Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.
Ülésnapok - 1875-358
8 358. országos ülés február 23.1878 szerződés, melyben 5 évi fölmondás foglaltatnék, tudomásom szerint egyetlen egy sincs, a 67-iki szövetségünk kivételével. A kereskedő világban, tekintet nélkül arra, akár egyesekről, akár államokról van szó, a mi szokatlan, a mi eltér a fenálló gyakorlattól: némi bizalmatlanságot kelt, s egyáltalán nem alkalmas arra, hogy más államokat a velünk való kötésre édesgessen, midőn a hozzánk legközelebb való állammal sem tudunk máskép szerződni, minthogy egy 5 éves provisoriumot létesítünk. Mert ne legyen senki illusióban az iránt, hogy ha a záradék elfogadtatik, ez nem egyéb, mint egy 5 éves provisorium az esetre, ha a felmondás igénybe vétetik ós érvényesíttetik; ha pedig a felmondás nem érvényesíttetik, akkor nézetem szerint alig egyéb az, mint egy szükségtelen, tehát káros ; ijesztgetés mind a két félre nézve. Én szükségtelennek tartom e záradékot azért is, — mint már itt mondatott, s én csak pár szóval érintem, — hogy ha a záradék bevétetik, akkor meg lehet, egy bizonyos idő, talán egy év alatt lecsillapodnak a felizgatott kedélyek, s az elégületlenek beletalálják magukat a kedvezőtlennek vélt helyzetbe. De kevéssel azután ismét megkezdődik az agitatió az ipar és kereskedelem rovására. (Helyeslés a középen.) Azoknál, kik mint Helfy képviselőtársam is mondotta, indokolt az, hogy a záradókot elfogadják, kik a, kiegyezést általában azért nem akarják elfogadni, mert azt rosznak tartják. Legalább az 5 évi provisoriummal a bajt némileg paralisálhatni vélik. Azonban azoknál, kik a kiegyezést csak némileg is kielégítőnek tartják: nézetem szerint nem indokolható e záradék, mert az egyezménynek általunk jelzett hátrányait még azzal akarják tetőzni és szaporítani, hogy a szerződési idő rövidebbre szabassék, a mi által a kereskedelem és ipar megzsibbasztatik. A kereskedésben semmi sem oly káros, mint a bizonytalanság, a változás, a hullámzás, még akkor is, ha a kilátásba helyezett eredmények sokkal kedvezőbbek volnának is, mint a minők ezen egyezményből várhatók. Ellenben ha valami kevésbé kedvező is, de határozott, szilárd alapon nyugszik : már csak a biztos számításra való tekintetből is sokkal nagyobb előnyöket nyújt. T. ház ! Én ezen záradókot, egészen őszintén szólva, aggodalommal fogadnám még azon esetben is, ha az a javaslatban benfoglaltatnék, s hajlandó volnék indítványt tenni annak kihagyására ; megmondom okát: miért. A két évi tapasztalás tanított meg erre, mert én nem akarnám egy-két óv múlva újra feléleszteni azon elszomorító jeleneteket, melyeknek a lefolyt kiegyezkedési tárgyalások miatt ós végett heteken, hónapokon, mondhatnám éveken át tanúi és részesei vagyunk. 1 Ennyit akartam röviden előadni az előttünk i fekvő módositványra vonatkozólag ; azonban egy | megjegyzést kívánok még tenni Helfy t. képviselő! társam beszédére, a ki azt monda, hogy oly többséggel, aminővel az általános tárgyalás befejeztével ezen egyezmény megszavaztatott, a kormánynak kötelességében állott volna lemondani. Engedelmet kérek, azon cornpact többséggel szemben, melylyel a kormány rendelkezik, annak nemcsak nem állott kötelességében a lemondás, sőt megfordítva, jogában sem állott lemondani, (Mozgás bal/elől.) sőt, midőn ilyen cornpact párt áll körülötte, ezzel egyetértőleg kötelességében áll a reá nehezedő feladat súlyánál fogva is nem tágítani, hanem helytállani. Ezeknél fogva én elfogadom változatlanul ezen a tárgyalás alatt levő 22-dik szakaszt. Tarnóczy Gusztáv: T. ház! Ha azon reményt táplálnám, hogy a Bittó t. képviselő ur által benjuijtott módosítás el fog fogadtatni, egészen röviden a költő szavaival indokolnám azt, a ki azt mondja : „Mert a roszból, mond a pap, a nagyobb a gonoszabb." De minthogy ezt nem remélhetem, kötelességemnek tartok néhány indokot a módositvány mellett fölhozni ; nem mintha engem kielégítene a módositvány, hanem csak azon szempontból, mert az mégis könnyít helyzetünkön. En ugyanis azt hiszem, hogy hat év is elegendő arra, hogy azon védvámos irány, mely ezen javaslatban inauguráltatik, terjedjen és erősödjék Európaszerte, és azt hiszem, hogy már öt év múlva is nehézségekkel kellend megküzdenünk, ha ismét vissza akarunk térni a mai helyzethez. Mert épen az ipar és kereskedelem terén áll az, hogy ha az bizonyos irányban megindul, ha egyszer bizonyos állást foglalt, azt rögtön megváltoztatni nem lehet. Ha egyszer intézetek, gyárak bizonyos irányban alapittatnak, ha egyszer ezen irány megállapodik: az rögtön le nem rombolható. A példa, ha mi az osztrák-magyar monarchiában ezen irányt elfogadjuk, kétségtelenül hatni fog szomszédainkra, ós pedig kényszeritőleg; mert ha mi védváminal védjük magunkat Lányukban, ők is ugyanazt fogják tenni irányunkban. Kell hogy ezt tegyék, már önvédelmi szempontból is, — és remélhető-e, hogy akkor képesek leszünk őket ismét más útra terelni ? — Én nem hiszem. Ezen helyzetből nehéz lesz öt-hat év múlva is visszatérni; de minthogy mégis jobb az öt évi rósz, mint a tiz évi rósz, azért pártolom a benyújtott módositványt. A mi a ministerelnök ur által fölhozott indokokat illeti, legfontosabbnak látszik előttem az, hogy a módositvány elfogadása nem vezethetne másra, mint hogy a kifejlődő mozgalom absorbeálja a monarchia két államának népét, és elvonja őket egyfelől más fontos teendőiktől, és ezen bizonytalanság árt az iparnak ós a kereskedelem-
