Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-345

3í 345. országos ülés február 8. 1878. tette tönkre. (Ugy van \ Ugy van \ halfelöl.) Egységes volt a vezérlet, egységes a főparancsnokság. De oly párt nincs is ez országban, a melynek álláspontja az lenne, hogy különválasztván a magyar hadsereget az osztrák hadseregtől, annak legfőbb parancsnoka ne ö Felsége legyen. Ilyen párt nincs, tehát a vezérleli egység megmaradna akkor is, és igy épen azon történeti példából, melyre Jókai képviselő ur hivatkozott, megtanulhatta volna, hogy nem csak lehetséges, de czélszerü és opportunus is, mert tudjuk, hogy mindegyik hadsereg ne csak saját erejét, hanem saját nemzeti szellemét is vigye a harczba. (Élénk helyeslés a balon.) Azokra, a miket a képviselő ur komolyan elmondott, (Derültség balfelöl.), lesz alkalmam beszédem folytán reflectálni, most áttérek magára a tárgyra, Eövid leszek két okból. Először, mert egészségi állapotom nem a lehető legjobb ; de rövid leszek főképen azért, mert nem szabad és nem akarom elfeledni azt, hogy a vitának tizedik napján szólok. Fölösleges is volna a hosszú fejtegetés akkor, amikor magából a kormánypártból, még pedig olyanok részéről, kik évek hosszú során át mindig a lehető legállhatatosabban és a legőszintébb meggyőződéssel támogatták a kormányt, mondom, mikor még oly férfiakban is felébredt a kötelességérzet oly fokig, hogy érezték, miként már most, habár azon párthoz tartoznak, hallgatniuk nem szabad. Nagy tény ez, uraim. S magam részéről kimondom azon meggyőződésemet, hogy ezen t. urak nemcsak maguk iránt teljesítettek ezáltal kötelességet, de érdemeket szereztek e tekintetben a haza iránt. Ideje volt már egyszer, hogy felszólaljon onnan egy hang, mely megjelölje legalább megközelítőleg, hogy van mégis egy határ, melyen tul nem hajlandók önök követni mindenkit. rövid óranegyed alatt végig nyargalt a békéscsabai színháztól a comunismusig, a földmunkás idylli képétől a német franczia háborúig. Nevezetesek azon rohamos változások, melyeken az utóbbi időben országunk keresztül ment (Halljuk! Halljuk!) Tegnap és tegnapelőtt mindenki e hazában Kerkapoly, Simonyi képviselő urakat tartotta azon jelesek közül, kik felszólaltak, reális politikusoknak, holott ma Jókai Mór kitűnő regényírónk mai felszólalása után fordítva áll a dolog legalább szerinte, mert azok a phantasták, ő pedig a reális politikus. (Derültség.) És csakugyan meglátszik, hogy a vita folyama, különösen pedig a kormány programja mily transformatiót vitt rajta végbe, mivel egész beszédét ő is a compensatiók és recornpensatiók benyomása alatt tartotta. A kik az ellenzék soraiból eddia; e tárgyhoz hozzászóltak, bebizonyították, hogy Magyarországnak nagy anyagi érdekei mennyi kárt szenvednek a javasolt szerződések által; ő erre azzal válaszol, hogy rámutat arra, hogy egy vidéki kis város 80.000 frtos színházat épített, —rámutattak az iparvámokra és panaszkodtak a felett és pedig nézetem szerint alaposan, hogy miattok az ipar kifejlődése lehetetlen, és ő rámutat, hogy iskoláink virágzanak, és hogy áfaiában cultur ezélokra mennyit áldoz az ország. Mellékesen megjegyzem, hogy hihetőleg nem szokta olvasni a költségvetést, mert különben látná belőle, hogy oly nyomorúságosan csekély az az összeg, a mi a budgefben nevelési czélokra felvéve van, hogy e czélra egy külföldi város többet költ, mint a magyar állam összesen. Gazdag fantasiájának kiapadhatatlan forrása saját vallomása szerint egy dologból indul ki t. i. az önálló hadsereg utópiájából ; ő 1870-ben szakított ezen álommal. Ha jól emlékszem, lesznek talán mások, akik adatokkal képesek lesznek bebizonyítani, melyekkel ez úttal nem rendelkezhettem. — Jókai képviselőtársam még 1871 és 72ben is híve volt az önálló hadsereg eszméjéneklegalább annak mondotta magát, (Fdkidltá, sok a bal oldalon: Ugy van] ügy van]) hanem a dátum, az nem dönt regényírónál. (Derültség balfelöl.) Elég az, hogy megmagyarázta, miért szakított az önálló hadsereg eszméjével, az ok pedig az, mert a midőn látta, hogy egy oly egységes nagy nemzet, mint a franczai, rövid pár hét alatti hadjáratban tönkre tétetik : akkor belátta, hogy okvetlenül szükséges, hogy a két államnak, Magyarországnak és Ausztriának hadseregei egy testet képezzenek. Engedelmet kérek, de hisz épen abból a háborúból ellenkezőt tanulhatott volna: (Ügy van] Ugy van\ balfelöl.) mert azon nagy tényező Németország, a mely Francziaországot tönkretette, nem egységes, hanem szövetséges hadsereggel Ha a vita eredményét tekintem, eddigelé megvallom, nem osztozhatoin sem az imént felszólalt Jókai t. képviselőtársamnak, sem Zsedényi t képviselőtársamnak azon nézetében, hogy itt az ellenzék soraiban oly nagy és sokféle a véleményeltérés, ugy hogy Zsedényi t. képviselőtársam határozottan mondotta, hogy az önálló vámterület hivei oly kevesek e házban, hogy a szélső bal néhány padján elférne. En reám, ki pedig feszült figyelemmel kisértem az egész vita folyamát, ennek eredménye egészen más benyomást tett. Én azt látom, hogy a házban két álláspont van szemben egymással. Az egyik a közös vámterület minden áron. Ezt képviseli a képviselő ur társaival; másik táborban vannak a különvámterület hivei, csak azon különbséggel, hogy mi, kik itt ülünk és néhányan ezen oldalról (a független szabadelvű pártra mutat) határozottan most már az önálló