Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.
Ülésnapok - 1875-358
3&8. országos Illés február 23 1878; 15 azon egyoldalúságában az ítélet teljesen igazságtalan ; de más részről el is felejtettem t. képviselő ur, hogy azon itóletmondásnak súlya arra is esik — és pedig igazságtalanul, de az általa felvett elvből szorosan következtetve, — a ki jelenleg a pénzügyi széket elfoglalja; (Tetszés a szélső jobb és balfelöl.) mert ugy tudom, hogy azon évek pénzügyi politikáját, mint a pénzügyi bizottság előadója, igen sokszor ajánlotta e háznak (Ugy van! a szélső jobb és balfelöl.) s a fcdszólaló t. képviselő ur, valahányszor nagy összegekről volt szó, mindig pártolta, (Iqaz: Ugy nan ! a jobb és balfel'ól.) ismert takarékosságát azonban kisebb, apróbb kiadásokban tanusitá, (Igaz! Ugy van 1 a szélsH jobb és balfelöl.) de midőn arról volt szó, — és én. megengedem, hogy ebben a meggyőződések különbözhetnek — hogy Ausztria irányában való gazdasági rendezkedósünk érdekében a mi kincstárunk megkárosittassék, (Élénk helyeslés bal és szélső balfelöl.) én megengedem, hogy ő ezt nem akarta a szakítás okává tenni, de megvallom őszintén, hogy akkor a pazarlás vágyát más ellen fölhozni, (Élénk helyeslés a bal és a szélső baloldalon.) akkor a takarékosság elvét 20—30 frt, vagy 100 írt kitörlése által érvényesíteni akarni. ezt én a legfonákabb eljárásnak tartom, (Élénk helyeslés a bal és a szélső baloldalon.) Bátor vagyok a t. képviselő urat még csak arra felkérni (Halljuk]) hogy ne vegyítsük ebbe a vitába a múltnak pénzügyi politikájáért való felelősség kérdését. Ha ezen kérdést akarjuk vita tárgyává tenni, kész vagyok magam is bele menni; de ón részemről azt tartom, a tárgy érdeméhez legjobban illik az, ha az ily személyes támadásokat mellőzve, szorosan azon érvekre szorítkozunk, a melyek a javaslat mellett, vagy az ellen felhozatnak, ós hogy ón ebbe most t. ház. belementem, azt csak azon természetszerű kötelességből tettem, mely szerint nem lehetett elviselni azt, hogy ilynemű felszólalás válasz és visszatorlás nélkül maradjon. (Élénk helyeslés a szélső jobb és balfelöl) Ezért én ezen pontnál tovább immoralni nem akarok. Én részemről t. ház, a beterjesztett módositványt pártolom, és pedig ugyanazon okokból, melyeket több képviselőtársam előttem már felhozott, a mely okokat nem látom megczáfolva, mert az egyetlenegy czáfolat, mely felhozatott, az iparnak és a kereskedelemnek bizonytalansága. Már t. ház, ha azon bizonytalanság abból akarna eredni, hogy a tariffa talán változhatik, már ugyan kérem, ugyanazok állítása szerint, akik azt egy szerződési politikával módosíthatónak állítják: nem kell-e ugyanazon bizonytalanságnak meglenni? Ha pedig egyéb, általam nem tudott, mert a másik oldalról fel nem hozott viszonyokból akarna eredni, akkor egyszerűen azon tapasztalásra hivatkozón), a mely az 1867-iki szerződós folytán előállott. Ha a mostani felszólalásokat hallja az ember, azt kellene hinnie, hogy a 67-iki szerződés után, minthogy ezen felmondási clausula benne volt, az ingatagságnak, a bizonytalanságnak egy nagy korszaka után következett; azt kellene hinnie, hogy a vállalkozási kedv meg volt ölve, az iparos és a kereskedő nem tudott mit csinálni. De uraim, mindennek én semmi nyomát nem láttam. S ezzel nyitva van elmém minden érvelésnek; de ha valaki ki tudja mutatni, hogy a felmondási clausula bevétele a jelen törvényhozási javaslatba a viszonyokat teljesen ingatag alapokra helyezi, azon esetben az érvelésnek súlyt tudok tulajdonítani. Egyébiránt nézetem az, hogy a mint kifejtetett, politikailag teljesen analóg hetyzetben vagyunk, mint a minőben képzelték magukat az osztrákok 1867-ben s ennél fogva politikailag ugyanazon eljárás részünkről igazolt, és politikailag ugyanazon eljárásnak el nem fogadása az ő részükről teljesen igazolatlan. De én még ezen felül két előnyt is látok ebben. Az egyik az, hogy én nem csak azt tartom, hogy a záradék szükséges, tekintve a külfölddel alakulható viszonyunkat; de azt tartom, hogy szükséges az azért is, mert ezen szerződésnek netalán időközben való megjavítására, például a fogyasztási adó törvények megváltoztatására netalán kezdett alkudozások teljesen súly nélkül fognának lenni, ha a felmondási clausulával kísérve nem volnának. Az mondatik, hogy a clausulának felvétele izgalmakba fogja az országot vonni. Miféle izgalmakba? Ha izgalmak alatt azt értik, hogy az ötödik év elteltével talán kívánni fognák a felmondási clausula használását: miért állhatna elő ezen izgalom csak akkor, ha a felmondási clausula stipulálva van? Ha mi érezzük ezen szerződós súlyát, ha előállanak azon súlyos viszonyok, melyekről senki itt állítani nem merte, hogy azok absolute ki volnának zárva: akkor nem fog izgalom keletkezni? Ha előállanak kívülről, ha előállanak talán belülről ezen nyomasztó viszonyok: az izgalom nem fog keletkezni? ós nem lesz-e azon izgalom veszélyesebb, mert a felmondási clausula igénybevételéhez nem lehet folyamodnunk; nem lesz-e azon izgalom épen reménytelensége által sokkal nyugtalanítóbb ? Egyébiránt azért, hogy a felmondási clausula stipulálva van, azt hiszem, hogy a felmondási joggal könnyelmű visszaélést űzni senki sem szándékolja. Eészemről sohasem láttam jogot biztosítva valakinek, hogy lehető ne lett volna azon joggal visszaélés; de azért, mert a visszaélés lehető vele: nem következik, hogy a jogban fekvő biztosítékok elejtessenek. (Helyeslés bal felöl)
