Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.
Ülésnapok - 1875-368
368. országos ülés máreztus 22. 1878. 169 A jelenlegi többség ezt nem mondhatja magáról. Nem mondhatja a kiegyezésre nézve semmiképen sem magáról, hogy 6 e képviselőházban a magyar nemzet többségét képviseli. Nem mondhatja pedig két oknál fogva: először, méltóztatnak tudni, hogy ezen kiegyezés jelen alakjában még a választások alkalmával a nemzet előtt ismerve nem volt, mert hogy nem is sejtette, hogy jelenleg a kormány ily kiegyezéssel fog a ház elé lépni, azt mindnyájan tudjuk, kik azon időre viszszaemlékeznek; de nemcsak hogy a nemzet nem tudott erről semmit, hanem mindazt, ami azon időtől fogva történt, mióta a kiegyezés az országban ismerve van: annak kijelentésére jogosít fel engem, hogy a jelenlegi többség merő ellentétben van a nemzet többségével; mert méltóztassanak megnézni mindazon törvényhatóságok kérvényeit, melyek hozzánk jöttek, — melyeknek legnagyobb része pedig ott van képviselve az önök oldalán, — és azt fogják látni, hogy a mit önök megszavaznak, nem a nemzet akaratának felel meg, hanem a nemzet akaratának daczára, akaratával szem"ben akarják azt önök erőszakolni. (Ugy van\ a szélső balfelöl.) Ez a főoka annak, a miért nem tartom helyesnek, hogy a t. ház, most e provisoriumot megszavazza. Ezen országgyűlés vége felé halad. Egyátalában minden alkotmányos országban áll az a gyakorlat, hogy rendkívüli fontos kérdések haldokló országgyűlés által nem intéztetnek el, hanem átruháztatnak a legközelebbi országgyűlésre; de különösen nálunk, a hol az imént érintett praecedensnél fogva már is kötelessége lett volna a kormánynak a nemzetre appellálni, még akkor is, hogy ha nem volnánk az országgyűlés végén, — mondom — különösen nálunk ós különösen most, midőn alig pár hónap hiányzik az országgyűlés természetes halálához: azt hiszem, hogy a nemzetnek joga van annyit követelni kormányától, hogy engedje hogy a nemzet aziránt nyilatkozzék. Ha a nemzet többsége önöknek fog adni igazat: ám mi akkor is meg leszünk győződve, hogy a nemzet csalódik, de meg fogunk hajolni a nemzet többsége előtt; de ezen többség előtt meg kell hajolni, mint meg kell hajolni az erőszak előtt, de határozottan hirdetjük ország-világ előtt, hogy ezen szavazatukra, hogy ezen kiegyezés megkötésére önök megbízást senkitől nem kaptak. (Ugy vau! a szélső bal/elől. Igen helyeslem azon másik okot, a miért nem kell ezen provisoriumot elfogadni, t. i. a külügyi helyzetre való tekintettel. Ugyan kérem t. ház, mi egy kiegyezést szavazunk meg két állam között; van-e köztünk ma valaki, beleértve magukat a kormánytagokat, a ki meg tudja azt mondani, hogy a jövő őszre milyen alakja, milyen alapja, milyen kilátása lesz ezen KÉPV. H. NAPLÓ 1875—78 XVI. KÖTET. két államnak. Nem törtóntek-e oly rendkívüli — frasis nélkül mondhatom — világrenditő események, a miknek következményeit ma egyszerű emberi észszel senki előre nem láthatja. Tudjuk, hogy a mi t. külügyministerünk daliás alakja addig nézett a tükörbe, inig végre saját szavai szerint a tükör össze tört. Tudhatja-e valaki, hogy mi lesz az összetört tükörből és hogy annak darabjai kit fognak sérteni és kit fognak épen hagyni? A t. rninisterelnök ur azt kérdezi, hogy az összetartozandóság tekintetéből mi jobb: az-e. ha végrehajtjuk a kiegyezést; vagy pedig az: ha kimutatjuk a világnak, hogy a két állam között a belső kérdésekre nézve van még huzavona? Ezen kérdésre nagyon könnyű a válasz, épen az összetartozandóság eszméje, — magyarázzuk azt bármi értelemben — épen az által nyerne: ha a két állam kimondaná azt, hogy tegyük félre ezen belső veszekedést, a két állam közös veszélyét intézzük el előbb, majd azután elfogjuk intézni belső családi ügyünket. (Helyeslés a baloldalon.) Miáltal nyerünk inkább a külföld szemeiben ? Az által-e, ha látja az egész külföld azt, hogy midőn a két állam létéről van szó, akkor önök képesek minden kérdést félre tenni, és egész erejöket egyedül a monarchia védelmére fordítani? avagy megfordítva akkor, ha látják, hogy bármi történjék, még akkor is, mikor veszély fenyegeti a monarchiát: még akkor is a két állam bensejében folytonos a veszekedóses viszálkodás? Mindezek folytán ón azt hiszem, hogy nemcsak a magam álláspontjából, a ki természetesen már azért is megtagadom e provisoriumot, mert ezen kiegyezést egyáltalában nem akarom; de még azok szempontjából is. kik ezt akarják, mindenesetre óhajtandó, hogy egy, nem mondom több évi, de legalább annyi provisorium engedtessék, a mennyi elég arra, hogy az uj választások megejtetvén, egy uj országgyűlés jöjjön össze. Ennyi provisoriumot követelni joga van a nemzetnek. Én ezek alapján a szőnyegen lévő törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el. (Helyeslés a szélső balról.) Elnök: Szólásra senki sem lévén már feljegyezve, az általános vitát bezártnak jelentem ki. Az előadó ur szólási jogával élni nem kívánván, azt hiszem, hogy azon inditványnyal szemben is, melyet Zay képviselő ur beadott, s melyet én a házszabályokkal és a t. ház fen ál ló szokásaival megegyeztethetőnek nem tartok, nem tehetek más kérdést fel, mint azt: elfogadja-e a t. ház az 1876. évi XIV. és XVI. törvényezikkek, az 1869. évi II. törvényezikk, ós az osztrák-magyar Lloyddal 1871. november 18-án kötött póstaszerződés hatályának ideiglenes meghosszabbításáról, valamint az osztrák nemzeti bankkal szemben a tényleges állapotnak ideiglenes fentartásáról szóló