Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-372

B72. országos Illés mámins 29. 1878. 221 tartalmazza: feleltem a hozzám intézett kérdésekre is, kettő kivételével. Ohorin képviselő urnák van két kérdése, melyekre ezekkel nem feleltem. Az egyik arra vonatkozik, hogy közöltetett e ezen rendelet az ország valamennyi törvényhatóságainak főispánjával és annak hatálya az ország minden törvényhatóságára kiterjesztetett-e ? Megvallom, hogy az indokot, a miért a t. képviselő ur ezt kérdi, nem tudom ; de az mindegy. Igen is határozottan mondhatom, hogy közöltetett, a főváros kivételével, hol ezen ügyekben a felügyelet, mint igen jól méltóztatnak tudni — s ez nem az én tényem — az államrendőrség élén álló rendőrfőkapitányt illeti. A többivel valamennyivel közöltetelt ; legalább nem tudom, hogy bármelyik főispán is a közlésből kifelejtetett volna. A másik kérdés, melyre még nem feleltem : az, hogy szándékozom-e a rendelet visszavonásával a gyülekezeti jog korlátozását megszüntetni. Hogy a kormány hogyan tekintette ezen rendeletet, azt bátor leszek igazolni az általam előbb is emiitett és február hóban kibocsátott magyarázó rendelettel, melyben — pár helyről kérdés tétetvén az első rendelet iránt — pár nappal később az íratott minden főispánnak : „Értesítem (czimet) miszerint f. évi 171. sz. a. (czimmel) közlött utasítás a felmerülendő körülmények által követelt oly ideiglenes intézkedést tartalmaz, mely csakis addig tartatik fenn, mig az elkerülhetlenül szükséges s így ez által a népgyűlések megtartása iránti rendszeres szabályozás nem czéloztatott s ugyanazért nem közöltetett a megyei törvényhatóságokkal s ezimed által is csak azon esetben lesz mint ideiglenes intézkedés az illető hatósági főnökökkel hivatalosan közlendő, ha jelenben népgyűlések jelentetnének be." Tehát a kormány ezen intézkedést eleitől fogva ideiglenes intézkedésnek tekintette, olyannak tekinti most is, és ugy fog irányában saját meggyőződése és nézetéhez képest eljárni. Most, t. ház, mielőtt befejezném beszédemet, (Halljuk!) csak egy-két dolgot kívánok még érinteni. Egyik ugyanis az, a mit az imént is mondottam, hogy a kormány maga e rendeletet ideiglenesnek tekintette, ideiglenesnek tekinti; és hogy nem szándékozott és nem szándékozik azt állandó szabályzatul felállítani. A másik pedig az: hogy senki jobban, mint a kormány nem óhajthatja azt, hogy ezen kérdés törvényhozási utón megoldassék ; mert méltóztassanak elhinni, nincs nehezebb helyzet egy kormányra nézve — csakhogy a magyar kormány még ma fájdalom, sok kérdéssel szemben van ilynemű helyzetben — mint azon helyzet, midőn kényes természetű nehéz ügyekben positiv concret törvény nincs, melyen állnia lehetne; már pedig azt hiszem, senki sem fogja kétségbe vonni, hogy ezen tárgy épen legesleginkább tartozik az ilynemüek közé. Ugyanis egyfelől áll a minden szabad államban a törvény határai közt legnagyobb tiszteletben tartandó személyes jog, másfelől áll azon kötelezettség, hogy az ezen joggal való visszaélések miatt se a békés polgár nyugalma, se az állam biztonsága ne veszélyeztessék. Ezen két szempont az, mely bárhol a világon ilyen kérdésnél igen gyakran közel érintkezésbe jön egymással. Concret positiv törvény hiányában a kormány egy vagy más esetben minden esetben készen lehet rá, hogy többé vagy kevésbbé megérdemelt megtámadásoknak lesz kitéve. Ha a kormány a személyes jog iránti, a kellő határon is túlmenő kiméletességből, vagy azért, hogy önmagát megkímélje az ily természetű mindig igen kellemetlen megtámadásoktól, elmulasztja megtenni, a mi a békés polgárok nyugalma, s az állam érdekei biztonságának megvédésére szükséges: meg fog — és méltán — ezen szempontból támadtatni; s ha viszont azt hivén, hogy ezen utóbbi szempontok bizonyos időhöz kötött intézkedéseket megkívánnak, s azokat megteszi: ismét a személyes jog szempontjából lesz megtámadásoknak kitéve. Épen ezért annak kijelentésével kérem a t. házat, hogy most tett nyilatkozatomat tudomásul venni méltóztassék : hogy először a kormány ezen rendeletet ideiglenesnek és nem állandóan szabályozónak tekintette és tekinti; és másodszor, hogy a kormánynál jobban senki sem óhajtja, hogy a legeslegelső alkalmat, mely kedvező lesz arra, hogy ezen nagyfontosságú kérdés törvényileg megoldassék : fölhasználhassa e kérdésnek törvény által megoldására. (Helyeslés a középen. Mozgás a baloldalon.) Elnök : Helfy képviselő ur fog nyilatkozni. Helfy Ignácz: T. ház ! Én ugyan nem kecsegtetem magamat azzal. . . . (Zaj.) Elnök : Kérem a t. képviselő urakat a háznak azon oldalán (a közép jobboldala felé mutat) méltóztassanak csendben lenni. A képviselő ur követelheti, hogy hallgattassék meg. Helfy Ignácz: T. ház! Nem kecsegtetem magamat azzal, hogy sikerüljön a t. belügyminister ur által elfoglalt álláspont czél- és észszerütlenségét jobban bebizonyítani és álláspontjának tarthatatlanságát jobban kimutatni, mint az sikerült a t. belügyminister ur imént elmondott beszédének. (Derültség.) Megvallom, t. ház, hogy most épen tiz éve Francziaországban jelen voltam egy parlamenti ülésben ; (Halljuk!) épen azon időtájt hozta a második franczia császárság a népgyülésezések elleni törvényt, az tárgyaltatott akkor a házban, annak a védelmét hallottam III. Napóleon ministerétől: méltóztassanak a két beszédet összehasonlítani és látni fogják, hogy Magyarországnak jelenlegi ministerelnöke irigyelheti annak a má-