Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-345

3í 345. országos ülés február 8. 1878. tette tönkre. (Ugy van \ Ugy van \ halfelöl.) Egy­séges volt a vezérlet, egységes a főparancsnokság. De oly párt nincs is ez országban, a melynek álláspontja az lenne, hogy különválasztván a ma­gyar hadsereget az osztrák hadseregtől, annak legfőbb parancsnoka ne ö Felsége legyen. Ilyen párt nincs, tehát a vezérleli egység megmaradna akkor is, és igy épen azon történeti példából, melyre Jókai képviselő ur hivatkozott, megtanul­hatta volna, hogy nem csak lehetséges, de czél­szerü és opportunus is, mert tudjuk, hogy mind­egyik hadsereg ne csak saját erejét, hanem saját nemzeti szellemét is vigye a harczba. (Élénk he­lyeslés a balon.) Azokra, a miket a képviselő ur komolyan el­mondott, (Derültség balfelöl.), lesz alkalmam be­szédem folytán reflectálni, most áttérek magára a tárgyra, Eövid leszek két okból. Először, mert egészségi állapotom nem a lehető legjobb ; de rö­vid leszek főképen azért, mert nem szabad és nem akarom elfeledni azt, hogy a vitának tize­dik napján szólok. Fölösleges is volna a hosszú fejtegetés akkor, amikor magából a kormánypártból, még pedig olyanok részéről, kik évek hosszú során át min­dig a lehető legállhatatosabban és a legőszintébb meggyőződéssel támogatták a kormányt, mondom, mikor még oly férfiakban is felébredt a köteles­ségérzet oly fokig, hogy érezték, miként már most, habár azon párthoz tartoznak, hallgatniuk nem szabad. Nagy tény ez, uraim. S magam részéről kimondom azon meggyőződésemet, hogy ezen t. urak nemcsak maguk iránt teljesítettek ezáltal kötelességet, de érdemeket szereztek e tekintetben a haza iránt. Ideje volt már egyszer, hogy fel­szólaljon onnan egy hang, mely megjelölje leg­alább megközelítőleg, hogy van mégis egy határ, melyen tul nem hajlandók önök követni min­denkit. rövid óranegyed alatt végig nyargalt a békéscsa­bai színháztól a comunismusig, a földmunkás idylli képétől a német franczia háborúig. Nevezetesek azon rohamos változások, melyeken az utóbbi idő­ben országunk keresztül ment (Halljuk! Halljuk!) Tegnap és tegnapelőtt mindenki e hazában Kerkapoly, Simonyi képviselő urakat tartotta azon jelesek közül, kik felszólaltak, reális politikusoknak, holott ma Jókai Mór kitűnő regényírónk mai fel­szólalása után fordítva áll a dolog legalább sze­rinte, mert azok a phantasták, ő pedig a reális politikus. (Derültség.) És csakugyan meglátszik, hogy a vita folyama, különösen pedig a kormány programja mily transformatiót vitt rajta végbe, mivel egész beszédét ő is a compensatiók és recorn­pensatiók benyomása alatt tartotta. A kik az ellenzék soraiból eddia; e tárgy­hoz hozzászóltak, bebizonyították, hogy Magyar­országnak nagy anyagi érdekei mennyi kárt szen­vednek a javasolt szerződések által; ő erre azzal válaszol, hogy rámutat arra, hogy egy vidéki kis város 80.000 frtos színházat épített, —rámutattak az iparvámokra és panaszkodtak a felett és pe­dig nézetem szerint alaposan, hogy miattok az ipar kifejlődése lehetetlen, és ő rámutat, hogy is­koláink virágzanak, és hogy áfaiában cultur ezé­lokra mennyit áldoz az ország. Mellékesen meg­jegyzem, hogy hihetőleg nem szokta olvasni a költségvetést, mert különben látná belőle, hogy oly nyomorúságosan csekély az az összeg, a mi a budgefben nevelési czélokra felvéve van, hogy e czélra egy külföldi város többet költ, mint a ma­gyar állam összesen. Gazdag fantasiájának kiapadhatatlan forrása saját vallomása szerint egy dologból indul ki t. i. az önálló hadsereg utópiájából ; ő 1870-ben sza­kított ezen álommal. Ha jól emlékszem, lesznek talán mások, akik adatokkal képesek lesznek be­bizonyítani, melyekkel ez úttal nem rendelkezhet­tem. — Jókai képviselőtársam még 1871 és 72­ben is híve volt az önálló hadsereg eszméjének­legalább annak mondotta magát, (Fdkidltá, sok a bal oldalon: Ugy van] ügy van]) hanem a dátum, az nem dönt regényírónál. (Derültség balfelöl.) Elég az, hogy megmagyarázta, miért szakí­tott az önálló hadsereg eszméjével, az ok pedig az, mert a midőn látta, hogy egy oly egységes nagy nemzet, mint a franczai, rövid pár hét alatti had­járatban tönkre tétetik : akkor belátta, hogy okvet­lenül szükséges, hogy a két államnak, Magyaror­szágnak és Ausztriának hadseregei egy testet ké­pezzenek. Engedelmet kérek, de hisz épen abból a háborúból ellenkezőt tanulhatott volna: (Ügy van] Ugy van\ balfelöl.) mert azon nagy tényező Németország, a mely Francziaországot tönkretette, nem egységes, hanem szövetséges hadsereggel Ha a vita eredményét tekintem, eddigelé megvallom, nem osztozhatoin sem az imént felszó­lalt Jókai t. képviselőtársamnak, sem Zsedényi t képviselőtársamnak azon nézetében, hogy itt az ellenzék soraiban oly nagy és sokféle a vélemény­eltérés, ugy hogy Zsedényi t. képviselőtársam határozottan mondotta, hogy az önálló vámterület hivei oly kevesek e házban, hogy a szélső bal néhány padján elférne. En reám, ki pedig feszült figyelemmel kisértem az egész vita folyamát, ennek eredménye egészen más benyomást tett. Én azt látom, hogy a házban két álláspont van szemben egymással. Az egyik a közös vámterület minden áron. Ezt képviseli a képviselő ur társaival; másik táborban vannak a különvámterület hivei, csak azon különbséggel, hogy mi, kik itt ülünk és néhányan ezen oldalról (a független szabadelvű pártra mutat) határozottan most már az önálló

Next

/
Oldalképek
Tartalom