Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-376

314 376. országos Ülés áprll *. 1878. hogy ezen intézményt is nem a szerint kell megítélni, a mint az oontempláltatott, hanem a szerint, a minek a gyakorlatban bizonyult. Épen ugy, t. ház, a jelenlegi rendszer reánk rója, ugy az államjogi közösségnek, mint a függetlenségnek hátrányait, a nélkül hogy a külön állami életnek vagy pedig a közösségnek előnyeit élvezzük. Elismerem, hogy a jelen szervezet keretében sokat megtakarítani lehetetlen; ellenkezőleg, elismerték ezt már sokan, ugy az ellenzék mint a kormány részéről. Azon meggyőződésben vagyok, melyet tegnap Schvarcz képviselő ur is kifejezett, hogy culturalis czélokra sokkal többet kellene tenni Én is osztozom azon idealisticus felfogásban s nem vagyok eléggé reál politikus, hogy e rendszernek hasznát a szerint héjéin meg, hogy egyes osztálynak vagy egyes képviselőnek mennyit használ. Azt is elismeri mindenki, hogy a közvetlen adóemelés lehetetlenné vált, bár istennek, s a jelenlegi pénzügyminister adóesavarának sok lehetséges Sőt annyira vagyok, hogy csodálkoznom kell, hogy az adófizető közönség még eddig nem kezdett nyúlni kényszerűségből azon eszközhöz, melyet lő év előtt használt hazafiságból, t. i. az adó megtagadáshoz. Különben ha még sokáig lesz szerencsénk a t. pénzügyminister urat tisztelni bársony székében : meglehet, még ez is történik, noha ezt hinni nem akarnám. A honpolgárok szívesen viselik a súlyos terheket is. ha tudják, hogy azon áldozatokkal szemben, melyeket ők az államnak hoznak, azon kötelességekkel szemben, melyeket teljesiteuck : az álban is teljesiti feladatait és az ők iránti kötelességét, ha jog és vagyon biztosság, az anyagi fejlődés, cídturális haladás ós politikai szabadsággal kárpótoltainak. Mennyire kielégítők állapotaink, a mi a dolog anyagi részét illeti, azt most nem vizsgálom, azt méltóztatik tudni; mennyire kielégítők pedig a politikai szabadságra nézve, azt tudjuk, mióta 17 szavazattal méltóztatott tudomásul venni ministerelnök ur válaszát azon interpellatiókra, melyeket a gyülésezési jog tárgyában hozzá intéztek. A jelen súlyos adó-terhet a fenálló rendszer keretében lényegesen kis<-hinteni nem lehet, még ha papíron sokkal inkább javítanák is a budgelet. Most talán többen lesznek hajlandók elismerni azt, amit nem akart elismerni három év előtt ugyanazon beszédben, melyben teljes bizalmát fejezte ki a kormány iránt Pulszky t. képviselő ur, ki akkor azt mondta: „mi nemcsak az eszközök megválasztásában hatoltunk tul a kellő mértéken, talán tapasztalatlanság folytán; hanem a viszonyok teljes félreismerése következtében a czélt tulmagasra tűztük ki, tulmagasan választottuk meg." Most hajlandók lesznek többen elismerni azon igazsá-. gokat, melyeket ugyanakkor nagy hatású beszédjében kimon-lott Bauszner Gfuido barátom, ki dicséretre méltó becsület-sugídlta politikai indokokból legközelebb megs ünt ezen t. háznak tagja lenni, midőn azt mondta, hogy 1867-ben az első rangú államok mintájára szervezkedtünk, de a modern állam követelményei tekintetében hátramaradtunk. Hátramaradtunk, nem ugyan annyiban, mintha absolute nem volna hazánkban haladás ; de a haladást relatív szempontból kell megítélni, összehasonlítani azzal, a mit más államban észlelünk, és ez esetben az eredmény reánk nézve sajnos. Belátják azt most már sokan, csak hogy kevesen akarják bevallani, hogy nagy aránytalanság létezik aspiratióink és képességeink közt. és hogy ha ezen képességnek megfelelőleg változtatnék meg rendszerünket: ez még nem jelentené állami megsemmisülésünket. Meglehet, hogy ez nem felelne meg az uj rendszer azon igényeinek, melyeket táplálnak a túloldalon, de jelen államiságunknál csekélyebb értékű az sem volna. Miután azonban megemlítettem Bauszner Guidó képviselőtársamat: kénytelen vagyok felszólalni egy nyilvánosságra jött ujabb tévedésre nézve, mintha t. i. a Tiszakormány elleni harcz a magyarság elleni harezot jelentené. Én nem identificálom a vész teljes régime personeit a magyar nemzetiséggel. Mi nem magyar ajkúak, kik a magyar nemzetiség közt élünk, kik azzal jó egyetértésben lenni óhajtunk, — midőn mi a kormányt megtámadjuk, nem a magyar nemzetiség ellen küzdünk. {Felkiáltások : Nem magyar nemzetiség, hanem magyar nemzet!) Es ezt nemcsak saját nevemben, hanem, miután nekem is szász választóim vannak, azok nevében is ünnepélyesen kinyilatkoztatom;—legfeljebb akkor védelmeztük magunkat, midőn felhasználtatta magát a magyar elem a kormány által arra, hogy mások jogait csorbítsa, a mi különben a magyar nemzetiség természetében nincs és a mi csak beoltatott olyak által, kik figyelmét másoktól el akarták vonni. A napirendre vonatkozólag végre ki kell jelentenem, hogy gavallér-gazdálkodás, gavallér-politika helyett, a polgári — vagy miután a t. ministerelnök ur polgárokat nem ismer, csak állampolgárokat és nyárspolgárokat — a nyárspolgári felfogást meg kell houositni, hogy az állam kerete olyan legyen, mint azt megbírjuk. Eszerint megnyugvásomra szolgál, hogy beszédemet azon szavakkal fejezhetem be, melyekkel befejeztem első beszédemet, a midőn azt mondottam, „ha az ország, az országgyűlés ós kormány meg nem barátkozik a polgári erényekkel, a polgári takarókosság erényóvel; ha ragaszkodik azon állami czélokhoz és eszközökhöz, melyek erejét túlhaladják: Magyarország pénzügyei rendezve sohasem lesznek." És miután a t. kormányt ez utón nem látom, az előttünk fekvő költségvetést átalánosságban sem fogadhatom el a részletes tárgyalás alapjául.