Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-368

164 368 országos ülés márezlus 22.18Í8. közt a közgazdasági kérdések felett. De a keleti események folyama alatt a külpolitikai válság még sohasem volt annyira veszélyes a monarchia érdekeire nézve, a külpolitikai helyzet még sohasem volt annyira válságos, mint épen most. Másrészről nem szenved kétséget az sem, hogy épen azok a kérdések képezik a monarchia két állama közt a legélesebb ellentétet, melyek még ma megoldatlanok, melyek épen most napirenden vannak: úgymint a 80 milliós bankadósság, a quóta és a restitutió kérdése. Azon aetió, melyet épen most a külügyminister tervez és azon actió, melyet az osztrák és magyar kormányok folytatni akarnak, nézetem szerint homlokegyenest ellenkeznek egymással. A külügyminister erélyes actióra készül, ő mondja, hogy a monarchia érdekei immár veszélyeztetve vannak, s elérkezettnek látja az időpontot, hogy a monarchia érdekei mindenkép megvédessenek békés utón, ha lehet; fegyverrel, ha kell. Természetes dolog, hogy arra, hogy a külügyminister actiójának meg legyen a kellő súlya, hogy imponáljon ott, a hová szánva van, mindenekelőtt az szükséges, hogy a monarchia két állama közt meg legyen a szükséges összhang, meg legyen az érdekegység és a solidaritás. (Helyeslés balfelöl.) De vajon ezen nélkülözhetetlen érdekegységet és solidaritást megszilárditja-e, növeli-e az, ha ugyanazon időben tárgyaltatnak a monarchia két állama közt oly nagy horderejű, és annyi sok ellentétes érdeket felkeltő kérdések, minők a 80 milliós bankadósság, a quóta és restitutió kérdése ? A sajtó régóta vitatkozik már ezen kérdések felett mindkét államban és ezen vita a monarchia két állama közti érdekegység ós solidaritás érzetét nemcsak nem növelte, nemcsak nem erősbitette, de bizonyára jelentékenyen megzavarta. És most a t. kormány által tervezett actió értelmében e vitába bele fognak szólni a parlamentek is. Hogy a vita éles és erős lesz, az előre látható, mert hiszen igen fontos és kényes természetű kérdésekről van szó. Hogy a monarchia két állama közti ezen viszály és belső egyenetlenség a külügyminister actiójának súlyt és erőt nem fog kölcsönözni: az bizonyos. Mondom tehát, t. ház, én nem birom megérteni, hogy ezen két ellentétes actió — egyrészről a külpolitikai állítólagos erélyes actió, másrészről a monarchia két állama közti belső viszály — ugyanazon egy időben miként fér egymással össze; hacsak nem kell feltennem azt, hogy épen a külpolitikai válságot tekinti a t. kormány kedvező alkalomnak arra, hogy annak pressiója alatt siettesse oly javaslatok elfogadását, melyeket maga a t. kormány is csak ugy bir indokolni, hogy azok jobbak a ehaosnál. jobbak az özönvíznél; vagy ha másrészről nem azt kell feltennem, hogy a külügyminister tervezett, állítólagos erélyes actiója csupán humbug. Tehát a külügyi helyzet is parancsolólag követeli, hogy felfüggeszszük, alkalmasabb időkre hagyjuk azon kérdések megoldását, melyek a monarchia két állama közt már hosszú idő óta viszály, egyenetlenség és animositás tárgyait képezik. (Zaj. Halljuk!) Nézetem szerint még most is az lenne a helyes eljárás, a mely a vám- és kereskedelmi szerződós tárgyalása alkalmával itt kiemeltetett: létesíteni egy a kormány javaslatban tervezett két hónapnál mindenesetre jóval hosszabb idejű provisoriumot a statusquo alapján; elhalasztani ezen kérdések megoldását jobb, kedvezőbb időkre, midőn lehetséges lesz a jelenleginél jobb egyezséget létesíteni; vagy ha az nem lehetséges, akkor élhetne a nemzet önrendelkezési jogával, anélkül, hogy rázkódtatásoktól, válságoktól kellene tartani. Ismétlem tehát, egy hosszabb idejű provisoriiimhoz, mely ezen kérdések megoldását elhalasztja jobb, csendesebb időkre: a magam részéről hajlandó volnék hozzájárulni ; de nem járulhatok hozzá a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslathoz, melynek egyedüli czélja: a külpolitikai válság pressiója alatt elfogadtatni az országgal oly javaslatokat, melyek nézetem szerint rosszak és károsak. (Helyeslés a baloldalon.) Zay Adolf: T. képviselőház! Én részemről nagyon sajnálom, hogy nem volt alkalmam a közvetlen előttem szólott t. képviselő ur előtt felszólalhatni ; mert nincs szándékomban érdemileg hozzászólni ezen javaslathoz; hanem észrevételt, illetőleg indítványt tenni annak tárgyalási módja iránt. Méltóztatik tudni t. ház, hogy ezen javaslat négy, egymástól lényegesen különböző dolgot tartalmaz, egymástól eltérő kérdéseket foglal össze ; nevezetesen a quota-kérdést, a bank-kérdést, a vám- és kereskedelmi szerződést és Lloyd-szerződést. Ezen négy kérdés külön tekintet alá jön, és én nem érthetem, hogy a kormány ezeket ugyanegy előterjesztésben foglalta össze. Én sokkal helyesebbnek tartanám, ha ezen négy kérdés itt e házban külön-külön tárgyaltatnék. Mert mi azon közös fogalom, melybe ezen négy tárgyat össze lehet foglalni? Csak is a provisorium. De mi a tartalma e fogalomnak? Csak is az, hogy a mi a múltban nem történt, az a jövőben történhetik. De azt hiszem, erről vitatkozni és határozatot hozni, komoly ember nem fog akarni. Én tehát ezen javaslatra yonatkozólag átalános tárgyalást és átalános szavazást feleslegesnek, sőt lehetetlennek tartok, s részemről azt bátorkodnám indítványozni, hogy átalános tárgyalás ós szavazás mellőzésével fogjunk azért mindjárt az egyes szakaszok mint külön tanács-