Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-367

367. országos ülés márczitis 18. 1878. 159 Most Helfy képviselő ur fogja interpellatióját megtenni. Helfy Ignácz: T. ház! Méltóztatnak emlékezni, hogy pár hónappal ezelőtt a félhivatalos 'apókban egy oly titokszerü entrefüée volt olvasható, mely szerint a ministertanácsban az lett volna elhatározva, hogy a népgyűlések megtartására nézve némi uj rendszabályokat, némi korlátozó intézkedéseket kellene életbeléptetni. Midőn a hir az országot bejárta: általános visszatetszést, mondhatnám, általános megbotránkozást idézett elő. Jókai Mór {Közbeszól). Helfy Ignácz: Azt, hogy Jókai t. barátomnak tetszett, még nem zárja ki azt, hogy általános megbotránkozást ne szült légyen (Derültség a baloldalon) annyira, hogy még épen az imént közbeszólt t. képviselő társam lapja is, melyről pedig tudva van, hogy félhivatalos : megbotránkozását fejezte ki. (Derültség a baloldalon.) Anynyira igaz az, a mit most állítottam, hogy belátta ezt maga a kormány is, és csakugyan daczára annak, hogy az általain érintett lapok már jelentették volt a napot is, a melyre az állítólagos rendeletnek a hivatalos lapban meg kellett volna jelennie : eltelt nap, nap után, hét, hét után, s a fenyegetett rendeletnek ott semmi nyomára nem akadtunk. Jele ez annak, hogy a kormány belátta, hogy az idő és a közhangulat nem volt arra alkalmatos, Keinéltük, hittük, ós hitték — ezt bátran mondhatom — a t. kormányt pártoló tagok is, hogy csakugyan tévedésen alapúit a lapoknak előbb emiitett állítása, vagy pedig, ha ily szándék volt is, talán nem is a ministeriumban volt, hanem volt csak épen a t. belügyminister ur agyában, s legfölebb csak a percznyi felindulásnak volt tulajdonitható, melyet benne a múlt évi deczember vége felé itt felmerült esemény keltett. Ámde ugy látszik, hogy a t. belügyminister ur nem képes megfeledkezni arról, hogy ő leginkább annak köszönheti kormányra jutását, hogy az ország erélyes kormányt kívánt, s mentől többet volt ő kénytelen engedni ott, a hol a nemzet ellen volt irányozva az áramlat, ngy a bel- mint a külpolitikában: annál inkább látta magát utalva arra, hogy erélyességót fejtsen ki ott, a hol nem a nemzet mellett, hanem a nemzet akarata ellen kell működnie. (Helyeslés a bel- és a szélső baloldalon.) De „a nemzet akarata" vág szó, vág kifejezés; már elmondták a t. minister urak, hogy nagyon nehéz meghatározni, mi a nemzet akarata. Van azonban valami, a mi nagyon praecis, a miben kételkedni nem lehet, a minek értelme világos: ez a népnek a törvénybe iktatott szabadsága. Most már ez ellen kezd törni a minister ur. Alkalmam volt tegnapelőtt a vidéken azon szomorú meggyőződést szerezni, hogy azon rendelet, melynek kibocsátását senki sem akarta hinni, csakugyan kibocsáttatott és tényleg már foganatba is vétetett. A rendeletet szövege szerint nem láthattam, mert ugy látszik, hogy az egész akként volt intézve, hogy titokszerüleg tegye meg útját a főispánok utján ós csak bizonyos perezben hozassók alkalmazásba. Hogy a belügyminister ur épen márcz. 15-ót választotta ezen nagy actusának inaugurálására, ez csak becsületére válik magyar érzelmeinek. Mondom, szövegét nem láttam a szóban levő rendeletnek; de annyit tudok belőle, hogy lényegben a következőket irja elő: Szemben azon eddigi szokással, hogy 24 órával előbb jelentették be a tartandó népgyüléseket, most már három nappal előbb kell azokat bejelenteni. Előre ki kell jelölni a szónokokat, kik az ilyen gyűlésen beszólni fognak, ugy, hogy rajtok kivül ott senkinek nem szabad kinyitni száját, s ha véletlenül a három nappal előbb kijelelt szónokok megbetegednek, vagy valamely más oknál fogva a gyűlésen való megjelenésben akadályozva vannak, akkor összejön a népgyűlés és nincs senki, a kinek meg van engedve ott szólani. Ezen felül az van a rendeletben, hogy körülbelül 6 — 10 előkelő polgár — hogy kik az előkelő polgárok, azt a rendőrség állapítja meg — reversalist tartozik kiállítani, kezességet vállalván mindazon netaláni bajokért, melyek a népgyűlés alatt felmerülhetnek ós vagyonukkal tartoznak kezeskedni a netaláni károkért, melyek a népgyűlés folytán valakinek okoztathatnak, de nemcsak a népgyűlés folytán, hanem azokért is, melyek a népgyűlés megtartásának következtében előállhatnak. Hiszen ekkor a rendőri biztost, a rendőrfőnököt is lehet felelőssé tenni azért: a mi később történni fog. Már ^edig ha a t. minister ur elrendeli, hogy a rendőr tartozik előre praevenüve lekötni magát, hogy a később valahol pl. valamely kocsmában kitörendő verekedés folytán előállandott károkért ő vagyonával felelős: én nem hiszem, hogy kapjon rendőrt széles ez országban, széles e világon. Hogy ennek a rendeletnek az értelme mi, az igen világos. Ez egyszerűen odaczéloz, hogy a népgyüléseket lehetetlenné tegye Magyarországon; ez egyenes megsértése a szólás szabadságnak, kijelölvén, hogy csak ennek és ennek az embernek szabad e helyen szólani, ez egyenes megsértése a gyülekezési szabadságnak, oly feltételekhez kötvén annak gyakorlását, amelyek csakugyan alkalmasak arra, hogy a polgárokat ily gyűlések tartásától visszariaszszák. (Helyeslés a baloldalon.) De hát mi ok birta a t. belügyminister urat ezen absolutisticus intézkedés megtételére? Hogy jogában nincs, azt kétségbe nem lehet vonni; mert hiszen nincs hazai törvényeink között egyetlenegy sem, a melyre ezen intézkedést alapithatja.