Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-378

352 378. országos ülés ápril 6. 1878. leuleg a ministerelnöki költségvetés tárgyalásánál legalkalmasabb helye és ideje van a külügyi helyzet megbeszélésének. Egy megjegyzést azonban mégis megengedek magamnak arra nézve, a mit a ministerelnök ur tegnapelőtt tartott beszédében mondott, s ez az, hogy ő arra hivatkozott, hogy más parlamentekben sem szokás több felvilágosítást adni. Valaki itt közbeszólt és azt mondta, hogy Angolországban igen. Akkor ő igyekezett kimutatni, hogy Angolországban sem mondatik valósággal több. Engedelmet kérek, kétségtelenül áll az, hogy a kormánynak nemcsak nem kell, sőt nem szabad oly előterjesztéseket tenni a törvényhozásnak, melyek folyamatban lévő ügyeket compromittálnáuak. így például ha arról lenne szó, hogy a török flottát az oroszok keresik, hogy hatalmukba keríthessék, s az kitér az oroszok útjából, s azután elmegy valahová, hogy az oroszok nem tudják hol van, s akkor a parlamentben kérdés intéztetik : tudja-e a kormány, hol van a flotta? tökéletesen helyesen cselekszik a kormány, ha azt mondja: igenis tudom, de ha megmondanám önöknek, megtudnák az oroszok is ; pedig azt sem önök nem akarják, sem én nem óhajtom. Az ily elhallgatás tökéletesen helyes. Hanem a mi az angol kormány előterjesztéseit illeti, annyit mondhatok, hogy a múlt évig 54 kisebb-nagyobb kötet és füzet terjesztetett elő az angol parlamentben, az idén pedig már van 2f> kötet ós füzet és ezek közt olyan kötetek, melyek körülbelől 3 hüvelyknyi vastagok, ós vannak aztán természetesen egyes kisebb füzetek is. Az angol kormány nem tételezi fel azt, hogy ezt vagy amazt az újságok már közölték, tehát a kormánynak nem szükséges közölni, például a sanstefanói békekötést, melyet az angol újságok, ha pontosabban nem, mindenesetre közölték annyi pontossággal, mint a Magyarországban megjelenő magyar és német lapok; de azért az angol kormány ezt a parlamenttel szemben nem tekintette hivatalos közlésnek és beterjesztette a san-stefanói békekötés textusát, s hozzá mellékelte azon térképeket, melyek az ezen békekötés által előidézett területi változásokat illustrálják. No hát ilyesmiről persze a magyar kormánynak fogalma sincs; az neki eszébe sem jut, hogy ilyesmit lehetne, vagy kellene tenni, pedig hát csak ez teszi az embert képessé arra, hogy ítéletet mondhasson, hogy ezen békekötésnek mi lesz a következménye, mert anélkül ón akárkit föl merek szólítani arra, hogy elolvasván csupán a san-stefanói békepontozatokat, csinálja meg azt a térképet, határozza meg, hol vannak Bulgária jövendőbeli határai, azon határok, melyek ezen szerződós által szándékoltatnak megállapittatni. Ha azonban az ember a térképet látja, akkor igenis képes magának tiszta fogalmat szerezni, különösen a mikor, mint az angol kormány tette, nem elégedvén meg azzal, hogy magát az uj térképet közölje, közölte egyszersmind azon térképet is, mely illustrálja az uj és régi határok közti különbséget — az egyiket kékkel, a másikat vörössel. — így aztán lehet az embernek magát tájékoznia. A mi kormányunk tehát az angol kormánynyal egyátalában nem hasonlítható össze. (Igaz 1 ügy van ! a. szélső bal felöl.) De a mi már magukat a közléseket illeti, hiszen az a béke szerződés már befejezett tény, azon már nincs mit compromittálni. Mi azt kértük a kormánytól: közöltettek-e vele ezen békekötés pontozatai ? Azóta igaz, tudjuk a hírlapokból, hogy a békepontozatok közöltettek valamennyi hatalmassággal, melyek a párisi szerződóst aláirtak. Igen, de ez nem hivatalos közlés és én különös súlyt fektettem arra, és ismételve kérdeztem, hogy mikor, micsoda dátum alatt közöltettek, mert nagy fontosság fekszik szerintem abban, hogy mikor közöltettek a béke-feltételek a mi külügyi kormányunkkal? Azonban a kormány nem válaszólt. tudjuk a hírlapokból, hogy Andrássy gr. kezdeményezése következtében congressus összehozása terveltetett, azt is tudjuk már most, hogy ezen congressus összejövetele meghiúsult. íme, az angol kormány az erre vonatkozó iratokat egész márczius 26-ig közölte, a parlamenttal; önök nem közölnek semmit, mert azt mondják nem lehet, mert a kormánynak kötelessége olyasmit nem közölni, a mi compromittálná az ügyet. Ha nem compromittálja az angol kormány: nem compromittálnák önök sem. Az angol kormány tudja, mivel tartozik az országnak és törvényhozásnak, tudja, mivel tartozik az ország közvéleményének ós tudja, mivel tartozik az ország népének, és tudja különösen azt, hogy honnan meríti az állam erejét akkor, mikor egy ellenséggel szembe kell állani, mikor oly fenyegető veszély van, hogy háborúba kell menni, tudja, hogy a kormány magában nem képes az országot a veszélytől megóvni, hogy a nép egész lelkesedéssel nem fogja őt abban támogatni és azért, mert ezt tudja, respectálja a törvényhozást, a parlamentet ós a nemzeti közvéleményt; a miénknek ezt még mind meg kell tanulni, azután talán ő is fogja tudni. (Helyeslés a szélső balon.) Ezt általánosságban megjegyezvén, áttérek már most néhány igen kevés megjegyzésnek fejtegetésére, a melyek az előttem szólottak által mondattak. És itt lehetetlen mellőznöm, — ámbár már többek által volt érintve— azon megjegyzést, melyet Szapáry gr. képviselő ur nem tudom, mondjam-e, hogy nagyon szerencsésen tette vagy szerencsétlenül bukkant rá, mikor a heterogeneitás és homogeneitásról szólott.