Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-373

373, országos níés inárczlus 30,1878. 241 szegény alacsony gunyhók millióin ós millióin, ós meg fognak győződni arról, miszerint az a közmondás, mely szerint Magyarország tejjel és mézzel folyó ország volt: a rongyos ruhák, kopott arczok láttára vérig sebző gúnynak fog előtűnni, a mely annál inkább sújt ós öl, mert a tiszteletre méltó szerencsétlen szegényeket oda állítja még a pellengérre is. Magyarország pénzügyi helyzete egy igen veszélyes térre lépett, igen veszélyes lejtőre lépett, melyen ha hirtelen meg nem állapodik akár kül, akár belügyi szerencsés viszonyok megteremtése által, miket mi — fájdalom — nyomorúságosan eljátszottunk: szükségkép a pauperismus örvényébe zuhan, onnan pedig a természet törvénye szerint ismét az immoralitás posványába fog zúdulni, mig végre ez ut hova vezet? Sehová máshová, mint a teljes megsemmisülés, a feloszlás felé. En tehát, akár eszemet, akár szivemet kérdem meg: nem járulhatok a szóban forgó többségi javaslathoz. Nem akarok részt venni azok közt, kik — mint hazánk ellenségei már is dicsekedve hozzák fel, — kik a nemzet kezébe azon botok egyikét készülnek adni. melynek neve koldusbot. Ennélfogva, miután látom, hogy oly országban élünk, melyet a deficitek összetorlódásai úgyis összezúznak, mely csak uj kölcsönök kötése által képes az államháztartást fentartani, melynek ínég arauyrenteje sem kelendő: e szempontokból a kisebbség véleményéhez járulok. (Elénk helyeslés balfelöl.) Kerkapoly Károly: T. ház ! Mint a különvélemény aláíróinak egyike kötelességemnek tartom a lehető rövidséggel kifejteni azon okokat, melyek engem e kérdésben azon állás elfoglalására vezettek, melynek természetszerű kifolyása azon különvéleménynek részemről is aláírása volt. Kötelességemnek tartom ezt annálinkább, mert a vita folytán részben tekintélyes helyről mondottak után ez egy hamis világításban tűnhetnék fel, mit részemről semmikép sem óhajtok. Az mondatott, hogy azon kapcsolat, melyben mi ő Felsége birodalmának másik felével állunk, kizárja azon magatartást, mely egyértelmű lenne azzal, ha mondanók, hogy mi e kérdésben, melyet tisztának tartunk, a másik féllel szólni, beszélni sem akarunk. Pedig a bankbizottság előleges jelentése kapcsán beterjesztett határozati javaslat elutasításának — mondják — ez lenne értelme. En részemről ez ily magatartást sem helyesnek, sem — hogy még azon szintén használt kifejezést is elfogadjam, — illőnek nem tekinthetném. De nem osztozhatom azon nézetben sem, hogy ezt jelentené a határozati javaslat el nem fogadása. Hiszen mi, a különvélemény aláírói, sem érjük be azzal, hogy e kérdésben a két kormány már érintKBPV. H NAPLÓ 1875-78. XVI. KÖTET kezett, bárha ez a normális, a szokásos módja az érintkezésnek, s nem mondjuk, legalább nem mondjuk már ma, hogy mi minden más érintkezést visszautasítunk, sőt ón legalább a magam részéről ezentúl is kész vagyok elmenni, s ha a kormányok érintkezése czélra nem vezetett, s ha valószínűsége látszik annak, hogy a törvényhozások érintkezése a kívánt sikernek több erélyével bir : erre is kész leszek. A két kormány megegyezése folytán előterjesztett azon törvényjavaslat, melynek érdemleges tárgyaltatását kívánja a kisebbségi javaslat, első fele épen ezt tartalmazza. Ennélfogva akkor, midőn a kisebbségi vélemény azon javaslatot kívánja tárgyaltatni, nem azt mondja, hogy ne álljunk szóba a másik féllel; hisz ha ezt akarnók, nem kívánhatnék azon törvényjavaslatnak tárgyalását, mely első felében, mint mondám épen az országos bizottságok általi érintkezést hozza javaslatba. Azon ridegség csak is a dolog jogi oldalára vonatkozik, e ponton pedig mindkettőnkkel közös, mint azt az előadó ur különösen is kiemelni szükségesnek tartá. A mondottak szerint tehát a különvélemény nem irányul sem az érintkezés ellen általában, sem különösen az ellen, hogy az deputatiók által történjék, s így nem kíván olyasmit, a mi akár közjogi kapcsolatunk, akár az illeni által tiltatnék. A mi ellen a különvélemény irányul: az határozottan és egyesegyed ül az, hogy ezen érintkezés épen a quótacleputatió által és csakis az által történjék. Mi annak okát keressük, miért kívánják épen ezt és nem állapodnak meg annál, hogy ha a két kormány érintkezése nem vezetett czélra: érintkezzünk deputatiók által: hanem tovább menve, azt kívánják, hogy érintkezzünk épen a quotadeputatió által. Erre nézve csak két okot halhattam felhozatni, melyek azonban rám nézve nem lehetnek döntők. Egyik az. hogy túlról kívántatott. Ez, megvallom, rám nézve nem mérvadó. És ha arról van szó, hogy ha abba. a mi kívántatik, bele nem nyugszunk: ugy olyasmit teszünk, mit a monarchia két fele közti viszony, az illem és nem tudom még mi tilt, ugy nem érzem, miért nem tiltá mindez a másik félnek azt, hogy elutasítsa az érintkezés azon módját, melyet nem csak ami kormányunk, de az övé jónak tartott, azt, mely a beterjesztett törvényjavaslatban foglaltatik'? Az ellen nem mi, hanem a túlsó fél szólt, de ez eljárás természetesen mi kifogás ellen sem tehetik, mivel nem a mienk! Velünk tartják hát szembe az illetlenségnek a köztünk való viszony ignorálásának vádját. En ezt nem érthetem. A másik ok, mely a quota bizottság mellett felhozatott: az, hogy az ahhoz utasítás előnyös azért, mert annak tagjai már érintkeztek egymással, egymás észjárását már ismerik. Engedelmet kérek, ha ebből lehetne valami következtetést húzni: én épen 31