Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-376

376. országos ülés ápjil 4 1878. 315 Gr. Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk\ Halljuk V) Nem szokásos és talán igen elkopott phrasist mondok, hanem a tiszta valóságot mondom, midőn kijelentem, hogy nem volt szándékom ezen költségvetési vitában részt venni, és hogy a I felszólalásra engem tisztán egy imént felszólalt igen t. képviselő urnák, Szapáry Gyula grófnak beszéde indított. (Halijaid) Mindenekelőtt legyen szabad a nevezet képviselő urnák köszönetemet kifejeznem felszólalásának tényeért. Megszoktuk már rég. de megvallom sem kellemes, sem jó szokásnak nem tekinthetjük, hogy a kormánypárt padjairól néma hallgatással kisérik a legfontosabb, a lególetbevágóbb kérdések fölötti vitát; hogy ezen sem jó, sem a parlamentalismus szellemével össze nem egyeztethető szokással a t. képviselő ur a mai napon szakított: azért legyen szabad neki őszinte köszönetemet kifejeznem. (Tetszés a biloldalon és a. szélső jobboldalon.) Magára a dolog érdemére nézve a t. képviselő ur azt mondja, hogy nem érthet egyet a különböző ellenzéki szónokok által felhozott ellenvetésekkel, mert először nem áll az, hogy a jelenlegi budget pénzügyi helyzetünkben javulást nem tüntet fel, és továbbá, mert neki azon különböző észrevételekre és ellenvetésekre nézve, a melyek e tekintetben az ellenzéki oldalak részéről tétettek és a melyeket egy mondatban hamarjában reassumálni nem tudnék, minden pontban lényegesen eltérő nézete van. A mi az elsőt illeti, talán kikerülte a t. képviselő urnák figyelmét, hogy a fölszólalt ellenzéki képviselők egyike sem tagadta azt, hogy a jelenlegi budgetnek mérlege az eddigiekhez képest némi javulást mutat; a felszólalt képviselők egyike sem mulasztotta el a t. pénzügyminister ur iránt elismerését kifejezni azou hazafias törekvéseért, a melylyel mindazt, a mit puszta szorgalom és lelkiismeretesség a mi pénzügyeink állapotán egyátalán lendíthet, igénybe venni, még pedig nem minden siker nélkül igyekezett; de a mi az ellenzéki oldalak részéről állíttatott, és amit én is állítok, ez az, hogy az olyan javulás, a mely mégis 17, 20, vagy 25 millióra számitható állandó deficitet hogy fenn a mérlegben: nem olyan a mely a tökéletes kigyógyulásra, pedig erre van szűk ségünk, — alapos reményt nyujtnatna. (Hlyeslés a szélső jobbon és bal/elől.) Ez azon ellenvetések terére vezet, a melyek ellenzéki részről emeltettek az eddig folytatott pénzügyi politika ellen, ós a melyekben a nevezett képviselő ur, nem osztozik; nem osztozik azért, mert nézete szerint tisztán kormányi tevékenység, tisztán törvényhozási intézkedések által, szóval az által, ami e teremnek bensejében történhetik, pénzügyi helyzetünk egyátalában nem javítható; ehhez a magyar társadalomnak erőfeszítése is szükséges. És itt ismételte a t. képfiselő ur azon itt sokszor hallott truismust, hogy takarékosság és munkásság nélkül, ha a magyar nép ezekben nem tud eddigi szokásain felül emelkedni : ugy pénzügyi, mint közgazdasági bajainkon segíteni nem fogunk. Tökéletesen igaz' És ha a t. képviselő urnák ezen szavai ma is ugy, mint azelőtt az ellenzék részéről a tagadás bizonyos nyilvánulásaival fogadtattak : ez nem jelenti azt, mintha mi macának az állitásnak valóságát kétségbe vo'tnók; hanem jelent egészen mást. Tökéletesesi igaz az, t. ház, hogy addig, inig a magyar társadalom különböző osztályai összefont karokkal minden malasztot, minden üdvöt csak a kormánytól és a törvényhozástól várnak; mig a magok részéről a polgári és társadalmi erények azon magaslatái-a felemelkedni nem tudnak, a mely a közszabadság és közjólét biztosítására szükséges: gyökeres javulás nem képzelhető. (Helyeslés a szélsőjobboldal és balfel Hl.) Ámde, t. ház. azok. a kik e tételt itt folyton hangoztatják, mit cselekesznek? Azok maguk részéről a maguk szerepében mint törvényhozók ugyanazt teszik, mit a magyar társadalomban hibáztatnak. (Ugy vanl bal/elöl. Élénk helyeslés a szélső jobb/elől.) Ha szeméire lobbantják a magyar társadalomnak, (Halljuk] Halljuk]) hogy abban nem mutatkozik azon erőfeszítés, a mely az ő részéről is szükséges, hogy állapotaink minden irányban javuljanak: akkor viszont meg kell engedniök, és nincs okuk panaszkodni a felett, ha a magyar társadalom a törvényhozásnak és kormánynak lobbantja szeméi-e azt, hogy ezeknek részérő! nem történik meg mind az. a mi bajaink orvoslására itt teendő volna (Élénk helyeslés a balés szélső jobb oldalról.) Addig, inig ezen keretben mozgunk, mig ezen két faetornak: a társadalomnak és a törvényhozásnak mindegyike a másiknak mulasztásait panaszolja el, és nem arra irányozza figyelmét. a mit maga tehet a létező bajok orvoslására: ezen circulus vitiosusból kijutni sohasem fogunk. (Elénk helyeslés balról és a szélső jobbról.) Azt mondja továbbá a t. képviselő ur, (Halljuk !) hogy ő semminemű részletes pénzügyi tervre, mely több évekre kiterjeszkedve a várható és szándékba vett fejlődés képét tárja fel előttünk, sokat nem ad a mostani helyzetben, midőn az európai események alakulása a számítás minden factorát ingataggá, kétségessé teszi; vagyis a t. képviselő ur már előre is hajlandó ily előzetes számítást humbugnak tekinteni. Ebben is lehet némi igazság, de semmi esetre nincs benne az egész igazság. Meglehet, és nem akarom ezt vitatni, hogy a jelen körülmények közt nehéz volna egy oly pénzügvi tervvel előál40*