Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-375

375. országos Illés ápril 8. 1878. 277 folytak be az állampénztárba; de bizonyosan meg volt a t. pénzügyminister urnák oka arra, hogy nem reflectált ezen csekély különbözetekre, a melyekkel több folyt be 1877-ben, akkor mikor a pénzügyi bizottság tárgyalta a költségvetést és igy azokra én sem reflectálok. Hanem tény az, hogy az általam idézett adatok szerint 1877. és 1878. között az utóbbi év budgetiének rovására i a bevételnél mutatkozó hiány 1 és fél millió frt, | az 1877-iki eredmény és 1878. évi előirányzott kiadásnál mutatkozó különbözet pedig 10 millió frt. Ha már most ezen V\

% és 10 millió, összesen 11 és fél millió frtot méltóztatnak hozzáadni a pénzügyi bizottság által előirányzott 17 és fél millió írthoz, akkor positive állithatom, hogy az 1878-iki deficit mindenesetre lesz 29—30 millió forint. És azt hiszem, hogyha normális viszonyok között, semmi rendkívüli eseteket fel nem véve, 30 millió frt nagyobb bevétellel, mint a raelylyel a t. kormány átvette a kormányzat vezetését, mégis állandó 30 millió deficit mutatkozik, akkor az orvoslásnak módjával nem szabad késni. (Igaz! Ugy van\ balfelöl.') És én t. ház, azért a legégetőbb kezelésnek azt tartom, hogy a t kormány méltóztassék bővebben nyilatkozni, mit akar tenni e helyzettel szemben. (Helyeslés a baloldalon.) A bécsi egyezség, ha végleg megszavaztatik is, a helyzeten nem segit és én nem képzelem, hogy a t. kormány, ha nyilt és őszinte akar lenni, tagadhassa ezen állításomat. Olyan budget-ek mellett, a melyeknek deficitjei 1875-ben 40 millió, 1876-ban 32 és fél millió, 1877-ben 30 millió, 1878-ban szintén majdnem 30 milliót fog kitenni: engedelmet kérek, existálni a mai keretben lehetetlen. A t. pénzügyminister ur mondott nézeteket, mondott pénzügyi programmokat egyes alkalmakkal. a melyekkel ő a kibontakozást reméli. De bocsánatot kérek: hová jutottunk azon ígéretekkel, és kibontakozásra vezettek-e azok? A t. pénzügyminister ur, midőn 1875-ben a 76-iki költségvetést beterjesztette, azt mondta, hogy ha az általános jövedelmi pótadókat megszavazza a t. ház, lesz 8 és fél millió deficit; kért továbbá a kormány 2 millió kamat megszavazását a budget-ben, hogy ebből egy tartalékot szerezzen az évnek első hónapjaira, mikor az állami bevételek csekélyebbek, mint az év második felében. A t. kormány ígérte ugyan akkor, hogy ha a t. ház javaslatát elfogadja: 1877-ben már a hiány minden esetre könnyebb lesz 8 milliónál. Nem fogja a t. pénzügyminister ur sem tagadhatni, hogy itt mondott minden kívánságait teljesítette a ház. Megszavaztuk a 37a %-os pótadót, megszavaztuk a szigorú adókezelési törvényeket, melyeknek eredménye a fo- j kozódótt bevétel; megszavaztunk nem két milliót kamatra, hanem 80 millió rentét, melynek kamatja többet tesz ki a kivánt 2 millió írtnál. És hogy daczára a törvényhozás ezen splendid eljárásának a t. kormány nem tudott a deficittel leszámolni: azt talán nem szükséges bizonyítgatnom. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Midőn a t. pénzügyminister ur az 1877-iki költségvetést beterjesztette, akkor a deficitet igy akarta megszüntetni: szaporodni fog először a bélyegjövedelem. 1874-hez képest igen is szaporodott, mert 1874-ben 6.895,000 frt volt, 1877-ben 7.700,000, és igy a plus 1 millió körül van. — De ez nem elég a rendezésre, mert hisz a pénzügyi baj ma is meg van. A t. pénzügyminister ur számolt arra, hogy az illetékek fokozódni fognak. Hogy állunk ezzel szemben? Az illetékek jövedelmeztek 1874-ben 14.200,000 frtot, 1876-ban, midőn már szigorúbb lett a végrehajtás, bejött 13 millió, 1877-ben 14.700,000,1878-ban elő van irányozva 13.800,000, tehát épen annyi, mint 1874-ben, sőt kevesebb 200.000-rel: tehát ezen forrás sem mutatkozik bajaink orvoslására részben sem elegendőnek. Ugyanakkor, midőn a t. pénzügyminister ur az 1877-iki deficit fedezéséről nyilatkozott, egyszersmind kijelentette, hogy szándékozik a közös aktívák kérdését elővenni és részben abból fedezni a deficitet, a hiányt pedig uj rente kibocsátásával szándékozik fedezni. Ugy tudom, hogy a közös aktívákból ennek fedezésére semmi sem jutott, vagyis a t. pénzügyminister ur fedezetet szerezni a közös aktívákból nem volt képes ; nem tudott tehát mást mit tenni, mint nyúlni azon legegyszerűbb és legkönnyehb módhoz, hogy az 1877-iki deficit fedezésére uj rentét bocsát ki. melynek kamatjaként az 1878-iki budgetet csakugyan uj 1.700,000 frt évi kamat terheli ismét. Midőn a t. pénzügyminister ur az 1878-iki budgetet bemutatta, akkor — mint ezt tegnap Helfy t. képviselőtársam is felemiitette, — a kormány részéről az mondatott, hogy a költségvetés ismertetésén tul nem terjeszkedik a t. pénzügyminister ur, mert az akkori időket oly kérdések fejtegetésére, melyek czélszerü megoldása a jövő esélyeibe nyúlik, legalkalmasabbnek nem tartja Mindazonáltal t. ház, beszédének végén a t. pénzügyminister ur azt mondja, hogy jövőre a tömösi vasút építési költsége nem fog a budgetben előfordulni, ez tehát megtakarítás lesz. Bn megengedem, hogy ezen tétel a budgetben meg fog szűnni; de hiszen ennek helyébe van már. mire költeni. A határőrvidéki vasutak egy része állami költségen lesz építendő, s azt gondolom, ezen kiadás nem sokkal lesz kevesebb, mint a mennyit a tömösi vasút költségei tesznek. A t. pénzügyminister ur a fiumei kikötőre kiadott összegeket jövőre meggazdálandóknak