Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.
Ülésnapok - 1875-358
14 358 országos illés február 23. 1878. alatt kifejtsük, és ez, épen ez lehetetlen, ha a most kötendő egyezség már öt év után felmondható, és igy a vállalkozó, a gyárnok, az iparos azon lehetőségnek van kitéve, hogy 5 év múlva a közös vámterület megszüntetvén, munkássága más szabályok alá kerülhet, Lehet-e reményleni, hogy ily kilátással hazánkban uj vállalatok, uj gyárak alakuljanak? Nem érzik-e a t. ház tagjai, hogy azon pari ámen taer-szin játék, melynél miitlen és az osztrák képviselő amottan Bécsben szerepelünk, Európának egy szomorú látványt mutat? hihetik-e, hogy ennek minden öt év utáni ismétlése hazánk erejét, tekintélyét emelheti? Az előttem szólott tagtársnak, ki 6 évvel ez.előtt mint pénzügyi minister egy 153 millió frtnyi kölcsönt 6 év után visszafizetés mellett negociált, tán csak nem él már is azon eszményi atmosphaerában, hogy miután ezen kölcsön felét a folyó év végén, a másik felét a jövő év végén ki kell fizetni, ezt pedig csakis rentekötvények eladása utján eszközölhetjük, hogy azon hitet táplálná, miszerint ezen hitmüvelet eszközölhető, ha hitelezőink nem tudják, mire virradnak pár év múlva (Helyeslés.) Hiába uraim, midőn mi most a múlt pénzügyi zavarok ránk nehezedő korát éljük, úgy látszik, mintha hivatva volnánk őrt állani, nehogy a jelen nehéz idő eshetőségei által oda sodortassunk, hol a menekülés lehetetlen, azoknak tanácsait nem követhetjük, kik ezen pénzügyi zavaroknak. . . (Zajos mozgás a baloldalon.) Ezen félbaszakasztások az igazságot nem pótolják, — a zavarok főtényezői voltak. Pártolom a vámügvi bizottság; szerkezetét. ((Elénk helyeslés a középen.) Remete Géza: T. ház! Hogy a t. előttem szóló elfogadja a jelen javaslatot és a kiegyezést, jól van, ez ellen valami nagy kifogásom nem lehet, lisztelem meggyőződését: hanem hogy Kerkapoly í. képviselő urnák itt leczkéket ad a nemzeígazdászatnak gyakorlatban miként foganatosításáról, és a gazdálkozásról, azt valóban bámulom, mert ő — mint közbe is kiáltották beszédében — azon pénzügyi bizottságnak, mely a múlt kormányok téves pénzügyi politikáját szentesitette. . . . (Igazi balfelöl. Zsedényi ellentmond. Taps a szélső baloldalon.) azon bizottságnak elnöke volt és ismervén fényes múltját s tudván, hogy ő az ország s e háznak egyik tekintélye, nem képzelhetem, hogy befolyását, ha akarta volna, ne érvényesíthette volna. Én a t. képviselő urnák e törvényjavaslatokkal szemben taunsitott szereplését — bocsásson meg — krajczáros gazdálkodásnak nevezem. (Derültség.) Akkor, mikor egy tornyos épületről volt szó, mikor a cultus-minister ur egy kupolára kiadott egy pár ezer forintot, óra számra tetszett dicsőitni, (Elénk derültség.) de akkor, mikor az ország közvéleménye és merem mondani, hogy még azon többségnek is, mely magasabb politikai okokból jónak látja a javaslatokat megszavazni, egy része azt a nemzetre anyagilag kárhozatosnak tartja, és elismeri, hogy legalább is pár millióra menő károkat okozand az országnak: hogy akkor a t. képviselő ur itt most egyszerre olyan bőkezű, azt én megfogni valóban nem tudom. (Helyeslés balfelöl.) Ami Kerkapoly t. képviselő ur nemzetgazdászati elveit illeti: azok igen szépek; de én sem vagyok az, a ki a gyakorlati élefoen ezeket az elveket érvónyesiteni láttam volna, (Derültség.) én sem vagyok Kerkapoly képviselő urnák se tett pénzügyi operatióiba, se ő belé magába valami nagyon szerelmes; (Elénk derültség.) de én jelenleg a haza érdekében látom azt, hogy azon jezsuita tant valljam magaménak a javaslatokkal szemben, hogy a czól szentesit! az eszközt, ennél fogva elfogadom vele szövetkezve Bittó t. képviselő ur indítványát. (Hosszasan tartó élénk derültség.) Szilágyi Dezső: T. ház! Azon beszédet, melyet Zseduárd .... (Élénk derültség.) Ismervén a t. képviselő ur hajlamát mindenben megtakarításokat eszközölni, talán nem lesz csuda, hogy én, midőn róla szó van, nevét akaratlanul is megrövidítem. Azon beszéd után, melyet Zsedényi Eduárd t. képviselő társam mondott, nekem eszembe jutott, hogy talán az nem azért volt mondva, hogy a szőnyegen levő tárgy folvilágosittassék, hanem hogy a t. képviselő ur egyik régi kedvencz vágyát, mely koronkint kitörésre vár, kielégíthesse, t. i. hogy Kerkapoly t. képviselő ellen személyes megtámadást eszközölhessen. Mert méltányosan senki sem tagadhatja, hogy abban a beszédben tárgyilagos érvek nem voltak, annak czélzata főleg az volt, a tárgytól, az érveléstől eltéríteni a ház figyelmét és arra vonni, ki az, aki itt érvel. (Élénk helyeslés a szélső jobbon.) S ezt én annál inkább helytelennek tartom, mert egy olyan veteránjától a parlamentalismusnak, mint a t. képviselő ur, elvártam volna, hogy minél kényesebb természetű egy tárgy, s minél inkább azok, kik a tárgyhoz nem tudják magukat tartani, ilyen hibába eshetnek, erre példát az ő részéről ne találjanak. E nyilatkozatában a t. képviselő ur elfelejtette, hogy Kerkapoly t. képviselő társam nem elméleti tanokat hozott fel; tisztán gyakorlati okokkal állott elő, és íme azon képviselő ur, ki mint par excellence gyakorlati ember akarja magát bemutaíni: ez nem arra figyelt, mi mondatott előtte, nem arra figyelt, hogy a felhozott érveket megczáfolja, hanem egy praeconcipiált, egy előre föltett eszméből látszott kiindulni. (Helyeslés a szélső jobb és a baloldalon.) Egyébiránt megvallom őszintén, hogy én rendkívül humorosnak találom azt, ha a t. képviselő ur ezen házban a múlt évek pénzügyi politikájára és azok főtényezőire oly kárhoztató ítéletet mond : azért tartom humorosnak, inert egy részről
