Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.
Ülésnapok - 1875-378
358 378. orszSgo* ttléa ilprll «: 1878. gészitő elemhői áll: — az egyik a közüehiess'ég, a másik a polgárság, kell, hogy mind a kettő az egyenjogúság és az állam iránti kötelesség érzetének alapján fejlődhessen; de ahhoz szükséges, hogy egyik se vetkőztessék ki sajátságaiból, melyek minden privilégium nélkül, már társadalmi állásuknál, szokásaiknál és foglalkozásaiknál fogva szükségkép léteznek, mert míg a nemesség mind inkább szerteszét az országban, leginkább mezőgazdasággal foglalkozik, a polgárság tömörülve a városokban lakik, ipar, kereskedelem és kézimunkával foglalkozva, mindkettőnek látköre és érdeke természetszerűleg más. Mindezekért károsnak tartom azon elvet, mely az emiitett tői vényben rejlik, de igazságtalannak is, mert városainknak polgárai sohasem mulasztották el hazafiság és áldozatkészségben a nemességgel, és a nemzet többi részeivel versenyezni. Tehát mindazok után, a mit mondottam természetes, hogy én minden személyes tisztelet daczára és mind a mellett, hogy a kormányférfiak legjobb szándékában soha sem kétkedtem, a kormányhoz mint olyan, és prográmmjához bizalommal nem lehetek, azért én elfogadom ugyan a budgettet a részletes tárgyalás alapjául, ezt az országnak megszavazva, — de az apropriatíónál, ha arról lesz szó, hogy a jelenlegi kormányra legyen bizvá ennek kezelése: nem fogom megszavazni. (Helyeslés a szélső jobb oldalon.) Széll Kálmán pénzügy mintister: T. ház! Annyira belemerült az utolsó három napi vita alatt a felszólalt képviselő urak mindenike, egy — különben magában igen érdekes, de a dologgal vajmi kevés összeköttetésben levő — kérdésnek és eszmének fejtegetésébe, hogy az utolsó napokban — engedjék meg, ezt kimondanom — beszéltünk e házban mindenről, csak egyről feledkeztünk meg. arról, a mi tulajdonk'épen napirenden van, magáról a költségvetésről, (Ugy van\ a középen.) Én t. ház, a ki nem akarok sem külügyi, sem pártalakulási kérdések és eszmék fejtegetésébe bocsátkozni, vissza fogom hivni a t. ház becses ügyeimét arra. a miről tulajdonképen szó van, a költségvetésre. (Helyeslés a középen.) Inkább rectifieálni és a mennyire tőlem telik, e rectificatíó közben czáfolni, mint hosszasan polemisáhri szándékozom. Dolgokat, miket nem egyszer fejtettem ki e házban, nem fogok ismételni, — kérdésekre, melyekről alkalmain volt nyilatkozni többször, vissza nem térek. És azért t. ház, azok ellenében, a kik mint a velem szemben ülő t. képviselő urak; a külön vámterületnek pénzügyi és gazdászati előnyeiben keresik egyedül a pénzügyi egyensúly helyreállítását, valamint azok ellenében, a kik nem ezen az útón; de mégis a kiegyezésnek más alapokon való keresztülvitele által vélik azon pénzügyi előnyöket előteremteni, a melyek pénzügyi bajainkat orvosolnák: egyszerűen utalok azokra, a miket a t. házban a vámszerződés tárgyalása alkalmával szerencsém volt töbször kifejteni; utalok ar/a: hogy azon, magában, isoláltan véve tagadhatatlanul létező gazdasági és pénzügyi előnyök mellett, a melyek a külön vámterülettel járnak, sohasem hittem és ma sem hiszem, hogy annak pénzügyi haszna megszánd ál hátiam milliókat tesz ki; valamint utalok azokra is, miket kifejtettem a másik oldalon ülő képviselő urakkal szemben, hogy ha még lehetséges volna is az általok kijelölt utón elérni azokat, a miket ők elérni óhajtanak; ha sikerülne is uj egyezséggel megszerezni azon egy pár milliót, a mire ők még ma is törekszenek: azzal ha egyáltalában rendezni vagyunk képesek államháztartásunkat, sokkal előbbre nem lennénk; ha pedig pénzügyeinket a nélkül nem vagyunk képesek rendezni, akkor azzal sem lennénk erre képesek. Kifejtettem akkor azt is, legalább igyekeztem kifejteni és meggyőzni a t. házat arról, hogy miért fogadtam én eí az általunk előterjesztett kiegyezést, habár elismerem, hogy nem teljesült általa mindazon reményem, melyet 1875-ben akkori exposém előterjesztése alkalmával tőle vártam, és ez szolgáljon Kerkapoly t. képviselő urnák válaszút azon kérdésre, melyet hozzám épen tegnap ez irányban intézett. Mielőtt arra áttérnék, a mit tulajdonkép fejtegetésem ezé Íjául választottam, két kérdésről kell röviden nyilatkoznom, két kérdésről, melyet fontosságánál fogva nem tartok mellőzhetőnek. (Halljuk]) E kérdések mindegyikét Kerkapoly t. barátom volt szíves tegnap felhozni. Az egyik az administrativ jogszolgáltatás kérdései Én azokat, miket e kérdésről a 9-es albizottság jelentésében — a mire ő szives volt hivatkozni, — irtain: vallom mais. Egyetértek a t. képviselő úrral abban, hogy égető 1 szükség e kérdés megoldása••; egyetértek vele azon motívumokban is, hogy miért égető szükség e megoldás. De kérdem én a t. képviselő' urat, e lefolyt három évet tartja-e ő igen alkalmasnak arra,: hogy ez időnek kellett volna e kérdést megérleléséhez vezetni? Kérdem őtet,—nem tekintve a pénzügyi oldalát, mely e kérdés megoldásánál annyira latba nem eshetik, —- nekünk a kiegyezési campagne idején volt-e bőséges időnk arra, hogy e kérdést olyan nagyon előkészítsük? Én a t. képviselő úrral szemben, ki e hiányra rámutatott, csak azt mondom, hogy talán nem egészen jogosult a szemrehányás ő tőle, mert ha ő szerinte vezettetnék a kiegyezés kérdése: attól félek, hogy még egy pár évet vesztegetnénk el azon időből, a mely az általunk előterjesztett kiegyezés elfogadása esetén az ily természetű belső égető szükségek rendezésére rendelkezésünkre fog állani, (ügy van! a
