Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.
Ülésnapok - 1875-378
378. országos ülés áprll 6 1878. 847 tony képviselő urnák nincs joga senkinek politikai következetlenségét szemére vetni. (Igaz! Ugy van! Élénk tetszés bal/elől.) A májusi stipulatiók tekintetében is csalódtunk reményeinkben. Én ugyan akkor sem tápláltam valami nagyon vérmes reményekéi az iránt, hogy azokat keresztül lehessen vinni, mert sok mindenféle közbejöhető akadály a ministerelnök ur legjobb szándékát is meghiúsíthatja; de egyről meg voltam győződve, ismerve az ő SZÍVÓS ÓS erélyes természetét, mint balközópi vezérnek, hogy ha bármiféle közbejött akadály a ministerelnök urat megakasztja útjában s azokat, miket velünk a kiegyezésre vonatkozólag a fusiókor közlött, keresztül nem viheti: lemond állásáról s visszatér ide e padokra. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Miután az nem történt: mi lelkiismeretünkkel számot vetve, mást nem tehettünk, minthogy őt, ha fájó érzéssel is, elhagyjuk ós elfoglaljuk ezen helyeket, hol a nemzet jogait megvédhetőknek hittük. (Helyeslés balfelb'l.) T. ház! Én ezen egyezséget a magam részéről hazánkra nézve nagy szerencsétlenségnek s az elszegényitési politika rendszerének tartom; következőleg mindaddig, amig megakadályozhatom s ama reményem van megakadályozhatni, elfogadok e czél elérésére minden eszközt. (Helyeslés bal/elől.) Mert első sorban kötelességemnek tartom, hogy azon keserű poharat, mely az egyezséget tartalmazza, nemzetemtől elutasítsam, s hogy ezt tehessem, első feladatúi tekintem, azon kezet eltávolítani, mely azt a poharat a nemzetnek nyújtja. (Helyeslés a baloldalon.) így ón nem keresem, hogy minő elemekből alakúi és tömörül az uj párt, hanem ezen ezólra való tekintetből szi vesén elfogadom és baráti kezet nyújtok mindenkinek, ki e czél megvalósítására hozzám csatlakozik. (Helyeslés balfelBl.) Gróf Szapáry Gyula képviselő ur, midőn jónak látta ezen vita keretébe az uj fusionalis kísérleteket bevonni, azt monda beszédében, hogy heterogén elemekből alakult pártot negatióra igenis, de actióra képesítettnek nem tart és beszéde későbbi folyamában azt mondta, hogy ő is kívánja, miszerint a kiegyezés keresztülvitele után a parlamenti pártokból alakuljon és tömörüljön össze egy oly párt, a mely a későbbi teendőket erős kezekkel fogja intézni. Beszédében azt is mondta, hogy azon párttömörülési kísérletek, a melyek most szőnyegen vannak, személyes érdekekből történnek. Én a t. képviselő urat nem akarom gyanúsítani ugy, a mint ő ^gyanúsította ezen párt férfiait mindkét oldalon. Én udvariasabb akarok lenni, mert különben ha a gyanúsítás fegyverével élnék, elmondhatnám én is neki, hogy talán az ő felszólalását is személyes indok vezeti talán a budgetvitában. a közlekedési ministerium megtámadása szoros kapcsolatban áll azon elterjedt hirrel, miszerint a t. képviselő ur fogja a közlekedési minister helyét elfoglalni. (Tetszés a baloldalon.) Vagy talán — mondom, ha iránta elég udvarias nem volnék, — (Derültség.) akkor azt mondhatnám, hogy a t. képviselő urnák azon felszólalása, melyben felhívja a kiegyezésnek létesítése után való tömörülésre a párt különböző elemeiből álló egyéneket: tulajdonkép arra szolgál, hogy figyelmeztesse a centralistikns irányú egyéneket, hogy még nem jött el az idő, hanem mikor a kiegyezés be^ógzidt ténynyé válik, akkor sorakozzunk, hogy az önkormányzat utolsó foszlányait megsemmisítsük ós ezzel kapcsolatosan a tisztviselő választási jogot a nemzettől elvegyük, beoszszuk Magyarországot ugy, a mint Szapáry gr. már egy időben tervezte, de keresztül nem vihette ós eláraszszuk a kinevezett tisztviselők vándorló csoj portjaival. (Derültség.) Vagy talán egy harmadik esetet is mondhatnék. Régen hallatszik, és mintegy a levegőben van, hogy a kiegyezést keresztül aka2ja vinni a kormánypárt, mert arra vállalkozni nincs kedve senkinek, hanem az ugnevezett Deákpárt zöme, a mely nem tűrheti, hogy a ministerelnök ur lidércznyomáskint legyen ott annak idején, mikor a kiegyezés elintéztetett, igyekezni fog ezen nyomás alól megszabadulni. Ez, mondom, mind csak hir és én azzal gyanúsítani a t képviselő urat, hogy fölszólalásával ilynemű szándéka volt, nem akarom; csak azt [ akartam kimutatni, hogy a gyannsitás fegyvere kétélű, a melynek élét lehet az ellen is fordítani, a ki azt mások ellen használja. (Ugy van [balfelni.) Most, — nem akarván a t. házat tovább untatni — áttérek a költségvetésre, a melyre egy pár megjegyzést akarok tenni. (Halljuk! Halljuk]) 1875-ben, mikor a pénzügyminister ur a költségvetést először terjesztette be, azt kívánta a képviselőháztól, hogy szavazza meg az úgynevezett 3 és VZ/o adófelemelóst, a mely szerinte 8 millió deficit hiával helyre fogja állítani az egyensúlyt és ezen 8 millió deficitet is egy pár év alatt el fogja enyésztetni. Én akkor, mint a kormánypárt tagja felszólaltam ezen adófelemelés megszavazása mellett; felszólaltam a minister ur védelmére és azt mondtam, hogy adjuk meg a módokat és eszközöket arra, hogy a pénzügyminister ur beválthassa ígéreteit és pénzügyi tehetségeit érvényesíthesse. A zárszámadások azonban kimutatták, hogy az eredmény a valósághoz közel sem jár. Én 1875-ben kijelentettem, hogy megszavazom az adófelemelóst, megszavazom a költségvetési előirányzatot, de azon világos kikötéssel, hogy ha a pénzügyminister ur a költségvetést akár ön44*
