Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-358

6 358. országos illés február 23.1878. ily szerződések köttetnek és midőn azok a parlament elé kerülnek : első teendője a kormánynak, hogy a tárgyalásokról vezetett jegyzőkönyvet a ház elé terjeszti, mert azokból Ítélheti meg a képviselőház legalaposabban, hogy milyen eljárást követett a kormány, mennyit követelt, milyen okok birták arra, hogy egyik vagy másik pontban, a másik szerződő felnek concessiókat tett. Ha nálunk ilyen eljárás követtetett volna, én azon helyzetben volnék, hogy tudnám, hogy az öt évi záradék kihagyását melyik kormány kérte. Rendkívül érdekes, fontos azt tudni, hogy melyik kormány insistált azon, hogy 10 évre köttessék a szerződés. Amazok nem hiszem; hiszen azok folyton azt bizonyítgatják, hogy ez a kiegyezés rajok rendkívül káros: ha káros, akkor nem áll érdekükben, hogy az 10 évre biztosittassék. Tehát önök kérték, hogy hagyassák ki azon záradék, hogy azzal boldogítsák Magyarországot 10 évig. Ha pedig mégis ugy van, hogy amazok kérték: ez jele, hogy ők magukra nézve károsnak nem tartják és akkor nincs semmi ok rá, hogy mi miért ne egyezzünk bele, hogy ezen záradók a szövegből kihagyassék. T. ház! Az bizonyos, hogy más komoly parlamentekben ilyen vita után, a milyen e tárgyra vonatkozólag e házban folyt, és ilyen szavazás után, a kormány becsületbeli kötelességének tartotta volna, vagy rögtön beadni lemondását, vagy visszavonni a törvényjavaslatot. (Ugy vanl balfelöl.) Sokkal csekélyebb kérdéseknél látjuk e példát a külföldi parlamentekben. Emlékeztetem a t. házat azon nagy vitára, mely Angliában folyt a múlt években a behozni szándékolt gyapju-adó tárgyában. Rendkívül nagy, heves vita volt, végre a kormány győzött 21 szavazattal; de az angol kormány kötelességének tartotta a törvényjavaslatot, miután meglett szavazva, visszavonni, és kijelentette az akkori ministerelnök, hogy egy oly törvényhozási intézkedésért, a mely ilyen makacs, nagy ellenállással találkozik a nemzet részéről, ő a felelősséget nem vállalja el. (Helyeslés a baloldalon.) Ez a parlamentalis, az alkotmányos eljárás. Hogy egy közelebbi példát hozzak fel, most történt 4—5 hónapja, Olaszországban a DepretisNicotera ministerium beadta lemondását egy relatíve igen csekély adókérdés miatt, a melyben a kormány győzött 29 szavazatta], de kötelességének érezte a rákövetkező napon beadni lemondását és az alkotmányos király kötelességének tartotta a lemondást azonnal elfogadni. Midőn csekély fontosságú kérdéseknél, ily eljárást követnek a kormányok, kérdem: mi kötelessége a kormánynak akkor, mikor oly kérdésről van szó, mely a nemzet nagy részének benső meggyőződése szerint a nemzetre anyagi élet-halál kérdés; miként bír a kormány felelősséget vállalni, 36, 26 többséggel, hogy rá erőszakol az ország jövőjére, a nemzetre egy politikát, melytől az egész nemzet retteg. (Helyeslés a szélső balfelöl.) De ha a kormány nem tette eddigelé, én nem biztatom magamat azon reménynyel, hogy az én felszólalásom legyen képes őt arra birni. De egyet mégis bátor vagyok reményleni, hogy ha már ennyit nem tesz: legalább azzal nyugtassa meg lelkiismeretét, saját hazafiúi érzületét, hogy midőn látja, hogy ezen törvényhozási intézkedés oly mély, oly rendkívüli aggályokat kelt a nemzet igen nagy részében, hogy akkor nyugodjék bele legalább abba, hogy ezen intézkedés a lehető legrövidebb időre szorittassék, adassék meg legalább a lehetőség ezen nemzetnek, hogyha majd azon általunk tett baljóslatok betalálnának teljesedni, hogy meglegyen a mód arra, hogy azon segíthessen. Reményiem tehát, hogy legalább e tekintetben a kormány, ha majd a vita folytán meg fog győződni róla, hogy ezt csakugyan a nemzet nagy része komolyan, határozottan kívánja: nem fog hozzá ragaszkodni és engedni fog az indítványnak, melyet Bittó István t. képviselő ur benyújtott és melyet a magam részéről is pártolok. Egyet azonban tartozom t a magam részéről a módositványhoz hozzátenni. Én módositványt nem terjesztek be, annyit azonban megjegyzek, hogy sajnálom, hogy a t. képviselő ur, ha már módositványt benyújtott, megtartotta azt a formulát, mely az előbbi szövegben volt, nevezetesen, hogy megtartotta azt, hogy a 6 havi felmondás után még a felmondási év alatt nem áll a nemzetnek jogában, hogy önállólag rendelkezzék, mire körülbelül egy évi idő nem túlságosan sok, hanem újra kötelességévé akarja tenni a kormánynak, hogy ezen egy évi időt ujabb alkudozásokra használja fel. Én ebben nagy veszélyt látok; tulajdonképen az rántotta bele a jelen kormányt abba a helyzetbe, melyből később akarva sem juthatott volna ki oly könnyedén, miután elforgácsolta az egész időt az alkudozásra, utoljára azt mondta, hogy most már késő, külön vámterületet nem állithat fel, a szerződés lejárt, intézkedni kell rövid idő alatt. Én elfogadom Bittó képviselő ur indítványát. (Helyeslés a baloldalon.) Várady Gábor: T. ház ! Én Bittó István képviselőtársam indítványát nem fogadom el, okaimat el fogom röviden mondani. Mielőtt azonban ezt tenném, méltóztassék a t. ház nekem megengedni, hogy személyes kérdésben egy rövid kijelentést tegyek. (Halljuk ! Halljuk!) Irányi és Mocsáry t. képviselőtársaim az általános tárgyalás alkalmával beszédemnek egy ré-