Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-345

ö4 :?45. országos lilés február 8. 1878 visszhangul gróf Lónyay Menyhért képviselőtársam és tisztelt barátom felveti azt az eszmét, hogy a magyarországi születésű tagjai a közös hadseregnek Magyarország által élelmeztessenek. Lónyay Menyhért gróf: Nem ezt mondottam. Jókai Mór: Szóról szóra idéztem, ugy a hogy a beszédet a Pesti Naplóban (Zajos derültség.) olvastam. Ez természetesen nem mehet másként, mint hogy a magyar hadsereg az osztráktól teljesen elkülönítessék, hogy Magyarország elválaszsza a saját arsenali, hajohadi illetményét az osztrákétól, s azt lássa el honos szolgálati személyzettel, tiszti karral, és technikai csapatokkal, mert különben azt követelni Ausztriától, hogy a magyar ezredek nem honos tiszti karát, s a fegyvergyár, tüzérség, hajóhad mindkettőnket védő, de nem magyarországi születésű személyzetét ő maga élelmezze, tiszta igaztalanság volna, s nem is állnának rá. S a független szabadelvű párt tisztelt elnöke, báró Bánhidy Béla, kezet nyújt gróf Lónyaynak, s kész vele szövetkezni. Bánhidy Béla báró: Ezen pontra nézve nem ! Jókai Mór: (Halljuk] Halljuk]) Ugy olvastam a tegnapi „Közvéleményében, hogy mindnyájan egyetértenek. Nem titkolom, hogy a m gyár hadsereg elkülönítése egy ideig nekem is őszinte óhajtásaim közé tartozott; (Derültság a baloldalon. Halljuk! Halljuk]) bár én nem mentem oly meszsze, mint gróf Lónyay Menyhért képviselőtársam ; mert én a magyar ezredeknél alkalmas külföldi születésű tisztek élelmezését is felvettem a kiadásaink közé; — de én urát és idejét adom annak, miért és a mikor ez óhajtásomnak — nem egyidőre — de mindenkorra leteszem. Ez volt az 1870-iki németfranczia háború tanulsága. Mikor azt láttam, hogy a világnak eddig leghíresebb katonai állama, hogy törik össze egy gyors és tömeges támadás előtt.: mindinkább meggyőződésemmé vált, hogy az újkori harczmodorrral szemben veszedelem volna monarchiánkra nézve hadseregének egységét bármi tekintetben megbontani. Ez a tanulság teljesen igazolja saját lelkiismeretem előtt a korábbi óhajtásomnak félretételét, Azok, a kik ezt most épen jónak látják felvenni, igazolják magukat szintén a saját lelkiismeretük előtt. Azt vetik ellenünk, hogy mi a külügyi fenyegető viszonyokat pressióul használjuk fel a kiegyezési törvónyjavaslatok elfogadtatására. Bizonyára, a ki messziről néz bennünket, s nem ismeri nemzeti jellemünket, ennek épen az ellenkezőjét hiheti, s arra a gondolatra jöhet, hogy mi most, midőn egész erélyünkre s imponáló nyugalmunkra volna szükség a fenyegető külhelyzettel szemben: szándékosan keressük az alkalmat a belső összeveszésre, s simuláljuk a belviszályt, azért, hogy indokoljuk az actióba nem menetesünket. S ez, megvallom, hogy méltatlan és igaztalan vád volna ellenünk; mert nemzetünket akármivel lehet vádolni, de gyávasággal nem. Erőnknek túlbecsülése az, mely egyszerre két ellenfélnek akarja megizenni a harezot. Hanem az eredmény mégis ugyanaz. Kétfelé kezdeni harezot, anynyi mint semmit se kezdeni. Belviszályt költeni, anynyi mint kifelé tehetetlenné válni. (Tetszés és helyeslés a középen.) A független szabadelvű párt tisztelt kettős vezérsége (Halijuké Halljuk] a baloldalon) nem engedte el magának azt az élvezetet, hogy arra az ötletre, hogy „minden elveszett, de megmaradt a kormány," — rá ne duplázzon. Simonyi Lajos b. tisztelt barátom ebben igen kevés nyereséget lát; Bánhidy Béla b. tisztelt képviselőtársain már semmi nyereséget sem lát. (Derültség,) Ha ez a hajtott vad csak egy gyáva nyúl volna, elég lenne neki a nem találó vadászokra csak anynyit visszakiáltani, hogy a ti politikátok pedig az, hogy „minden elveszett; de megmaradt a választókerület." (Derültség.) A hajtott vad azonban nem gyáva nyúl, hanem izmos tenyeres-talpas medve, (Egy hang: Móritz Pál! Nagy derültség.) a ki szembenéz a vadászszal Hogyan? önök nem tartják azt semmi nyereségnek, hogy Magyarországon van egy possibilis kormány ? És a mi több, hogy van egy megbízható parlamenti többség, mely azt támogassa? Hiszen ma buktassák meg e kiegyenlítést s vele egj'ütt a kormányt az egyesült ellenzéki frakcziók; kormányt ugyan fognak önök alakíthatni, mert ministernek való kapaczitás van soraik közt elég; de próbáljanak csak a jelen kérdésben is, a benyújtott négyféle ellenjavaslatok bármelyikének is tizenkilencz szavazatnyi többséget csinálni. —• Nem lesz belőle semmi, hisz egyik kizárja a másikat. S ha az uj kormányalkotás ily nehéz lenne a belső pártviszonyok miatt: milyen nehéz lenne az még az osztrák féllel való viszonyt is tekintetbe véve. (Helyeslés a középen.) Olyan férfiakat látok e házban, a kik a beterjesztett vámegyezségnél ránk nézve jobbat képesek nekünk előterjeszteni; de olyant egyet se látok, a ki elég hatalmas legyen ennek az elfogadására az osztrák félt is rákényszeríteni. Vagy talán mi engedékenyebbek fogunk lenni, ha Ausztriában azok kerülnek a ministerpadra, a kik most bennünket legjobban szidnak? S mégis azt kívánjuk, hogy Ausztriában más legyen a logika, mint mi nálunk, s hogy az osztrákok legyenek enge-