Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-374

254 374< o^ágos ülés ápril 2. 1878. helyzetbe hozták, hogy egyátalán még ezen hiány- ! nyal szemben állunk, és még kevésbé van ebben mérlegelése annak, hogy melyik a legalkalmasabb mód e hiány fedezésére. A bizottság egyetlenegy sorban ad kifejezést a maga véleményének a pénzügyi helyzetre nézve, s ezt a véleményt a következő szavakba foglalja: „Midőn ez alapon továbbá is hangsúlyozza a bizottság a megtakarítások szükségét: kifejezést ad azon várakozásnak is, hogy a költségvetésben körülirt határok a tényleges kiadásoknál meg fognak tartatni." Engedelmet kérek, csakugyan nem érdemes, hogy a ház egy 25 tagból álló bizottságot küldjön ki, a mely holnapokon át dolgozzék és vitatkozzék a felett, hogy elérje azon eredményt, hogy a szőnyegen levő budget tanulmányozásának végeredményeképen azt mondhassa, hogy takarékoskodni kell és a kormányt arra kérjük, hogy a budget határain tul többet ne költsünk. Méltóztatnak rá emlékezni, hogy néhány évvel ezelőtt panasz volt az iránt, hogy a pénzügyi bizottság túlságos nagy hatalmat gyakorol parlamenti gépezetünkben. Ma pedig, fájdalom, azt vesszük észre, hogy a pénzügyi bizottság visszaesik azon lethargiába, a melyben 1874. előtt volt. A pénzügyi bizottság többsége imitt-amott megenged ugyan egy kissé érdekesebb vitát bizonyos tárgyak körül, de az összegre nézve ritkán van valami különbség. Néha pedig erélyesen felszólal a pénzügyi bizottság mélyen t. elnöke, mit különösen akkor tesz, midőn belügyi szükségletekről van szó. Ezeknél ő rendiküli takarékos szellemet mutat, hogy magát annál busásabban kárpótolja akkor, midőn ol} pénzről van szó, a mely nem az országban marad, hanem kivándorol Bécsbe. így állván a dolog a pénzügyi bizottsággal egyrészről, és a bizottság előadójával másrészről, nem marad egyéb hátra, mint a t. pénzügyminister urnák múlt év október 30-án tartott exposéja. T. ház, már évek óta egy számban van a magyar állam háztartásának deficitje összefoglalva, a melyből nem tud kibontakozni. Már a tavalyi budget tárgyalása alkalmával Simonyi Ernő t. képviselőtársam megjegyezte, hogy mily fatumszerüleg szerepel nálunk a 233.000,000 frtnyi kiadás, a mely daczára annak, hogy folytonosan hangoztatjuk a takarékosságot, daczára annak, hogy a beruházásokat csaknem megszüntettünk, daczára annak, hogy emeltük az adókat: még mindig 233 millió frtra van előirányozva. Ha tehát a t. minister ur beszédét azon kezdi, hogy igaz, hogy a kitűzött czél nincsen elérve, de azt kell megvizsgálni, hogy meg van-e az legalább közelítve, erre azt mondhatom, hogy nemcsak hogy elérve nincsen, de még meg sincsen közelítve, mert ott vagyunk, a hol voltunk, a kiadási részben teljesen, a bevételi részben pedig csekély eltéréssel. Mindnyájan emlékezünk t. ház, hogy három évvel ezelőtt, midőn a jelen kormány megalakult, annak egyedüli programmja az államháztartás megzavart egyensúlyának helyreállítása volt. Azt hiszem tehát, hogy most, midőn már a három évi cyclus lejárt, teljesen fel vagyunk jogosítva vizsgálni azt, hogy megfelelt-e ezen czélnak, igen vagy nem; valamint teljesen fel van a ház jogositva azt mondani, hogy ha eddig meg nem felelt e czélnak: lehetetlenség remélni róla, hogy jövőben meg fog felelni. Méltóztassanak meggondolni, hogy alig mutat a parlamentalismus példát arra, hogy egy kormán yra nézve annyira kedvezők lettek volna a körülmények, mint a milyenek voltak a jelen kormányra nézve. A nemzet akarata mintegy önkényt ajánlkokozott, előzékenységgel jött elébe, áldozatkészségét minden úton-módon felajánlotta, a parlamenten belül állása olyan volt, hogy bízvást számithatott arra, hogy minden általa jónak tartott törvényhozási intézkedést úgyszólván akadály nélkül keresztül fog vinni. S mily czélt ért el a kormány ily kedvező körülményekkel szemben? Elérte azt, hogy a kidási rovat épen az, a mi volt a múltban, s hogy a hiány a mint az jelenleg be van terjesztve, bátran lehet állítani, megfelel azon hiánynak, mely a múltban volt. Tudom, hogy a t. pénzügyminister urat ezen kis jelentés megfogja lepni, s mégis ugy van. A t. pénzügyminister ur az 1878-iki hiányt körülbelül 17 és fél millióban előirányozza; de még nem vette hozzá a póthiteleket, nem vette hozzá azon költségeket, melyről tudjuk, hogy a közösügyek oldaláról reánk fognak háromolni a bosnyák menekülteknek kiszolgáltatott subsidiumok s nincs felvéve, ámbár a t. pénzügjmiinister ur szándékozik még felvenni, azon másfél egész két millió, mely okvetlenül kelleni fog azon kölcsön kamatainak fedezésére, melylyel a mutatkozó hiányt pótolni kell. Tehát körülbelül a 20 millión a hiány most is túl megy. Ha tekintetbe veszem, hogy a múlt években, mikor 22 millióra volt előirányozva a hiány : felment 35—39 millióra, egy időben csaknem 40-re, midőn tavaly felment 31 millióra, bízvást lehet állítani, hogy most is ugy lesz, s hogy a 20 millióból okvetlenül lesz 28—29 millió, s a harminczat mindenesetre megfogja közeliteni, ha ugyan felül nem múlja. Maga a t. pénzügyminister ur kiemeli exposéjában, hogy kormányzata alatt az utolsó két évben 24 millióval szaporodott az adó Magyarországon, s a jelenlegi budgetből is kiderül, hogy csupán az egyenesadók, melyek 1876-ban 70 millióra