Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-372

372. országos Illés máreziug 29. 1878. 205 lettel kihirdettetvén, hasonló kihirtetés végett a főrendiházhoz fog átküldetni. A pénzügyminister ur kivan szólani. Széll Kálmán pénzügyminister: T. ház / Két törvényjavaslatot van szerencsém a t. ház asztalára letenni. Az egyik szól a forgalomban lévő réz-váltópénz szaporításáról fél millió erejéig ; a másik szól a bélyeg- és illetóki szabályok némely határozmányának módosításáról. Kérem a t. házat, méltóztassék ezen két törvényjavaslat kinyomatasat elrendelni és azokat előleges tárgyalás végett a pénzügyi bizottsághoz utasítani. Elnök: A benyújtott két törvényjavaslat a réz-váltópénz szaporításáról 6S a bélyeg- és illetóki szabályok némely határozmányainak módosításáról, ki fog nyomatni, a ház t. tagjai közt kiosztatni és előleges tárgyalás végett a pénzügyi bizottsághoz utasittatik. (Helyeslés.) Ministerelnök ur kíván szólani. Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház ! Van szerencsém a közösügyi kiadások hozzájárulási arányának újbóli megállapítására kiküldött magyar országos bizottság jelentését, mely az 1867: XII. t.-cz. értelmében mellékleteivel együtt a ministeriumnak átadatott, ugyancsak ezen törvény rendeletéhez képest a t. ház asztalara letenni, kérvén, hogy ezen irományok kinyomatasat elrendelni méltóztassék, s kinyomatásuk után azok kiosztatván, ugy hiszem, akkor lehet majd legczélszerübben a napirendre nézve határozni. Elnök: A magyar kir. ministerium előterjesztése a közösügyi kiadások hozzájárulási arányának újbóli megállapítására kiküldött magyar országos bizottság jelentése tárgyában, mellékleteivel együtt ki fog nyomatni, a ház tagjai közt kiosztatni, s annak idejében a ház a napirendre tűzés iránt intézkedni fog. Következik a napirend: a bankügyi bizottság előleges jelentése, a nemzeti bankot eselekvőleg illető 80 millió forint adósság iránt hozzá utasított törvényjavaslat tárgyában. Ha a t. ház a bankügyi bizottság előleges jelentését és különvéleményét felolvasottnak elfogadja, a vitát megnyitom, a melyben a szólá-si jog először előadó urat, utána a különvélemény előterjesztőjét illeti. Márkus István előadó: T. képviselőház! A bankügyi bizottság, melyet e helyen képviselni szerencsém van, jelentésében röviden, határozottan és minden kételyt kizáró világossággal előadta azon indokokat, melyeknél fogva a 80 milliós adósságra vonatkozó törvényjavaslatot egyelőre függőben hagyni kívánja és a t. házat az előterjesztett határozati javaslat elfogadására kéri. Ezen indokoknak bővebb paraphrázisát adni talán még azon esetben is fölösleges volna, ha e czélra a I t. háznak ezen előadói szék iránt szokatlan türelmére számithatnék. Még a kisebbségi vélemény félreértéseivel, vagy — bizonyára nem szándékos, de kétségtelen — félremagyarázásaival szemben is elégnek tartom a határozati javaslat egyszerű és világos értelmére hivatkozni. Es midőn előadói tisztemnél fogva felszólalok, ezúttal semmi egyebet nem tekintek feladatomnak, mint hogy a különvéleménynek néhány, nézetem szerint téves érve ellenében állást foglaljak. A határozati javaslatnak, illetőleg a benne foglalt utasításnak egyszerű és határozott értelmével szemben a különvéleménynek ép azon része lepett meg engem legjobban, melylyel egyes apró fejtegetésben nuanceokat kivéve, alapjában teljesen egyet kell értenem. Ez a különvéleménynek bevezetése, mely Magyarországnak a 80 milliós kérdéssel szemben elfoglalt jogi állásáról egy compendiosus fejtegetést tartalmaz. Ha a kisebbségnek e fejtegetéssel nem volt egyéb czélja. mint hogy a kérdéssel behatóbban foglalkozni nem akart politikusok kezébe vezérfonalat adjon, vagy hogy esetleg az országos bizottság használható materialéját szaporítsa: ez ellen — habár tán nem vagyok is meggyőződve e munka nélkülözhetetlen szükségességéről — kifogást tennem alig lehet, De ha a kisebbség azt akarná tenni, a mire a határozati javaslatunk mögött rejlhető más czélokról elegáns könnyűséggel odavetett megjegyzése mutatni látszik, ha t. i. Magyarország jogi állására vonatkozó fejtegetését ellentétbe akarná helyezni a mi határozati javaslatunkkal: ez ellen kénytelen volnék tiltakozni, még pedig azon tán szokatlan módon tiltakozni, hogy a kisebbség egész fejtegetését — apróbb kifogásaim daczára — magamévá tegyem, és kijelentsem, hogy a kisebbség jogi expositióját bátran végezhette volna a többség határozati javaslatával a nélkül, hogy ennek valódi értelme megváltozott volna. Áttérek t. ház, a különvéleménynek valóságos és világos ellenvetéseire, a melyekkel már kevésbé érthetek egyet. Az első fő ellenvetés arra vonatkozik, hogy „e fontos közjogi és pénzügyi kérdés a kormány kezdeményezésének köréből kivonatik", a mi helytelennek látszik azért, mert az 1867: XII. törvényczikk szerint „a pragmatica sanctióból folyó közös járulék kivételével, minden más kérdés, mely az örökös tartományok iránti viszonyra vonatkozik, a kormány kezdeményezésének képezi feladat." A törvényesség, — t. i. az 1867: XII. törvényezikk szempontjából való törvényesség — kérdésére nézve csak azt akarom megjegyezni, hogy az 1867: XII. törvényczikk igenis intézkedett az államéletben, illetőleg a monarchia két állama közti viszonyban rendesen felmerülő és előrelát-