Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-373

242 373 országos ttlés márczius 30,1878. az ellenkezőre vonnék következtetést, t. i. a quotadeputatió már megmutatta, hogy abban sem tudott megegyezni, a mi eddig volt rábizva; (Élénk tetszés és derültség balfelöl), tehát ez elég argumentum arra, hogy bizzuk rá ezen dolgot is, mert valószínűleg majd ebben sem fog megállapodásra jutni, oly valószinüség, mely csak nyer azon instruotió által, a mely neki adatik. így állunk a positiv érvekkel, és azok súlyával. Azt pedig én megnyugvással soha sem fogadhatnám el, hogy szokásba jöjjön e házban egyszerűen elfelejteni azt, a mit országvilág igaznak ismer, hogy „actori incumbit próba.* A ki valamit kezdeményez, annak nem elég megmutatni, hogy az nem törvényellenes, nem elég megmutatni, hogy az nem káros, annak meg kell mutatnia, hogy azt positiv okok kívánják; mert azt, hogy a kezdeményező a próbának kötelessége alól egyszerűen magát kivonja s azt az ellenzőkre tolja, azt helyesnek sehol, soha el nem ismerhetném. (Élénk helyeslés balfelöl.) Nem első eset az ily kísérlet e házban; ujabb időben nagyon is gyakoriak azon esetek, melyekben negatív okokkal indokoltatnak a kezdeményezések, amelyeket pedig én soha teljesen bizonyító erejüeknek nem ismerhetek el. „In dubio abstine." Ha tehát nincs kimutatva valaminek jósága, helyessége, szüksége: nekem részemről hiába mutatják meg azt, hogy az nem rósz, nem veszedelmes, mert minden nem roszat, és nem veszedelmest sem nem lehet, sem nem szükséges megtenni. Megtenni csak azt kell ós lehet, ami nemcsak nem rósz, hanem jó, ami nemcsak nem veszedelmes, de hasznos és szükséges. Ilyen próbáját annak, miért kelljen épen a quótabizottságra bizni ezen ügyet, ón részemről nem látom. Én csak egy okot tudtam magamnak kigondolni, melyet itt nem akarok kifejteni; (Halljuk !) csak annyit mondok, hogy azon okból idegenkedem tőle, más tartható positiv okot pedig nem hallottam. Ha tehát más tartható okot nem hallottam, az pedig, amit magam tudok elgondolni, idegenkedést kelt bennem : lehetetlen, hogy az indítványhoz hozzá csatlakozzam. S épen azért tisztelettel kérem a t. házat, hogy ugy ezen, mint más kérdésekre nézve, melyek még felmerülnek, méltóztassék mindig a mellette is szóló positiv érvek alapján határozni. Mert jelen esetben ily okokat nem találok. Kénytelen voltam a kisebbségi véleményhez csatlakozni, s kénytelen leszek szavazatommal is a bizottság véleményéhez hozzá nem járulni. (Élénk helyeslés balfelöl.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, a vitát befejezettnek jelenteni ki. A szólási jog az előadó urat és a különvélemény előterjesztőit illeti. Márkus István előadó: T. ház! (Felkiáltások a szélső baloldalon : Eláll!) Én igen jól tudom, hogy a t. háznak és kivált itt a t. képviselő uraknak nincs szükségük további capacitatióra. (Igaz! balfelöl.) Azt is tudom, hogy az előterjesztett határozati javaslat ós indokolás azon megtámadások ellenében, melyekben részesült, további védelemre nem szorul. (Helyeslés a középen.) Hanem azt gondolom, hogy maga a dolog, és talán ezen vita, melylyel annyira amennyire a nagy közönség tán még foglalkozik, rászorul arra, hogy némely állítás, melyet itt a két napi vita folyamán hallottunk, ellentmondás nélkül ne maradjon. Ezért vagyok bátor a t. ház figyelmét rövid időre kikérni , megígérvén azt, hogy csakis azon ellenvetések főbbjeire fogok szoritkozni és hogy ha a t. ház türelme kifáradna, igen hamar félbe fogom szakítani még azon ellenvetésekre teendő észrevételeimet is. (Halljuk! Halljuk!) Ohorin t. képviselőtársam, amint monda, a nagy zaj miatt nem volt képes beszédemet egész figyelemmel követni, csak ennek tulajdonithatom, hogy beszédemből olyanokat értett ki, a melyeket ón nem mondottam, és viszont olyanokat érintetlenül hagyott, a melyekkel a különvélemény positiv állításait megezáfolni igyekeztem. Én t. ház, nem vontam kétségbe a kisebbség azon jogát, hogy argumentumait onnan merítette, a honnan tudja, vagy akarja, ós hogy egész különvéleményét Magyarország jogi állásának kifejtésére alapítsa. De kétségbe vontam és kétségbe vonom azon jogát, hogy akkor, midőn a mi határozati javaslatunk ugyan azon jogi álláspontnak ad kifejezést: ő ezen határozati javaslatnak őszinteségét kétségbe vonja és a határozati javaslatnak nem tudom minő hátsó czólokat inputáljon. Én nem voltam olyan kedvezőtlen helyzetben, mint Ohorin t. képviselőtársain; mert daczára a zajnak, a mely beszéde alatt is folyton tartott, .... (Ellenmondás a balon.) Molnár Antal (közbe szól:) Helyeslés volt, nem zaj! Márkus István : . . . igyekeztem és képes voltam figyelemmel kisérni előadását; ós igen örvendek, hogy ismételhetem azt, a mit első felszólalásomban a különvéleménynyel szembon mondottam, hogy fejtegetéseiből tulajdonkép igen kevés az, a minek ezúttal ellentmondanom kellene. Mégis igen röviden legyen szabad reflektálnom azon állítására, mintha e határozat által a 80 millió ügye a quota-kérdéssel oly összeköttetésbe hozatnék, hogy a quota-kérdós addig, inig ez el nem dől, meg nem volna oldható. A quota-kérdésre nézve e ház illető bizottsága tárgyalásait befejezvén, jelentését már előterjesztette. E kérdés tehát az alkotmányos tárgyalásra készen áll s a tör-