törvényhozásnak kötelessége, de nálunk az ellenkező történik és azért, még egy, az ujabb időben hozott törvényre kívánnék röviden reflectálni, és ez egy bizonyos számú szabad, kir. városnak, gondolom 25 volt, ezen jogtól való megfosztása. Ezen törvény iránya és elve homlok egyenes ellentétben áll hazánk historikus fejlődésével; már Szt. István ideje óta őseink belátták, hogy nemzetünk számos ellenséges elemektől környezve nem lesz képes magát fentartani szövetségesek nélkül, már érezték, hogy az akkori nemzetet egyedül képező nemesség nem lesz elég erős az államnak egyedüli támasza lenni, igyekeztek egy elemet teremteni, mely bizonyos előjogokkal és szabadságokkal felruházva, elég erős leszen a nemességgel együtt az állam főtámaszát képezni. Ne tessék engem félre érteni, én nem akarok semmiféle előjogokat fenntartani, — se nemesit, se polgárit, —- de kívánom, hogy egy erős középosztály, mely épen Németországot hatalmassá, és Francziaországot oly gazdaggá tette, nálunk is létesüljön. Nálunk ezen középosztály két — kívánom hogy egymást kie-