Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-375

ggQ 375 országos ülés ápril 3. 1878. ban azt mondták, hogy miután ennél a társulatnál liquidatióról van szó és ott birói beavatkozás törtónt, e ministeriumnak most már semmi köze hozzá; méltóztassék elmenni az igazságügyministeriumba. Elmentem az igazságügyministeriumba. Ott meg azt hallottam, hogy miután már ez ügyben birói beavatkozás történt, a ministerium pedig közigazgatási hatóság: ők nem intézkedhetnek, hanem be kell várni a bíróság intézkedését. Az eredmény azután az, hogy évek során keresztül ezen szerencsétlen ügy le nem bonyolítható. Akik a megyei administratióban éltek, azok igazat fognak adni nekem abban, hogy ez igy megy nem csak egyes esetben, hanem átalában mindig. Egy helyest) munkabeosztás a központi kormányzatnál tehát csak hasznos lehet. Van t. ház, az államnak oly nagy kincstári vagyona, aminő a continensen egy országnak sincs, de alig jövedelmez valamit. En azt tartanám, t. ház, hogy a ministerium kezelése alól vétessék ki általában az összes állami vagyon, és addig is, mig azok jól értékesíthetők, és a magány szorgalomnak általadhatók: egy önálló gazdasági főigazgatóság alá, vagy ha nevezni akarjuk, gazdasági ministerium alá helyeztessenek, amely azokra nézve egészen önállóan intézkedhessek és járhasson el. A pénzügyministerek fordítsák minden gondjukat az adó ügyekre, a monopóliumokra, és az állam pénzügyi dolgaira. Ha a pénzügyminister ur ennek eleget tesz, tőle többet joggal követelni nem lehet. (Helyeslés bal/elöl.) A többiek is vezessék saját ressortjaikat a helyes munka-felosztás elve szerint. Hiszen t. képviselőház, ugyanezt akarja most a berlini képviselőház tenni; már pedig, hogy ezen törvényhozás ne volna praktikus és intézkedéseiben eíővigyázó, azt hiszem, állítani nem lehet. Németországban tehát most van arról szó, hogy az egyes ministerek csak kormányozzanak, és a gazdaság kezeltessék külön. Hogy is vagyunk az állami vagyonok kezelésével ? Nem lesz talán egészen érdek nélküli, ha véleményemnek igazolására, saját tapasztalataimból merített adatokat hozok fel, melyekért jót tudok állani, (Halljuk!) mert tudom, hogy igy vannak. Miskolczon volt a kincstárnak többek között egy nagy vendéglője, mely a regálé-jogokkal együtt 1600 frtért volt bérbe adva. Az igazságügyrninister ur ressortjába tartozó törvényszéknek már évek óta volt szüksége helyiségre. A törvényszék a vendéglő szomszédjában egy négyszerte kisebb épületbe lett elhelyezve, a melyért az állam 1800 forint évi bért fizet. (Derültség a baloldalon.) A kincstári épületek közt van egy tiszttartói-laknak nevezett épület, a melyben már régóta nem lakik kincstári tiszt és a melyben későbben a posta volt elhelyezve. A posta innen bérházba ment, a kincstári épületbe pedig keresnek bérlőt. (HaUjukl Halljuk!) Éveken keresztül bir a kincstár sóépületeket, sótiszti lakokat a legjobb helyeken a nélkül, hogy azokat valaki lakta volna és mellette a honvédség számára kaszárnyák épittettetnek és laktanyák béreltetnek. A mezőgazdasági birtokok bérbeadásánál t. ház, köztudomás szerint a kincstár oly szigorú feltételek mellett köt szerződéseket, melyeket magán ember egyátalában nem szokott kötni. Ezeknek alapján ab invisis el lehet az illetőket marasztalni és mégis a bérhátralék aránylag sehol sem oly nagy, mint itt. Vegyük már most az állami vasgyáraknak eljárási módját. A vasgyáraknál maga az eladási üzlet igen fontos dolog. Hogy ha fel megy a vas ára, akkor az egyes vasgyárak megteszik az előterjesztéseket, hogy az állami vas-árszabály is emeltessék. Ezen előterjesztések elmennek az igazgatóhoz, a főigazgatóhoz, a selmeczi igazgatósághoz ós így tovább, mig végre hónapok múlva a legfelsőbb hatóság is acceptálja az áremelést. Az árfelemelési engedély azután ezen retortákon megy vissza, s igy nem egy eset van rá, hogy hónapok múlva a helybenhagyás megtörténik, s meglehet épen akkor: mire nem egy eset van — mikor az árak ismét lementek; (Derültség balfelöl.) természetesen, magasabb áron senki sem veszi a kincstár vasát, mint a másét, mikor aztán félévig a magasabb árakkal nem képesek semmit eladni, akkor ismét jelentik, hogy az árak lementek, mikor aztán a leszállítás engedélyeztetik, akkor az árak ismét felmennek; (Derültség a baloldalon) mikor a magán ember jobban árusíthatja el vasát, akkor a kincstári gyárak e kedvezményt nem élvezhetik. (Egy hang a szélső baloldalon : Valódi Krühwinkler-gazdálkodás!) Az államerdőket szintén felülről dirigálják, és méltóztassanak megengedni, erre nézve egy esetet mondok el (HaUjukl) Azon 40000 hold birtokú kincstári urodalomnál, mely az én vidékemen van, megtörtént, hogy egy urodalmi hajdúnak szükséges egy pár csizmára pályázatot nyitottak a hírlapokban. (Derültség a baloldalon.) Ezt követeli a rendszer, a kamarai systema, és ez megtörtént dolog. — Ha a csizmáknál igy megy, hogy mehet a nyakravalónál! Én azt gondolom t. ház, hogy más kezelési móddal Széll Kálmán pénzügyminister: (Közbeszól-.) Milyennel? Paczolay János: (Közbeszól:) Akár milyennel mással, mert ez nem kezelés. Lichtenstein Jósef: Egy önálló főigazgatósággal, mely kizárólag csak erre fordítja minden gondját. Én a t. pénzügyminister úrtól nem veszem rósz néven azt, hogy az állapotok ilyenek, hogy a t. pénzügyminister ezen maga segítsen,