Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-372

208 872. országos Illés márczhts 29. 1878. Nagyon sajnálom t. ház ! hogy az én lelki szemeim nem látnak Magyarország hatórai körül egy chinai falat, mely engem is megnyugtatna a felől, hogy jogunk „az osztrák örökös tartományok elismerésére nem szorul." Nem ismerek egyetlen hatalmas államot sem, mely ne szorulna arra, hogy jogát szomszédai elismerjék ; mert a jogot, melyet elismerés nem biztosit, nemzetek közt csak pilianatról-pillanatra a fegyver éle biztosithatja. Nekünk Ausztriával igaz nincs fegyverünk egymás ellen véres háborút viselni, de azért marad elég fegyverünk még egymást, ós közös védelmünket, a monarchiát, megrontani épen akkor, midőn a belviszályákon kivül is elég súlyos veszély fenyeget bennünket. Az, hogy a kérdésre nézve a különvélemény szerint a magyar ós osztrák törvény határozott választ nyújt, csak igen kevéssé nyugtat meg engem szemben azzal a ténynyel, hogy ezt a határozott választ 1868. évi april hava, tehát egy decenium óta az osztrákok tetjesen ellenkezőleg fogják fel mint mi. Ha fel nem akarjuk tenni — a mit én fel nem tehetek, — hogy 10 év óta minden osztrák kormány és képviselőház a törvény roszhiszemü félremagyarázásával intézte hozzánk követelését: akkor fel kell tennünk azt. hogy egy, bár téves, de jóhiszemű felfogással állunk szemben. S ilyennel szemközt politikai hibának tartanám, hogy egyszerűen Corpus Jurisunkra ütve, itt álljunk, máskép ne tehessünk, s aztán isten minket s őket ugy segéljen ki a helyett, hogy megragadjuk a capacitacióra kínálkozó alkalmat, s igyekezzünk azt a társ-államot, melylyel a sors összekötött bennünket, meggyőzni követeléseinek téves voltáról és saját álláspontunknak nemcsak jóhiszeműségéről, de jogosultságáról. Bizonyára hallani fogom azt az ellenvetést, hogy e kísérlet azért is fölösleges: mert sikertelensége előrelátható. Nem vagyok sem vérmes, sem hiszékeny és nem is táplálok iílusiókat az iránt, hogy ily évtizeden át meggyökerezett jogi nézeteket egy barátságos értekezés fuvalma egyszerre átalakíthasson ; de igen is hiszem azt, hogy a mig egyrészről a kínálkozó bizottsági érintkezés rideg visszautasítása egyértelmű volna a nézetein szerint igen veszedelmes szakítással: addig ezen érintkezés elfogadásának hátránya semmi, azon előnye pedig minden esetre meg lesz, hogy a bizottság jelentésében a kérdésre vonatkozó differentialis pontok véglegesen tisztázva, és a megítélésére szükséges anyag feldolgozva fog a t. ház előtt feküdni. Ha majd e jelentés itt fekszik, a t. ház a kísérlet különbeni sikertelensége eseten is még mindig szabad kezekkel fog a kérdéshez nyúlni, fogja bölcs belátásához képest a kormánynak jelenlegi vagy más javaslatát elfogadni, vagy elvetni, fog a kórdós sorsa felett ugy, a hogy az ország érdekében leghelyesebbnek tartja, határozni. Lehet, én magam is fájdalommal látok a túlsó félen oly jelenségeket, melyek bennünket erre kényszeríthetnek; lehet tehát, hogy az ország végtére is kénytelen lesz a capacitacio és kiegyenlítés lehetőségét feladni, és a 10 éve folyt áldástalan harezot a rideg jog és negatio fegyverével tovább folytatni. De ezt én az országra és a monarchiára nézve egyaránt oly szomorú kényszerűségnek tekinteném, melynek elhárítására semmiféle eszközt nem kívánnék megkisérletlenül hagyni. Ezért vagyok bátor újra is hivatkozv jelentésben foglalt indokokra, a bankügyi bizottság határozati javaslatát a t. háznak elfogadásra ajánlani. {Helyedéi, a középen) Chorin Ferencz : T. képviselőház ! Az előadó ur szükségesnek és czólszerünek találta arra reflectálni, hogy mi különvéleményünkben Magyarországnak az absolút hatalom által elvállalt államadósságok iránti jogviszonyát fejtegetésünk tárgyává tettük. Én c tekintetben ellenvetéseire bőven reflektálni nem fogok, mert azt hiszem, maga az előadó ur is concedálni fogja azon jogunkat, hogy azt megbírálni, mit tartunk különvéleményünk támogatására szükségesnek, első sorban magunk vagyunk hivatva. {Helyeslés, balfelöl.) Mi t. ház, kiindulási pontúi a Magyarország által törvényeiben elfoglalt jogi álláspontot választottuk ; a bankügyi bizottság többségének kiindulási pontját pedig nemcsak a törvény, hanem az osztrák parlament által ugyancsak a 80 milliónyi adósság tárgyában tett intézkedése képezte : igen természetes tehát, hogy ugy a végeredményre, mint az indokolásra nézve köztünk lényeges különbségnek kellett fenforogni. {Helyeslés a baloldalon.) Bocsánatot kérek, ha a t. előadó urnák minden egyes állítására reflectálni jelenleg nem fogok, részben azért is, mert a házban uralkodó zaj miatt nem érthettem meg mindazt, mit a különvéleménynyel szemben felhozni méltóztatott, részben pedig azért, mivel a különvélemény indokolására általam felhozottak válaszúi fognak szolgálni azon ellenvetésekre, melyekkel a különvéleményt megtámadta. Csak egyetlen megjegyzésére akarok még reflectálni, a melyre, ugy látszik, a t. előadó ur is nagy súlyt helyez. Azt mondotta, hogy azon ellenvetés, miszerint az 1867 : XII. t.-czikkben meghatározott jogi álláspontunk nem szorul Ausztria elismerésére, azért nem áll; mert Magyarország chinai fallal körülvéve nincs és mert ott, hol Ausztria és Magyarország közt ellentétes érdekek merülnek fel, jogi álláspontunknak Ausztria általi elfogadása az ügy tisztázására