Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-364

364. országos illés márczius 2. 1878. 143 Miután a törvényszerű jogi orvoslat 'kimerítve nincsen, a kórvónyi bizottság ugy vélekedik hogy e tekintetben azt, a mit a panaszló elmulasztott kérelmezni, t. i. a hozott elsőfokú határozatnak felülvizsgálását innen a ház által fogja olyképen eszközöltetni, hogy a kérvényt elintézés végett a belügy- és igazságügyminisíeriunioknak, mint e tekintetben legfőbb hatóságnak véleményezi kiadatni. (Helyeslés.) Ragályi Nándor: T. ház! A t. előadó ur szerintem is egészen hitelesen adta elő ezen ügyet, és azt hiszem, hogy ehhez nem kell commentar. Én csak azt vagyok bátor kinyilatkoztatni, hogy a dolgok nem mennek igen sebesen ; pedig szerintem, mikor valakit 59 napra elzárnak ósindebite törvénytelenül zárnak el: annak kipuhatolására nem igen gondolom, hogy szükséges volna kilencz hónap, pedig már kilencz hónapja, hogy e dolog történt. Másodszor az az észrevételem van, hogy igaz, hogy ezen ügyefogyott embernek föllebeznie kellett volna; de én azt hiszem, hogy az, a mi Osanádmegye közigazgatási bizottságától vagy nem tudom, honnan jött az ő kezébe, a belügyministeriumhoz is elment, és igy a belügyministerium tudta azt, hogy itt bajnak kell lenni, és még most kilencz hónap után nem lehet tudni, hogy kivolt okozója annak, hogy ezen embernek 59 napig kellett szenvednie. Csanádmegye közigazgatási bizottsága azt mondja, hogy a szolgabíró nem irta azt, hogy fogják el Bölcseyt; de azt nem tudjuk, hogyan szól azon átirat, melyet a nagylaki szolgabíró ide küldött. Én azt hiszem, hogy annak kellett ebben állnia, hogy fogattassék el Bölcsey, mert különben a kapitányság nem fogatta volna el. Ha pedig az nincs benne, akkor a kapitányság a hibás; de valakinek hibásnak kell lenni és azt 9 hónap múlva mégis tudni kellene. Én tehát bátor vagyok, hogy tudhassuk, mi fog erre nézve történni, módositványt benyújtani. Elnök: Fel fog olvastatni a módósitvány. Orbán Balázs jegyző (olvassa:) az 5171. számú kérvény véleménye végéhez tétessék: az intézkedés és annak eredményéről a háznak jelentós tétele végett. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Én a kórvónyi bizottság t. előadójának^előterjesztéséből, mely ellen a felszóllalt t. képviselő ur sem tett kifogást, azon meggyőződóst merítettem, — legalább azt hiszem, jól hallottam, — hogy az illető fél a rendelkezésére álló, sem közigazgatási, sem igazságszolgáltatási fokozatokon eszközölhető orvoslást ki nem merítette. Már engedelmet kérek, én nem tehetek róla, de ilyen esetben még magát a képviselőházhoz való kérvénynyel való járulást sem tarthatom indokoltnak, mert mégis azt hiszem, a kérvényezési jog, — ha azt lejáratni nem akarjuk — abban rejlik, hogy ha valaki minden fórumon keresztül megpróbálta bizonyos ügyének orvoslását ós az nem orvosoltatott: sérelmét a képviselőház elébe hozhassa. (Helyeslés a középen.) Nem akarom most ezt alkalmazni a jelen esetre egész szigorral, de legalább azt kérem, hogy midőn ilyen eset fordul elő a kórvónyi bizottság előadója szerint, akkor legalább azon tul menni, a mit a kérvényi bizottság javasol, ne méltóztassanak. (Helyeslés a középen.) Szalay Imre: T. ház! Én e kérdést, melyet a személyes szabadság igen erős megsértésének lehet mondani, igen fontosnak tartom különösen azért, mert ez nem az első eset, a mi előttünk fekszik jelenleg, hanem már annyiszor megtörtént ez az országban, hogy egyszer fel keli nyílni a minister urak szemeinek, hogy ilyen törvénytelen dolgok többé ne történjenek. Én nem akarok példát felhozni. Nem kellene messze mennem, idézhetnék Erdélyből, Budapestről, Somogymegyéből, talán az egész országból példákat, a hol birói önkény- és erőszakoskodás fordul elő. Én csupán azért szólaltam fel, hogy a tiszt, igazságügyminister úrhoz — sajnálom, hogy nincs jelen — azon kérést intézzem, tudván azt, hogy a ministerium által a törvényszékekhez leküldetett egy törvényjavaslat, a mely meghatározza, hogy mely esetekben lehet valakit egyéni szabadságától megfosztani, azt is tudván, hogy a megyék ezen javaslattal, a mely mintegy irányadásul szolgálna, nagyon keveset törődnek ; és hogy keveset törődnek vele, nézetem szerint, annak oka, mert még határozott törvény nem lóvén rá, azon régi magyar közmondást alkalmazzák, hogy a bíró bölcs belátására bizatik, hogy azon törvényt, melynek javaslatát leküldte a törvényszékekhez, egyszer terjessze a ház elé, hogy az efféle anomáliáknak végre-valahára vége legyen. (Helyeslés a szélső baloldalról.) Hosztinszky János: T. ház! (Halljuk!) Én a t. előadó ur véleményét meghallgattam, s ennek folytán egy körülményre vagyok bátorát, minister urakat figyelmeztetni. Az előadásból azt vettem ki, hogy az illető vizsgálóbíró csak hatodnapra a beszállítás után hallgatta ki az illetőt. Ha ez igy van, ez esetben minden esetre fegyelmi eljárásnak van helye, miután világosan el van rendelve, hogy minden vizsgálóbíró a vádlottat 24 óra alatt tartozik kihallgatni. Miután én minden körülmények közt, tekintet nélkül a személyre, igazságos akarok lenni, s miután az előadó ur beszédéből azt vettem ki, én