Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-378

378. országos illés ápril 6. 1878. 351 hogy nemcsak most vagyunk ezen helyzetben, hanem mégis maradunk ezen helyzetben, mert a kormány sohasem képes a parlamentnek foglalkozást adni; hiszen itt ülésezünk hónapról hónapra, de minden hónapban csakis néhány napig foglalkozunk valódi parlamentalis munkával, azután szünetelünk, mert a kormánynak semmije sincs készen. De amint állanak a dolgok ina, igen szép kilátás van arra, hogy ugyanezen állapotban leszünk a jövő évben is. Hiszen uraim, azt mondják, a kiegyezés még nem kész, a budget még nincs megszavazva ; akkor az indemnitás május végéig adatott meg: vajon készen lesz-e május végéig és ha készen lesz, kérdem a kormányt, képesek-e bezárni az országgyűlést azzal, hogy az ujabban következendő választások ideje korán megtörténhessenek arra, hogy az uj országgyűlés összejővén ós megalakulván, a budgetet tárgyalás alá vehesse, ugy, hogy az még a jövő uj óv előtt megszavaztathassák. Én részemről, ha nem teljesen lehetetlennek, de nagyon valószínűtlennek tartom, hogy a jelen ide-oda) kapkodó, semmi programmal, sem készültséggel nem biró kormány képes legyen most már oly eljárást követni, hogy a budget még ez évben készen lehessen a jövő évre. (Ugy van! Ugy van\ a széhö baloldalon.) Ez tehát megörökítése oly állapotnak, mely tűrhetetlen, a parlamenti ellenőrködést tökéletesen semmivé, illusoriussá teszi, mert hiszen rendkívüli eseteket kivéve, a parlamentnek fő ós legnagyobb kötelessége az ország bevételeit és kiadásait ellenőrizni, tulajdonképen a költségvetést jól, érdemleg, tüzetesen ós minden időkímélés nélkül megvitatni; és ez lehetetlen, hogy ha a kormány oly állapotot teremt eiő, hogy a költségvetés benyújtása is még csak azon évben lehetséges, melyben a kiadásokat már teljesíteni kell. Lehetnek rendkívüli okok és körülmények, melyek igazolhatják a kormányt néha-néha, ha ily eltérés történik, de hogy ez perpetuáltassók, örökös állásponttá tétessék: ez a parlament eszméjével, fogalmával, czéljával meg nem egyezik. (Ugy vanl ugy van ! a baloldalon.) Hiszen, ha ezt akarja a törvényhozás, akkor nézetem szerint sokkal bölcsebben és az országra nézve sokkal gazdaságosabban cselekszik, ha kijelenti, hogy az egész törvényhozásnak valóságos gyakorlati eredménye, czélja nincs, ennélfogva ne is jöjjön össze, hanem bízza meg a kormányt, nem két-három hónapra, hanem az éveknek mennél hosszabb sorára, annál jobb. Én azt hiszem, ideje volna, hogy a kormány az iránt felvilágosítást adjon a törvényhozásnak, miképen szándékozik az ügyeket berendezni arra nézve, hogy az országgyűlés berekesztessék, s hogy az uj választások idejekorán megtörténvén, a jövő parlament még ez évben ugy működhessék, hogy a költségvetést ugyancsak még ez évben tárgyalás alá vehesse. Ugy hiszem, nem fogja senki kótségbevonni, hogy a kormány a parlamentnek ez iránt felvilágosítással tartozik, és ha ezen felvilágosítást nem adja meg: akkor a parlamentnek kötelessége intézkedni, hogy ezen alkotmányellenes állapot ne tétessék állandóvá, hanem hogy az uj választások oly időben történjenek meg, mely megengedi, hogy a jövő esztendő legalább szabatosan kezdessék meg és a parlamenti ellenőrzés gyakorlatilag létesíttessék Ezért uraim, nem szándékozom a költségvetés tüzetesebb bírálatába bocsátkozni, mert annak, mint mondám, gyakorlati eredménye nincs. Szükségesnek tartanám a költségvetés országgyűlési vitatása alkalmával, mely alkalmat nyújt, sőt kötelességévé teszi a törvényhozásnak a kormány összes politikáját bírálat alá venni; szükségesnek tartanám, — mondom — a jelen körülmények közt különösen a külügyekről is tüzetesebben szólani; ezt azonban mostanában nem fogom tenni, azért, mert már igen sokan szóltak a tárgyhoz, s a kik mellőzték a külügyeket felemlíteni, tették ezt talán azért, mert a költségvetés általános tárgyalásának megkezdése előtt csak két nappal a képviselőház minden oldaláról kijelentetett, hogy nem akarunk tárgyalásába bocsátkozni a külügyeknek, mert a kormány a hozzá intézett kérdésekre még nem adott választ. Reméltük tehát, hogy ezen választ meg fogja adni. Azóta azonban már most több nap lefolyt és ezen válasz nem jött meg, ámbár a kormányhoz intézett interpellatiók némelyike már rég meghaladta azon 30 napot, mely alatt kötelességévé tétetik a kormánynak a hozs^á intézett interpellatiókra válaszolni. Azonban uraim, a külügyi helyzet oly kritikus, oly nagyfontosságú és oly nagy befolyással van Magyarország jövőjére és érdekeire, hogy azt tárgyalás alá nem venni a legnagyobb mulasztás volna, melyet a magyar országgyűlés elkövethet. Azért ón részemről, ha más nem is, minden esetre tárgyalás alá fogom venni a külügyi helyzetet, ha nem is most, de legközelebb erre adandó alkalommal t. i. a ministerelnöki budget tárgyalásakor. (Helyeslés a szélső balon.) Én azt hinném, hogy a budget-tárgyalásnak talán legczélszerübb helye az volna, a hol közös ügyek költségeinek megszavazása kívántatik, igen, de az idén ugy vagyunk, hogy a dolegatiok még most sem állapították meg a folyó évi közös ügyes költségeket, s hogy mikor fogják megállapítani, azt az isten tudja. Hanem miután megállapítva nincs azon összeg, mely most be akar hozatni a budgetbe, az csak ideális összeg, többé nem reális, semmi realitást nem képvisel. Ennek megvitatásánál lehetetlen valamely komoly tárgyat felhozni, és e tételt komoly vita alapjául tenni. Ezen oknál fogva én részemről azt hiszem, hogy je-