Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-375

S75. országos ülés ápril í. 1878. 287 azok, akik a törvényhozás eme haladási törekvé­seinek őszinte barátjai. Ez indít engem felszóla­lásra, s indít annyival inkább, mert beismerem, hogy az ő támadásának veszélyes voltát nagyon fokozza s horderejét nagyban növeli azon igen tiszteletre méltó képviselőtársamnak tekintélyes egyénisége, szónoki ügyessége, tapasztalatai és a köztevékenység nem egy terén méltó elismerés­sel találkozott érdemei. Szükségesnek tartom tehát t. ház, az ő támadására tüzetesebben válaszolni. Tiszteletre méltó képviselőtársunk nem először intézte tegnap ezen támadásokat a törvényhozás azon törekvései ellen, a melyek arra czóloznak, hogy Magyarországot jogállammá és culturállammá emeljék. Nem refleotálok most arra, mit egyébkor tett, mert akkor, midőn például megtámadta azon tételt, melynek az volt ozélja, hogy egy világhírű művész hazánkfia köztünk maradjon, vagy meg­támadta azon tételt, melyszerint a museum, a könyvtár, földtani- és meteorológiai intézet jobb karba helyeztessék, minden esetre oly lépést kö­vetett el, mely túlesik azon körön, melylyel ma foglalkoznom kell. Nem refleetálok azon számadá­sokra sem, melyeket a világkiállításra szánt költ­ségek ellen annak idején intézett, csak consta­tálom, hogy a tiszteletreméltó képviselő ur a tegnapi ülésben sokkal tovább ment mint egyébkor, mert, nekirontott ugy szólván egész közigazgatási, köz­oktatási és igazságügyi budgetünknek. Sőt ínég ezzé! sem érte be, hanem valódi vádemelő jel­szót mondott e házban, azt mondta, hogy a ki nem éri be azon szűk mórtékkel, a melyben sanyarúan megnyirbált államháztartásunk jelen­leg e törekvésekre nézve mozog: az lehet kosmo­polita, de nem lehet jó magyar hazafi. Valóban ehhez nagy elfogultság kell, hogy ne mondjam, nem akarom mondani bűnös köny­nyelmüség! Avagy talán a t. képviselő urnák nern volna érzéke belátni azt, hogy a jelenlegi európai eon­stellatiók közepette a magyar nemzetnek élete csak első sorban saját művelődési térfoglalásától feltételes? Vajon tehát nem eleget jajvesztékelünk-e a panslavismus és azon agitatiók miatt, a melyek­nek sikerűit a felvidéki iskolákat tót kezekbe játszani? Vajon mondja meg az igen t. képviselő ur, mit gondol: azon száz ós ezerekre menő köz­ségeinkben, a melyekben a magyarság léte ve­szélyeztetve van, ki leend képes a magyarosodásnak, az alkotmányosan megengedett, törvényszerinti í.ég, nem erőszakos magyarosodásnak segédkezet JffiWJWí?^ JÚ9Q azorL tót, oláh, szerb nernzeti­>#R&Ai közsegeifre nézve, a me vek magok elén »vgS*>il JoííúP inon AímfiWu * " • • • i-­csakugyan nem .fogjak .megszavazni es apolm a r méM3^^W^^-^é^ is a magyar HuiSifórfe ímW r §áMkÍéM L 4mh Mymoá­-s nunk? Vagy talán a tisztelt képviselő ur azt hiszi, hogy közoktatási budgetünk tételei azon szükkerettel, a melyben államháztartásunk addig mozgott: elégségesek a magyar állam érdekeinek megfelelni ? Es talán nincs azon irányzatnak azon józanabb háttere, hogy ha már egyszer reducá­lunk, ne reducáljuk ezen irányban államháztar­tásunkat. Sőt a t. képviselő ur tovább megy, miután felakarta tüntetni mind ezen törekvéseket, mintha ezek egy luxus czikkre irányulnának, neki megy azon törekvésnek is, a mely az igazságügyi bi­zottságban nyilvánult, midőn nagyobb tételt sza­vazott meg a kormánynak bizonyos igazságügyi czélra, Éii azt hiszem, hogy valakiben hiányozhatik az érzék az iskolák szükséglete iránt, de nem hihetem, hogy annyira hiányozzék benne az érzék az államólet culturszükségletei iránt, s arra hagyja magát ragadtatni, miszerint még azt is, a mi az élet és vagyonbiztonságot van hivatva fentartani, az igazságszoltatást, még azt is luxus czikknek de­clarálja. Vajon uram, azt hiszi-e ön, hogy Magyar­országon a birák száma, miként jelen költség­vetésünk azt kilátásba helyezi, elégséges arra, hogy az igazságszolgáltatás nagy érzékének eleget tegyen ? Vajon lehetséges-e még e téren a rcduc­tió? Vajon nem tapasztaljuk-e, hogy daczára a bagatell-ügyekről hozott törvénynek és egyébb intézkedéselmek, a melyeknek czélja az. hogy lehetőleg apaszszák a pereket Magyarországon, nines elég munkaerő, nincs elég bírói kéz, a mely elvégezze a roppant restantiákat ? Ha tehát nem akarjuk az élet és vagyonbiztosságot ily esélyeknek kitenni: ne agitáljunk ezen irányzat ellen a törvényhozásban és ha szabad kérnem, ne adjunk jelszót, a mely a legjobb esetben bizalmat­lanságot, de a legtöbb esetben gyűlöletet ébreszt­het, egy jelszót a mely kosmopolitismussal vádolja a hazafias mivelődós iránti törekvést. Ez alkalmaz­ható volt egy középkori zsinatban, vagy egy kortes tanyában, a hol az objectiv érvek kifogytak ; de nem kívánatos, hogy a honatyák termében han­goztassák, hol arra vagyunk hivatva, hogy fokoz­zuk a hazafias érzelmeket, és példát adjunk az ifjúságnak. (Helyeslés.) Egyébként felszólalásomnak még más czélja is van. Szükséges még constatálnom, hogy részemről mindig, tiz év óta, a mióta képviselő vagyok, arra volt irányozva igyekezetem, hogy ezen, általam melegen ápolt törekvéseket, amennyire lehet államháztartásunk reduetiójára irányzott törek­véssekkel összhangba hozzam. Megvagyok győ. ződve, hogy még azon sanyarú helyzetben is, melyben vagyunk, kissé inductivebb buzgalom és valóban gyakorlati érzék mellett le hetne számos

Next

/
Oldalképek
Tartalom