Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-372

372. országos Ölés Biárezius 28.1818. 2 i 9 hatnám t. képviselőház, azt is, hogy ezekről a képviselői beszámolói összejövetelekről e rende­letben egy szó sincs, a minthogy nincs is; de hogy e rendeletet helyesen még csak oda magya­rázni sem lehet, annak igazolására ismét tényekre hivatkozom; mert hisz a jelen hó folyamában volt képviselői, beszámoló beszéd tán több is, de mindenesetre volt tudtommal kettő: az egyik Hód­mező-Vásárhelyen, a másik Mező-Keresztesen ; és én nem hiszem, hogy az illető képviselők bárme­lyike ennek megtartásában bárki által is gátolva lett volna, nekem legalább erről tudomásom nincs; s így határozott tények azok, melyek e vádat is megczáfolják. De azt is mondta Ohorin t. képviselő ur, hogy ezen rendelet beleütközik az 1870. évi XLII. tör­vényczikkbe, a mely megmondja, hogy a vég­rehajtás az alispán által eszközlendő, hogy a ren­deletek a törvényhatóság első tisztviselőjéhez in­tézendők. Én nem tudom, hogy a t. képviselő ur mikép magyarázza ezt: vajon agy-e, hogy nem is szabad, hogy a rendeletet nekik a főispán adja át; vagy pedig csak ugy, a mi szerintem az ér­telme, hogy a rendeleteknek végrehajtása csak a törvényhatóság első tisztviselője által történhetik, a főispánokat az illetvén meg, hogy ellenőrizzék a végrehajtást, mert ezen értelemben — és sze­rintem az egyedül helyes és fentartható értelem­ben — a szóban levő rendelet a törvénybe nem ütközik. | Mit mond ugyanis az idézett rendelet vég­fpassusa? „Ezen fenebbi intézkedés adandó alka­ílommal a törvényhatóságok főnökeivel esetről­| esetre ndheztartás végett közlendő, egyszersmind ; felkérem czímedet, miszerint ezen rendelet leg­fontosabb foganatositására felügyelni 'méltóztas­sék." Bizza tehát a végrehajtást az első tiszt­viselőre, bizza a felügyeletet az ellenőrködő fő­ispánra. Az 1870 : XLII. t.-czikkbe tehát semmi­képen és semmi módon nem ütközik. Németh Albert: Báró G-eringer stylusa! Tisza Kálmán: Azt hiszem, í. ház, ez a ministeri rendeleteknek szokásos stylusa, és báró Geringer stylusáról semmi esetre nem birok annyi ismerettel, hogy megítélhessem a hasonlatosságot. Ugy látszik, a t. képviselő ur jobban ismeri. Németh Albert: Igen, mert alatta nyögtem. Tisza Kálmán: Áttérve a rendelet tartal­mára, az mondatik, hogy megakadályozza, lehe­tetlenné teszi a népgyűlések tartását, midőn azt kívánja, hogy hat vagy tiz — gondolom ez a szó van benne, — tekintélyes helybeli lakos kérelmezze, és arról, hogy a törvény M megsértetni nem fog, a felelősséget elvállalja. Én, t. ház, nem osztozom azok nézetében, kik azt hiszik, hogy ez által nép­gyűlések tartása akadályozva és meggátolva lenne. Nekem az meggyőződésem, hogy ha a közérzület vagy közhangulat az országnak bármelyik részé­ben népgyűlés tartását kivánja, akkor nem lehet reá eset, hogy ne akadjon hat helybeli ember, a ki ezen népgyűlés tartását kérelmezze, s a ki a törvény meg nem sértéseért a felelősséget el ne vállalja. (Mozgás és ellenmondás balfelöl.) Tessék elhinni a t. képviselő uraknak, a nép­gyűlésekre, a népgyűlések tarthatására, s a törvény korlátai közt szabad nyilatkozhatásra senki önök között nagyobb súlyt nem fektet, mint én ; (Mozgás balfelöl.) de azt hiszem, hogy a népgyüléseknek, s a népgyűlési megállapításoknak fontosságuk csak az esetben van : ha ezen népgyűlések leg­alább is a helyi közhangulatnak kifolyásai, s az ott kelt határozatok azon helyi közhangulatnak adnak kifejezést: máskép a népgyüléseknek alkot­mányos oi szagokban meglevő súlya és befolyása bizonynyal fenn nem tartható; másként azok lehetnek minden egyebek, de nem annak eszközlői, a mire igazság szerint, helyes felfogás szerint valók: hogy az egyes vidéki közhangulatnak a kormány és a törvényhozás, egyik vagy másik előtt vagy mindkettő előtt concrét alakba öntött kifejezést adjanak. És igy abban, ha nem lehet valamely, bárhonnan arra a vidékre került ember­nek ama vidék nyugalmát olyankor, midőn azon vidék nem is érzi nyilatkozásának szükségét, nép­gyűlések által felzavarni: én ebben az alkotmányos­sági szempontból semmi vesztességet, semmi kárt nem láthatok; de viszont mindenütt a világon, és különösebben talán, mint sok helyütt, minálunk, arra, hogy valamely vidéken esetleg nem is ismert egyének által a közhangulatnak felzavarása lehetséges ne legyen: arra azt hiszem, hogy súlyt fektetni mindenkinek kell, s én — meglehet, hogy ezen nézetem nagyon elszigetelt: — én az egyéni szabadságot teljesen biztosítottnak és az örökös rendőri beavatkozást mellőzhetőnek csak oly helyen látom és hiszem, a hol azok, a kik valamely jog gyakorlatát vezetni és intézni akarják: önmaguk készek felügyelni és felvigyázni arra, hogy a tör­vények meg ne sértessenek és hogy kihágások ne történjenek. Más czélja pedig ezen rendeletnek nem volt, mint épen az, hogy maguk az intézők által érzett felelősség és az általok ennélfogva gyakorlandó felügyelet — fölöslegessé téve minden egyebet — biztosítsa a jog gyakorlását ugy, hogy egyúttal kizárassék az azzal való visszaélés. Még egy pontja van t. ház, ezen rendeletnek, (Halljuk!), mely a népgyűlésen összegyűlt tömeg­nek a népgyűlés után viselt dolgaira vonatkozik. No, t. ház, elsőbben is el kell magamtól utasítanom azon itt-ott hangoztatott feltevést, hogy felelőssé akarunk tenni valakit azért, ha a nép­gyűlés eloszolván, a néptömeg szétmegy, de annak egyik vagy másik része, talán mert jól mulatott, este aztán excessnsokat követ el. 28*

Next

/
Oldalképek
Tartalom