Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-358

358. országos ülés február 23. 1878. 7 szere vonatkozva, oly nyilatkozatot állítottak általam mondottnak, a mit egyátalában egy szóval sem mondtam. Én t. ház, beszédem azon részére tett megjegyzések alkalmával esetleg nem voltam jelen a házban, csak lapok utján értesültem azokról. Nem egyszerű félreértéséről bizonyos mondásoknak van itt csupán szó, és nem azoknak egyszerű helyreigazításáról, mert ha csak arról volna szó, bizonynyal nem venném igénybe a t. ház drága idejét; hanem van szó oly állításokról, a melyek ha valók volnának: vádakat is involválnának, a melyekben semmi részem nincs. Én t. ház, mikor Simonyi Lajos báró igen tisztelt}képviselőtársamnak válaszoltam, a ki az 1861. ós a mostani korszak között egy bizonyos paralellát vont, egyszerűen azt mondtam, — igen rövid ez t. ház, — „És csak annyit koczkáztatunk-e ma, mint koczkáztatott a 61-iki országgyűlés a második felirat után." Én nem folytatom a paralellát. Nem folytatom, pedig nyilvánvaló tények bizonyítják, de azt hiszem a tisztelt ház felold annak bebizonyításától, hogy megmutassam, hogy nem annyit koczkáztatunk 1878-ban, ha ugyan már koczkáztatásról van szó, — nem én beszélek róla, mert báró Simonyi tisztelt képviselőtársam utalt rá, — mint 1861-ben a második felirat után." Azonban Irányi képviselő ur azt mondja: .,Most többet koczkáztatunk, mint 1861-ben és 1865-ben, mert akkor absolutismus létezett, és a ki nem egyezés esetére csak annak folytatását kellett volna tűrni, holott most az alkotmányos élet elvesztésével lakolhatunk." Elnök: Tisztelt képviselő ur ! Bátor vagyok megkérni, hogy a mennyiben netalán félreértett szavait helyreigazítani kívánja, méltóztassék azt minél rövidebben tenni, mert már ezek csakugyan nem tartoznak a tárgyhoz. Várady Gábor: Én meghajlom a mólyen tisztelt elnök ur figyelmeztetése előtt, s röviden kívánok nyilatkozni; de kénytelen vagyok azt felolvasni, a mire rectificálni akarok. (Helyeslés a középen.') Mocsáry képviselő ur pedig azt mondja: „nagyon jellemző ezen kitétel: lakolhatunk, mert a mint látszik, a tisztelt képviselő ur már odáig megy, hogy ha Magyarország jogaival élni akar, ha egyátalában élni akar: ezzel már bűnt követ el, a melyért lakolnia kell." Elnök: Én kérem a tisztelt képviselő urat, ne méltóztassék e tárgyat folytatni. Ha azonban a t. ház megengedi, akkor nem szólok ellene. (Nyugtalanság. Felkiáltások: Igaza van az elnök urnák ! Mások : Megengedjük a szólást! Nem engedjük !) Ha a tisztelt ház megengedi, hogy oly tárgyról legyen szó, a mely a napirenden levő ügyhöz nem tartozik, akkor nem szólok, mert a t. ház már több izben adott ilyen engedélyt, de kénytelen vagyok kimondani, hogy ez nem tartozik a napirend kérdéséhez. (Nyugtalanság.) Várady Gábor: Én tisztelettel hajlom meg a tisztelt elnök ur figyelmeztetése előtt, de én nem csupán személyes kérdésben szólaltam fel. A fennálló gyakorlat szerint pedig, midőn valaki a képviselők közül a tárgyhoz szól, a részletes vitánál, mint ezt a tegnapi, tegnapelőtti gyakorlat is tanúsította, azon ellennyilatkozatokra is kiterjeszkedhetik, a melyek az általános tárgyalásnál mondattak. Én soha sem szoktam e joggal visszaélni. (Helyeslés a középen.) Elnök: Mindig csak a t. ház engedelmével. Várady Gábor: Csak ennyit akartam kijelenteni, mert ez fontos dolog, miután ha való volna, a mi nekem tulajdoníttatott, vádat involválna. Én azt hiszem, hogy a tisztelt képviselő urak nem olvasták beszédemet. Én nem fenyegettem absolutismussal és nem szóltam lakolásról. Elvárom Irányi és Mocsáry t. képviselőtársaim igazságszeretetétől, hogy magukban elfogják ismerni tévedéseiket. (Helyeslés a középen.) Ennyit a személyes kérdésben. A mi már magát Bittó képviselő ur javaslatát illeti, én azt hiszem, hogy azon körülmény, hogy ezen záradók a 67-iki törvényben benfoglaltak, nem döntő. Annak taglalásába sem bocsátkozom, hogyan jött be e záradók az 1867-ikitörvénybe. Az előttünk levő javaslat megbirálásánál rám nézve irányadó csak az, hogy czélszerü-e, szükséges-e ezen záradék ? és én mindkettőre nemmel felelek. Én e záradókot czélszerütlennek, szükségtelennek, sőt bizonyos tekintetben károsnak tartom. Először is azért, mert szokatlan. Az 1867diki egyezmény kivételével, erre semminemű egyezményben példa nincs. A német vámegyesülettel kötött kereskedelmi s vámszerződés, az Angolországgal kötött hajózási szerződós, a Bomániával, Francziaországgal, Svéd- ós Norvógországgal kötött és több más szerződésben 10 óv van kikötve, mindenütt azon záradékkal, hogy ha egy évvel e határidő előtt a szerződés fel nem mondatik, az azután következő felmondás után hatálya még egy évig tart. Nem is szólok a kisebb államokkal kötött vám- és kereskedelmi, hajózási szerződésekről. Vannak rövidebb tartamú szerződések, mint a sveizi, mely 8 évre szól, a portugalli, mely 5 évre köttetett, de a felmondási idő mindig ugyanaz. Sőt van hosszabb tartamú szerződés is a 10 évnél, mely 12 évre szól ós ennek lefolyta után 12 hónapra a szerződő felek bármelyikének kívánatára bizottság küldetik ki. Olyan