Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-372

218 372. országos ülés márczius 28. 1878. gyei deczember 23-án. Maga a főispánhoz küldőit, rendelet, 'nTerlytwik némely pontjaira nézve egyébiránt még visszatérek, kibocsáttatott január 21-én. Az utolsó rendelet ez ügyben, mely némely felvilágositást kérő jelentésekre adatott ki, s melyet lesz szerencsém, — miután a nyilvánosság előtt még nem volt, — egész terjedelmében felolvasni, február első felében kelt. Azontúl semmi egyéb intézkedés a kormány részéről ez irányban nem tőrtónt. De egyébiránt nem is szükséges érvekkel, adatok összeállításával bizonyítani ott, a hol a tények magok bizonyítanak; már pedig én azt gondolom: senki kétségbe vonni nem fogja, hogy a márczius 15-ike alkalmával évek óta megtartatni szokott ünnepélyek megtartathattak az idén is, ép ugy a fővárosban, mint a vidéki városokban, minden gátlás nélkül, épen ugy, mint a hogy ez a múlt években történt. Hogy tehát ezekre vonatkozólag valamely intézkedés szándékoltatott volna, ezt maguk a tények, mint a valóságnak meg nem felelőt, tüntetik ki. A mi azt illeti, hogy valami titokszerüsóg volt a dologban és hogy miért nem tartotta a kormány szükségesnek rendeletét publicálni, arról majd később megadandom a "felvilágositást; de hogy valami nagy titkolódzásról nem lehet szó : azt mutatja az. hogy a rendelet minden lényegesebb pontját illetőleg már január 31-én hirlapilag közölve volt, s a kormánynak soha e;zébe nem jutott eziránt legkevésbbé is dementálni akarni a hirt, vagy bármely szempontból annak valóságát megtagadni. És én megmondom őszintén, vártam, hogy ugy, mint máskor ujsági hírekre még csekélyebb fontosságú ügyekben is interpelláltaim szoktam: ez ügyben is interpelláltatni fogok s lesz alkalmam ez iránt nyilatkozni: s hogy ily interpellátió nem történt, nem tehetek róla, de ennek okát nem tudom másban keresni, mint abban, hogy a t. képviselő urak akkor nem találták az időpontot magukra nézve kedvezőnek; akkor ugyanis még némely dolog igen friss emlékében volt a háznak; még némely felszólalás és némely, nem a házban, de a házon kívül kilátásba helyezett inscenirozandó tüntetések iránti nyilatkozatok friss emlékben voltak: azt gondolták tehát, hogy nem lesz a terrénum kedvező arra, hogy e rendelet iránt interpelláljanak; ellenben most — ugy látszik — a terrénumot magukra nézve kedvezőbbnek találják. Én, t. ház, nem tudom, ez volt-e az indok, de nem hiszem — meglehet, hogy csalódom — hogy a számítás helyes lett volna, mert ón legalább arról vagyok egyénileg meggyőződve, hogy magyar képviselőház semmi esetben, semmi viszonyok közt nem fog helyeselni törvénysértést, nem indokolható korlátozást; de viszont, hogy minden viszonyok közt megfogja akár ezen, akár más kormánynak adni azt, amire az ország érdekében szükség van, s a mire törvény ós alkotmány szerint magát jogosultnak tekinti. (Mozgás balfelöl.) De azt mondják a t. képviselő urak, hogy ezen rendelet törvényt sért, ezen rendelet a polgárok törvényes jogát sérti s itt megteszem mindjárt a distinctiót. Ohorin Ferencz t. képviselő ur ugyanis maga megmondja, hogy törvénycink erről hallgatnak s ő nem annyira törvény, mint az alkotmányos elvek szempontjából intézte e rendelet ellen a támadást. (Mozgás bal/elől.) Azt gondolom, t. ház, mindenki tudja, hogy törvényeink e tárgyról csakugyan határozottan hallgatnak. A szó szoros értelmében vett egyenes törvénysértőről tehát egyátalában szó sem lehet. De minő alapokon — és e szempontból lehet nézetem szerint a kormány eljárásának, ha nem is törvényességét, de jogosultságát megbírálni. — mondom: minő alapokon állott azon eljárás, mely 1867. óta a mai napig a népgyülésekkel szemben követtetett? Alapját képezte az 1848. évi belügyministernek ápril havában egy egyes felmerült eset alkalmából kiadott ministeri rendelete, a mely később átalánosan érvényesíttetett mindenütt és mely rendelet 1867. óta is fentartatott, e szerint intéztetvén a kormány fellépése ez ügyekben. No már, t. ház, én azt hiszem, hogy egy egyszerű kormányrendeletet, — még csak nem is szabályrendeletet — módosítani, változtatni egy kormánynak joga mindig, minden esetben van; és a jogosultságot ehhez nem, hanem legfeljebb is a rendelet czélszerüségét lehet többé vagy kevésbbé alaposan és helyesen megtámadni. És hogy a kormány e tekintetben nem ment túl egy kormány hatáskörén, mutatja az: hogy ott, hol valamely utczai menetnek vagy gyülekezetnek megtartása törvény által biztosítva van, mint azt most már a közkézen forgó rendeletből tudni méltóztatik, határozottan megmondotta, hogy ezekre intézkedései egyáltalában nem alkalmazandók, és épen, mert ezt tette: nem vétett a parlamentalis mus, nem vétett a képviselőház ellen sem. Mert igenis, a magam részéről is határozottan elfogadom azon nézetet, hogy törvény körén kivül eső intézkedéseket tehet ugyan parlamentalis kormány sürgetős esetekben: de nem teheti bejelentés nélkül akkor, midőn a képviselőház együtt van. Itt azonban ily rendeletről szó nincs, mert mindazokra nézve, melyekre nézve a rendelet a törvénynyel jött volna ellentétbe, kimondatott, hogy e rendelet alkalmaztatni nem fog. De azzal vádolják t. képviselőház, a rendeletet, hogy megakadályozza a képviselők érintkezését a választóikkal, hogy megakadályozza az úgynevezett beszámoló beszédek tartását. Mond-