Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-375

2g6 * ?&- ersságo! Ülés áprli 1.1848. van előirányozva; — figyelembe véve a hiány fedezésére szükséges kölcsön kamatait: valóban nem nagy előrelátás, nem nagy bölcsesség kell ahhoz, hogy megjövendölhessük, hogy az 1878-iki hiány a pénzügyi bizottság által előirányzott 17 és V, millió helyett a 25 milliót jóval megfogja haladni. Ez t. ház, nézetem szerint az 1878-iki költ­ségvetési kezelés valószínű eredményének képe. Ebből kiindulva kell megbírálnunk a jelen hely­zetet, ebből kiindulva kell Ítéletet mondanunk az ország pénzügyi jövője felett és erre nézve t. ház, ki kell jelentenem egész őszinteséggel, hogy ón a pénzügyi helyzet megbirálásának azon mértékét, melyet a pénzügyi bizottság a költségvetéssel szem­ben alkalmazni jónak lát: sem helyesnek, sem ki­elégítőnek, a mi viszonyaink között általában el nem ismerhetem. A pénzügyi bizottság szigorúan a budget számszerinti tételei alaposságának vizs­gálatára szorítkozik, a pénzügyi bizottság mellőzi különösen az ország pénzügyi helyzetének financz­politikai méltatását, a pénzügyi bizottság beéri szárazon annak kijelentésével és azzal kívánja az országnak a pénzügyi helyzet iránt aggódó pol­gárait megnyugtatni, hogy az 1878. évi előirány­zat, összehasonlítva az 1876. ós 1877-iki eredmé­nyekkel, a mérleg javulását tünteti elő, mely javu­lás az ő nézete szerint a jelenlegi viszonyok közt még jelentékenynek is mondható. Már t. ház, ma ezen országgyűlés tevékeny­ségének alkonyán, ma, midőn nem jogunk, de kötelességünk az ország előtt feltárni az ország pénzügyi helyzetének tiszta képét, hogy az ország ítéletet mondhasson ós meggyőződóst szerezhessen magának arra nézve, mennyiben éretett el a kitű­zött nagy czél, melynek támogatására az ország oly lelkesedéssel vállalkozott: ma már nem lehet a kérdés az, mennyiben reálisabb az 1878. évi előirányzat az 1874—75. és 76-iki előirányzatok­nál vagy költségvetési eredményeknél, ma a kér­dés, melyre ki kellett volna terjeszkednie a pénz­ügyi bizottságnak, s ha nem tette, ki kell terjesz­kednünk nekünk: ma a kérdés az, mennyiben vezettek czélra a kormánynak az egyensúly helyre­állítására irányuló intézkedései; vajon ezen intéz­kedésektől várható-e rövid idő alatt teljes bizonyos­sággal az egyensúly helyreállítása. (Élénk helyeslés a szélső jobb- és baloldalon.) S én ezen kérdésre minden habozás nélkül egyéni meggyőződésemet kijelentem, hogy nézetem szerint a kormánynak az egyensúly helyreállítására irányuló intézkedései alapján az egyensúly helyre nem áliitható, sőt még meg sem közelíthető, hiszen az eszközök ós az utak, melyek e tekintetben a kormány előtt nyitva állottak, már jóformán ki vannak merítve. Hogy a megtakarítások terén nagyobb eredmény immár nem eszközölhető, azt beismeri a pénzügyi bizott­ság, beismeri a pénzügyi bizottság elnöke is. E téren tehát nagyobb eredményt várnunk nem lehet, legalább nem a kormány politikája szerint. Hogy a közadóknak a múlt években oly nagy mérték­ben, még pedig az ország adóképességére való tekintet nélkül történt fokozása után, a közjöve­delmek, ujabb adók, vagy adóemelések czimén való nagyobb fokozása a legközelebbi években nem várható : ezt a pénzügyi bizottság elnöke is a tegnapi napon beismerte. Hogy az Ausztriával fenforgó kiegyezési tárgyalások eredményei nem feleltek meg a várakozásnak, hogy ezen eredmé­nyek következtében és az azok által létesített hely­telen közgazdasági és kereskedelmi politika ós helytelen fogyasztási adórendszer mellett egyáta­lán nem várható az ország anyagi erejének azon természetszerű gyarapodása, mely mellett a jöve­delmek fokozása is némi alapossággal számba vé­tethessék: ez azt hiszem, bizonyításra nem szorul, így állván a dolog, kérdem én t. ház: mi hát azon pénzügyi terv, mi azon forrás, hol van azon kin­csesbánya, melyből meríteni fogunk, hogy a 25 milliót meghaladó deficitet elenyéztessük? A taka­rékosság terén eredményeket nem várhatunk, ujabb adóterhet az országra nem róhatunk, közgazdasági politikánk által az ország fejlődését megbénítottuk. Miként, mi utón és mi által kívánjuk hát a 25 millió deficitet fedezni? Én elismerem, t. ház, hogy a kormánynak lett volna egy helyes czélravezető útja és ez a helyes közgazdasági, a helyes kereskedelmi poli­tika követése, s a helyes fogyasztási adórend­szernek életbe léptetése; de ezen utat a legköze­lebbi 10 évre a kormány igénybe van vette. Ezen ut a kormány politikája szerint előttünk el van zárva. Ily viszonyok közt t. ház, vajmi csekély vigasztalás az, hogy az államháztartás mérlege javult. Elismerem, hogy javult, de ismer­tem már én beteget, kinek állapota a kezelő orvos jelentése szerint javult és folyton javult mind­addig, mig nem betegsége gyógyithatlanná lett. {Tetszés a baloldalon és a szélső jobboldalon.) Nem az a kérdés, hogy javult-e a helyzet; hanem az, hogy jó-e s ha nem jó, mikép tehető jóvá, minthogy pedig én azon kérdésre nézve, hogy a helyzet nem jó, teljesen tisztában vagyok, ós azon másik kérdésre nézve, hogy mikep tehető jóvá, a kormány politikájában alkalmas eszközt nem látok: ezzel indokolom abbeli szava­zatomat, hogy hozzájárulva ugyan a költségvetés egyes tóteleinek vitatásához, azokat nem fogom a jelenlegi kormánynak megszavazni. (Élénk he­lyeslés bal és a szélső jobb/dől.) Schwarz Gyula: A ház tiszteletre méltó veteránja Zsedényi Eduárd tegnapi előadásában oly kifakadásokat tett törvényhozásunk haladási törekvései ellen, miszerint lehetetlen, hogy azokra vissza ne térjenek és vele ne foglalkozzanak mind

Next

/
Oldalképek
Tartalom