Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.
Ülésnapok - 1875-375
278 876. országol ülés ápril S. 187S. mondja. Hát kérem: nem tudja és látja a t. kormány azon veszélyeket, melyeket az utóbbi évek árvizei országszerte gyakoroltak? Hiszen erre milliók kellenek, ha csak annyira is meg akarjuk védeni az ország több vidékét ezen csapástól, a mennyire elkerülhetlenül szükséges. Tehát a fiumei kiadás helyett lesz más. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ott van a Dana-szabályozás kérdése, a mit nem szabad elhanyagolnunk, ha csak a Dunán való hajózást fentartani kívánjuk; ott van a Lloyd társulat felemelendő subventiója, a mely különben még elő fog itt kerülni (Helyeslés balfelöl) s ott van még sok más kiadás, a mely elől ki nem térhetünk. Azt mondani tehát, hogy itt megtakarítások lesznek eszközölhetők: azt hiszem, alaposan nem lehet. A t. kormány a vasutak kamatbiztositási összegeire nézve azon vóleméiryben van, hogy azok leszállíthatok lesznek. Engedelmet kérek, de a tapasztalás azt mutatja, hogy még az oly emelkedett forgalom mellett is, mint az 1877-iki volt, midőn átalában minden vasút bevételei tetemesen nagyobbak a 76-iki bevételekhez képest: a subventió összegét semmivel sem lehetett lejebb szállítani; s arra számítani, hogy ezen kiadás a mostani kormány alatt 1878-ra csekélyebb lesz, azt hiszem, nem egyéb, mint önámitás. A szeszadóból, utvámból, pénzügjd vámokból, a fogyasztási adók restitutiójából várt javulás most már gondolom, mindenki előtt olyannak tekintendő, a mely az illusiók sorába tartozik De midőn a t. pénzügyminister ur az 1878-iki hiány fedezéséről szólt, kihagyott a fedezési módok közül egyet, nevezetesen nem merte felvenni az adószaporodást és ezzel constatálja, hogy igazolva van a nézet, hogy egyelőre legalább nagyobb adóbevételekre számítani nem lehet. (Helyeslés a baloldalon.) Ezekből kifolyólag azt hiszem t. ház, a t. kormánynak az államháztartás rendezésére eddig érvényesített és kilátásba helyezett terveiből a deficit megszüntetésére komoly reményt táplálni nem lehet. Ha a közgazdasági kérdéseket a törvényhozás nem oldja meg jobban, mint a hogy azok a már elfogadott javaslatokban megszavazva vannak, akkor legyen szabad nekem mint egyéni véleményt kimondanom, bátor vagyok ismételni, hogy mint egyéni véleményt szabadjon kimondanom, hogy nincs itt más mód a kibontakozásra, mint vagy egy uj tetemes adónak még egy rövid időre, míg egészen nem liquidálunk. megszavazása — a melyhez azonban a f. ház szavazatát azt hiszem, nem örömest fogja adni, — vagy pedig még jobban megszorítani azon kiadásokat, melyek felett alkotmányos szabad rendelkezési jogunk van. S én t. ház. {Halljuk!) a viszonyok ily stádiumában csodálkozom, hogy a t. kormány, melynek az initiativa állásánál fogva kezébe van adva, nem azt mondja, hogy 233 millió a mi évi bruttokiadásunk, mely a költségvetési előirányzatban foglaltatik. 82 millió abban az államadósságok kamata, beleértve az 1867-ben elvállalt közös járulékot is, és igy 151 millió az összeg, mely felett szabadon rendelkezünk, mely megmarad állam kiadásainkra és a mely összeg megszavazása a magyar törvényhozástól függ. Én beleveszem a 151 millió állami brutto-kíadásba ama 30—33 millió közösügyi kiadást is, mert annak apasztása vagy felemelése a törvényhozás hozzájárulásától függ. Bele veszem ezen állami kiadásokba a 15 millió frtnyi vasúti subventiót is, mert ezen kiadás t. ház, annyiban különbözik az elvállalt államadóssági fis-kamatok kifizetésétől, hogy ezen snbventió teljesítése mellett van joga és módja az államnak a vasutak kezelésébe, forgalmába betekinteni. És igy van módja aló milliót is lejebb szállítani, a mint azt jó vasúti politika mellett, csakugyan le lehet szállítani. Tehát ezt sem tarthatom egészen oly fix-kötelezettségnek, minő az államadósági kamat, mely változatlanul fizetendő, mert fix-kötelezettség igenis a vasúti garantiánál az 5°/ 0-nyi kamat kifizetése, hanem hogy az egész subventió összeg kevesebb lehessen, arra van módunk befolyni — mondom — állami beavatkozás és annak érvényesítése által. Tehát t. ház, mondom, hogy csodálkozom, hogy a t. kormány nem mondja meg őszintén, hogy miután jövedelmeinket tetemesen többé nem emelhetjük, miután a 82 millió frtnyi kamatadósság a nemzeti becsület oltalma alá van helyezve, de e kiadás pénzügyi szempontból sem reducálható, tehát miután a deíiczitet meg kell szüntetni: nincs más mód, hogy az ország ismét actió-képes legyen, mint az, hogy menjünk végig tehát a budget összes fejezetein az I-ső fejezettől az utolsóig, és a létező szükségnél fogva a bruttó-kiadásokból kivétel nélkül mindenütt, a hol lehetséges, szükségkép kezelési rendszer változtatásával is takarítsunk meg annyit, a mennyit megtakarítanunk kell, hogy államháztartásunkat rendezzük. És t. ház, (Halljuk'.) nem akarok számos részletbe bocsátkozni, az elősorban nem plénum hanem inkább bizottsági tárgyalás alá tartoznék ; de csak egy pár tételt legyen szabad mégis felemlítenem ugy, mint azokat a magam részéről megítélem. Itt van az első fejezetek közt mindjárt az országyülési kiadás, a mely rendesen 1—l 1 /*—l'/s millióbakerül. Hát t. ház, azt a jótéteményt, melyet az országnak ülésezésünkkel és tanácskozásainkkal szerzünk, egy kis modalitással nem lehetne-e elvégezni ezen háznak fele költségével? Kérem t. ház, a t. ministerelnök ur rendelkezési alapja 200,000 frt — Ausztriában, a hol a bevétel mégegyszer oly nagy,
