Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-372

220 372. országos ttlés márczius 29. 1878. Ez a rendelet szavaiból valóban csak igen erős magyarázattal olvasható ki, mert legalább nekem sohasem volt szándékomban egyebet érteni, mint azt, hogy a népgyűlést rendezők, vagy az i azt intézők felelősséget vállaljanak az iránt: ha a j népgyűlés befejezése után az azon együtt volt j közönség a nélkül, hogy eloszolnék, az utczákon kihágásokat követne el, (Derültség bal felől.) vagyis, hogy intézkedjenek önmaguk ugy, hogy a népgyűlés befejeztével az egybegyűlt néptömeg el is ! oszoljék, (Nyugtalanság a baloldalon.) Engedelmet kérek, de én azt nem tartom lehetetlennek, mert hazánkban legalább lehet mind a két pontra nézve annak számos példáját felmutatni, hogy midőn egyfelől az intézők a komoly ezélt tartották szem előtt és másfelől meg volt bennök az öntudat az iránt, hogy a ki valamely jogot gyakorol, annak felelőssége is van, — nem alkalmazván azon itt minduntalan nyilvánuló theoriát, hogy akár mi történik, nem az a felelős, a kinek a nézete szerint ez történt, — tudtak, még pedig izgatott kedély állapotú nagy tömegeket vezérelni a nélkül, hogy bármi kihágás vagy törvénysértés történt volna. Mindenesetre tehát a felelősségnek azon túlzott magyarázatát, a mely annak itt adatott, részemről a leghatározottabban visszautasítom. Meglehet, hogy — és ez is egy ok arra, hogy nem kellene oly aggályosnak tekinteni Ohorin képviselő urnák a rendeletnek itt szóban levő pontját, mint a minőnek ő tekinti — meglehet, hogy épen annálfogva, a mit ő mondott, jelesen, ha excessusok történnek és károk okoztatnak : mégis csak a biró lesz hivatva Ítélni, a ki, ha nem találja meg az összeköttetést az elkövetett tény és az illető személyek közt, nem fogja fel állítani a felelősséget — a miben tökéletesen igaza van, — meglehet mondom, hogy ennélfogva ezen intézkedésnek gyakorlati haszna épen nem, vagy csak igen kevés lesz. Mennél inkább áll azonban Ohorin képviselő urnák ezen állítása, annál kevésbbé lehetséges a rendeletnek e pontjában az egyéni jogosultságnak megsértését, a népgyűlések tartásának megtagadását, meggátlását látni. Végül azt viszont még sem fogja tagadni senki, hogy lehetnek körülmények, midőn a népgyűlés után, de az összegyűlt és együtt maradt tömeg által elkövettekért igenis felelősök lehetnek azok, a kik a népgyűlést vezették, felelősök azon esetben, ha az ott történtek voltak előkészítői annak, a mi azután bekövetkezett; mert ezt is megtagadni, annyi volna, mint azt mondani, hogy ha valaki kilő egy puskát: azért, hogy a golyóbis mit csinált, nem felelős. (Mozgás balfelöl.) Ezen esetben fel fogja állítani a biró a felelősséget, de ezen esetben helyesen állítja majd fel; semmi más esetben pedig az ország bírái azt felállítani nem fogják. De azt mondják, hogy mindezek folytán, s különösen a hat vagy tiz polgár kijelölése folytán, a kormány önkényétől függ, hogy népgyűlés engedélyeztessék-e vagy ne, a miből azután kihúzzák azon következtetést: hogy ha a kormánynak tetszetős czélra akarnak népgyűlést tartani, meg fog engedtetni a népgyűlés tartása ; ellenkező esetben meg fog tagadtatni. Ugyan kérem t. ház, ÜfteT jelenlétik be a népgyűlés tartása s kinek kezében van azt a fennálló szabályok megtartása mellett engedélyezni? Van az alispánok, polgármesterek s némely helyen a szolgabirák kezében, tehát választott tisztviselők és oly egyének kezében, kik közül tudtom szerint többen nem a kormánypárthoz tartoznak; vagy ha önöknek igazuk volna abban, a mit folytonosan állítanak, hogy a kormány nézeteit az ország közvéleménye elitélte, s hogy az önök nézetén van az ország többsége, — miután most az ország legnagyobb részében új választások voltak : — azt kellene mondani, hogy a népgyűlések tartásának engedélyezése az ország legnagyobb részében azok kezén van, a kik ellenzékiek. Ily közegekkel még ha akarná is a kormány a népgyűlések megengedését vagy megtiltását pártczélokra kihaszIráilrr, nr mi soha eszébe sem jutott: — nem volna meg reá a lehetőség. Azt mondják az interpelláló képviselő urak, hogy már az is meggátlása a népgyűlésnek, hogy a szónokok neveit be kell jelenteni. Engedelmet kérek, hogy a népgyűlések természetével ellen keznék az, hogy előre kijelöltessenek a szónokok, ennek ugy a theoria, mind a praxis ellentmond; inert ugy tudom, hogy mindenütt, gyakran még hosszabb értekezések folytán is megszokott állapíttatni az. hogy kik legyenek a szónokok, a kik a népgyűlés czélját felderítik és a határozati javaslatot indítványozzák Igen is korlátozás volna az. ha ezen rendelet bárhol is azt mondaná, hogy kijelöltetvén pedig a szónokok : másnak ott beszélni nem szabad ; de engedelmet kérek, ebben a rendeletben ezt nekem soha senki nem fogja megmutathatni. (Derültség a baloldalon. Mozgás.) azt pedig, hogy tadva legyen, kik lesznek, hogy ugy mondjam, a népgyűlés hivatalos szóvivői: sereimül semmi esetre nem szolgálhat senkinek, sok esetben pedig igenis szükséges arra nézve, hogy a felügyeletre hivatott közegek tájékozva legyenek és vagy tul ne menjenek azon, a mit tenniök kell, vagy innen ne maradjanak azon, a mit tenni kötelességök. Én, t. ház, azon meggyőződésemet ismétlem, hogy azokban, a miket elmondtam és a mikben — azt hiszem — kimutattam, hogy teljesen alaptalan azon vád, hogy a kérdéses rendelet törvénysértést, a képviselői beszámolás meggátlását