Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.
Ülésnapok - 1875-368
368. országos ttléB máxclzus 22. 1878. 165 kozási tárgyak elintézéséhez. — Mert azon esetre, ha az egészre nézve kell szavaznunk, én abban ámbár három szakaszra nézve szívesen megszavaznám a provisoriumot: az egyikre nézve nem szavazhatom meg, s azért átalánosságban se adhatom rá szavazatomat. Kállay Béni: En semmi esetre sem járulhatok az előttem szólott indítványához már azért sem, mert ha tényleg léteznek is különbségek az itt szóban levő törvények közt, a kormány kapcsolta össze azokat, mint a kiegyezés részeit, ő j terjesztette azokat ugy elő, hogy együttesen tárgyaltassanak s azért nem a mi dolgunk a kormánynak ebben segédkezet nyújtani. Én ezért ugy kívánom tekinteni és tárgyalni e törvényjavaslatot, a mint itt van, a mint a törvényjavaslat előterjesztetett; de nem fogadhatom el semmi esetre sem a két hónapra való meghosszabbítást; nem fogadhatom el röviden két okból. Két hónapot kér most a kormány, miután bebizonyult, hogy az előbbi három hónap, melyet elégségesnek tartott a kérdések végleges elintézésére, nem volt erre elegendő s most két hónap alatt akarja ezt keresztül erőszakolni; mert minden arra mutat, hogy higgadt megbeszélés utján ezeket a tárgyakat keresztülvinni nem lehet, amenynyiben erre maga a physikai idő is teljesen hiányozni fog s én azt hiszem, hogy ez nem jövendölés, hanem bizonyosan ugy fog bekövetkezni, hogy hiányozni fog a physikai idő ezen kiegyezési törvényjavaslatokra, annyival inkább még a budgetre is, miután mind a kettőnek két hónap alatt kell letárgyaltatuia. Én tehát e törvényjavaslatot már ezen oknál fogva sem fogadhatom' el. Ha pedig azt az érvet használnák, hogy igenis csak két hónap kéretik, hogy némi pressió gyakoroltassék a házra, hogy a ház annál gyorsabban működjék, mert ha több idő adatik, kevésbbé szorgalmasan fog működni: ezt ;sz insinuatiót azt hiszem, a ház nevében kénytelenek vagyunk visszautasítani. Ezek oly okok, melyek nem a dolog lényegére, hanem formális elintézésére vonatkoznak, s melyek határozottan igénylik azt, hogy ez ügyek elintézésére két hónapnál hosszabb idő adassék. De én ezen formális okoknál sokkal fontosabb okból sem fogadhatom el e törvényjavaslatot, mert mi a háznak ezen az oldalán, a kik nem a kiegyezést egyátalán, hanem annak ily formában való létrejöttét elleneztük: nem nyújthatunk segédkezet arra, hogy ez a kiegyezés — mert ily rövid alatt más kiegyezés nem jöhetne létre — létre jöjjön. Hosszabb időre volna tehát szükség, hogy más alkudozások alapján oly kiegyezés jöjjön létre, melyben az ország nagy többsége megnyugodhatnék. Ezt két három hónap alatt elérni nem lehet s ezért ezen tárgyalásoknak ily rövid időre terjedő meghosszabbítását, — ha csak ez azt nem czélozza, hogy hosszabb ideig tartó provisorium előkészítésére szolgáljon, — el nem fogadhatjuk. (Helyeslés a baloldalon és a szélső jobboldalon.') Elnök: Zay képviselő ur indítványát Írásban adta be. Beőthy Algernon jegyző {olvassa a Zay Adolf által beadott indítványt.) „A t. ház, az átalános szavazást mellőzve, fogjon egyenesen az egyes szakaszok, mint külön tanácskozási tárgyak elintézéséhez." B. Simonyi Lajos: T. ház! Én igen különösnek tartom a t. kormánynak azon eljárását, hogy midőn törvényjavaslatot terjeszt elő, ő azt nem védi, s midőn az megtámadtatik, ő nem nyilatkozik ; nem nyilatkozik sem a kormány, sem a kormánypárthoz tartozó képviselő, hanem a kormány bevárja azt, mig a vita bezáratik, hogy akkor — a háta fedve levén a.házszabály ok által, — az általa mondottakra az ellenzék reflexiókat már ne tehessen. (Helyeslés balfelül.) A t. kormány nagyon gyengének érezheti állását, hogy mindig ezen parlamenti manőverhez nyúl- Miután nekem nincs jogom másodízben fölszólalni, mert kezdetben ugy vélekedtem, hogy bevárom, mig a kormány részéről valaki felszólal és vódni fogja a provisoriumról szóló törvényjavaslatot, és igy lesz alkalmam a kormánynak nézeteivel megismerkedni, de most ugy tapasztalom, hogy a kormány eljárása következtében nekem erre alkalmam nincs: bátor vagyok nézetemet igen röviden előterjeszteni. (Halljuk!) A ni külügyi helyzetünket illeti, erre nézve Lukács 3éla t. barátom nyilatkozott. Hogy ez oly consolidált és átalában olyan lenne, hogy e mellett mi ily fontos szerződések iránt tárgyalásokat folytathassunk, erre — azt hiszem — a históriában nem találunk példát; az még elő nem fordult, hogy midőn valamely nemzet ily körülmények között van, midőn küszöbön áll ugy a béke, mint a háború: még a felett deliberáljon, hogy micsoda kereskedelmi szerződéseket kössön. A mi azt illeti, hogy e szerződéseket azért sürgetik oly nagyon, mert ezek megkötése a monarchia két állama közt a jó egyetértést fogja előidézni: azok, a kik azt hiszik, igen csalódnak ; mert kimondom, hogy Magyarországon mindenki jobban óhajtja a provisoriumot, azaz a jelen állapot megtartását, mint a jelenlegi állapotot megrontó, ezen uj szerződések életbeléptetését. Én t. ház, átalában nem értem a kormánynak taktikáját, s különösen nem értem azt a sublimis taktikát, melyet a provisorium tekintetében folytat. A kormánynak hatalmában állott volna, hogy a