Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-345

345. országos ülés február 8, 1878. as dékenyebbek, ha nálunk azok kerülnek kormányra. a kik őket legjobban szidják. Ezt a kormányt megbuktathatjuk, de azt nem érjük el vele, hogy egy másik kormányt hozzunk létre, mely itt e házban többséget s Ausztriával egyezséget tudjon alkotni. Hanem azt elérhetjük vele, hogy az Ausztriával való szakítást inauguráljuk, a mit azután a jövő választások perfektté fognak tenni. Mert az iránt ne tápláljanak semmi illasiót, tisztelt' barátaim, hogy ha azt a kiegyezést most lehetetlenné teszszük, — a közvélemény ne egész tömegével ahhoz a zászlóhoz forduljon, melyre a tökéletes szakítás van felirv annak az ideoda ingadozó, sehol meg nem állapodó, a kiegyezést elvben óhajtó, gyakorlatban lehetctlenito politikának még tábora maradjon. Azoknak az útját végig láthatja minden ember, meredek az és veszélyes, egyenes az ós tiszta (Ragályi N. közbeszól: És tiszességes. Zajos derültsége — az önök útjából pedig önök maguk sem látnak egyebet, mint az első mértföld mutatót. [Helyeslés a középen.) A ki ebben nem lát semmi bajt, arra nézve az, hogy van egy possibilis, az 1867-iki alapon álió kormányunk és többségünk, lehet igen közönyös dolog; de én annak a hidegvérét nem irigylem. Én tehát összesíteni indokaimat. Mert megvagyok győződve arról, hogy az a rémkép, a mit Magyarországnak ez egyezmény miatt elpusztulásával rajzolnak ellenfeleink: túlzás, és képtelenség. Mert másfelől arról is meg vagyok győződve, hogy az általunk ajánlott eszközök oly nagy bajokat, melyek átalánosak, rólunk elfordítani nem fognak. Mert meg vagyok győződve, hogy azok, kik a mi parlamentünkben oly élesen megtámadják Ausztriát, azokkal, kik az osztrák parlamentben ép oly indulatosan támadják meg Magyarországot, aj alkudozást kezdve, nem hogy a mostaninál jobb, de semmilyen egyezményt sem tudnának létre hozni. Mert a részünkről hozandó - pénzbeli veszteséget számbavehetőnek sem tartom azon veszededelemhez képest, a mibe rohanunk, ha a két monarchia egymással teljesen meghasonlik. Mert az önálló nemzetgazdászati küzdelemhez való erőnkben és készültségünkben nincs bizodalmam. Mert a külügyi fenyegető helyzettel szemben még áldozatokat is kész vagyok hozni a két monarchia egyetértésének fentartására, s óhajtom, hogy monarchiánk e nagy európai életkérdésekben tekintélyének egész súlyával actióképesen álljon elő S mert végül egy most beáiiható parlamenti erisisnek hazánkra és a monarchiára háruló veszélyes következményeit világosan látom és tudom. Annálfogva a jelen törvényjavaslatot elfogadom. {Elénk helyeslés, tetszés és éljenzés a, középen ) Gr. Lónyay Menyhért: T. ház/ Jól tudom, hogy nekem nem most áll jogomban azon igen t. barátom Jókai Mórnak felelni azokra, miket az én beszédemre elmondott. Rá érünk erre a vita berekesztése után,mikor engem— ugy hiszem — a szó meg fog illetni. (Ugy van\) Hivatkozva azonban a házszabályokra, élek azon joggal, hogy félremagyarázott szavaimat helyreigazítsam. (Halljuk!) T. barátom engem hivatkozással a Pesti Naplóban megjelent beszédemre azzal vádol, hogy a közöshadsereg különválasztását kívánom. Ez ellen én határozottan tiltakozom, még pedig annyival inkább, mert én a monarchia hatalmi állásának egyik föltételéül éppen a közöshadsereget tekintettem mindig és tekintem most, is. Mit mondtam? Én szólván a hozzájárulási arányról, nem mondtam mást, mint azon véleményemet, hogy „Magyarország viselje mindazon fizetés terhét, mely esik a közösügyeknek szolgáló, a magyar korona területén született egyénekre." És az élelmezésre nézve hozzátettem : „hogy a közös hadsereg — tehát világosan és félreérthetetlenül „közös had sereg "-ről szólotttam — hogy a közös hadsereg nálunk elhelyezett részének olcsóbb élelmezése javunkra vánék." Abból, amit méltóztatott rólam mondani: egy szó sincs beszédemben. (Helyeslés a baloldalon') B. Bánliidy Béla : T. ház ! szavaim helyremagyarázása végett ( csak igen röviden kívánok szólani. (Halljuk!) Én t. ház, minden mellékes czélzat nélkül egyszerűen constatálni kívánom, hogy múltkori nyilatkozatomban a hadsereg kérdéséről egy szót sem szólottam. (Igaz! a baloldalon.) Jókai Mól': Félremagyarázott szavaim helyreigazítása ezéljából szót kérek. (Derültség. Halljuk !) En nem mondottam azt, hogy Lónyay Menyhért gr. igen t. képviselőtársam a hadsereg elkülönítésére tett volna indítványt. (Halljuk!) Eu csak azt mondottam, hogy beszédének most általa is felolvasott részéből a hadsereg elkülönítése következnék. (Helyeslés a középen.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem (Szünet után?) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni, az ülést folytatjuk. Helfy Ignácz: T. ház! Távol legyen tőlem versenyezni akarni akár humor tekintetében az „Üstökös" szellemdus szerkesztőjével, akár pedig phantasia tekintetében hazánk legjelesebb regényírójával. (Halljuk!) őszinte örömmel láttam imént elmondott beszédéből, hogy daczára annak, hogy százakra megy már müvei köteteinek száma, phantasiája annyira nem gyengült, hogy néhány