Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-345

78 345. országos ülés február 8, 1878, épen ezen vámügyi javaslat, melyet a bizottság t. előadója előterjesztett. Ne vegye zokon a t. előadó ur ezen őszinte nyilatkozatomat, a mi által korántsem kívánok akár tehetségeiből, akár érdemeiből bármit is levonni. Ezen nyilt kijelentésem által csupán kifejezést akartam adni azon elvitázhatlan igazságnak, hogy rósz ügyet csak roszul lehet védeni. A t. előadó ur azt mondja a többi közt jelentésében, hogy a 70-es évek rósz termései, a pénztelenség szították az országban az elégedetlenséget, és ez a közös vámterület eszméjének tulajdoníttatott. Megengedem, hogy Magyarországot többször érték és érzékenyen sújtották anyagi csapások; de a nemzet az anyagi csapásokat mindig békésen, úgyszólván keresztényi türelemmel viselte. A mi az országban szította és jelenleg is szítja az elégületlenséget: az nem a rósz termés, nem a pénztelenség, hanem azon nemzetellenes politika. (Ugy vav\ a bal- és a szélső baloldalon.,) melyet a kormány követ, s mely az elégületlenséget majd csak nem az elkeseredésig fokozza. (Igazi Ugy van ! a bal- és a szélső baloldalon.) Azt is mondja továbbá a t. előadó ur, hogv a vámközösség nem akadályozza az ipar kifejlődését hazánkban; de sőt a 60-as évek vége felé az ipar és kereskedelem növekedett: továbbá azt mondja ugyanezen jelentésben, hogy nem szabad iparos állammá lennünk; mert ez agriculturalis fejlődésünket nagy mértékben veszélyeztetné. Nem kívánok, t. ház, az előadó ur ezen tételével bővebben foglalkozni, mert hisz maga a t. ministerelnök ur is desavouálta ezen téves állítását; én csak constatálni kívánom ez állítás ellentétét szemben a vámügyi bizottság jelentésével. Mert ha egyfelől a vámközösség előmozditja gyáriparunk fejlődését, másfelől pedig a gyáripar fejlődése agriculturalis érdekeinkoek nem válik előnyére: akkor az én logikám szerint, ha t. i. agriculturalis érdekeinket im'g akarjuk óvni — ebből nem az következik, hogy elfogadjuk a vámközösséget, hanem hogy elvessük azt. De egy kijelentésében a t. előadó urnák mégis osztozom, és ez az, hogy a vámügyi bizottság kiindulási pontul a G7-ki kiegyezést vette. Álláspontom és szavazatom indokolásánál én is a 67-ki kiegyezés alapján állok, azon különbséggel, hogy én a^on kiegyezésből korántsem következtetem hazánk anyagi fejlődését és jólétét, hanem igenis következtetem hazánk elszegényedését. Én, t. ház, határozottan kijelentem, hogy a külön vámterületnek föltétlen hive vagyok. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon :) mert szerény meggyőződésem szerint ez egyetlen útja és módja annak, hogy nemzetgazdaságunk, iparunk és kereskedelmünk fejlődése mellett államháztartásunkat rendezhessük. Ezt nem én mondom ki először e házban, kimondották már mások is nem csak itt, de a házon kivül is De legfényesebben igazolja ezen állítás valódiságát a nemzetek iparfejlődésének történelme. A t képviselő urak a túlsó oldalon egytőlegyig elismerik a különönálló vámterület hasznos voltát, de ahhoz még sem járulnak; inert félnek a monarchia megrázkódtatásától. így a többek közt Móricz Pál t képviselőtársam félti a magyar hazát, mert azt mondja, hogy a magyar haza csak addig marad magyar, mig a földbirtok magyar kézben marad. Tökéletesen igazat adok Móricz Pál t. barátomnak, hanem akkor csodálkozásomat kell kifejeznem a felett, hogyan lehet oly készséggel megszavazni azon drákói adótörvényeket, melyek a magyar embert nemcsak földbirtokából, hanem ma-holnap bőréből is kivetkőztetik, és vándorbotot adnak kezébe, hogy üres tarisznyával uj hazát keressen. Még egy észrevétellel tartozom a t. képviselő urnák és itt igazolni kívánom az ő állítását, szemben Irányi Dániel képviselőtársam állításával. 0 ugyanis azt állította, hogy a balközép programjába nem volt felvéve az önálló vámterület. Én t. ház, csak azért kívánok Móricz Pál t. barátom ezen állítására reftectálni, mert én is egykor vele együtt tagja voltam a balközépi pártnak. Elismerem, hogy nem volt felvéve a párt programmjába, noha Irányi t. képviselőtársam azt mondja, hogy fel volt véve a bihari pontokba. Azok reánk nézve nem voltak mérvadók; mert később keletkeztek, mint az országos balközép programmja. De én azt mondom, hogy nem is lehetett concret alakban fölvenni; mert a kérdés nem volt napirenden. Hanem azt csak nem fogja tagadni az ón t. barátom, hogy a balközép az 1790. X. t. ez. alapján semmiféle közös ügyet el nem ismert. A sanctió pragmatica alapján még közös védelmet sem, csak kölcsönös védelmet lehetett elismerni. És azt is meg fogja engedni t. képviselőtársam, hogy hét esztendeig folytonosan ostromoltuk azon közügyed alapot, melyen a t. képviselő ur most áll, és melyről a közös vámterületet oly hévvel és buzgósággal védelmezi. (Helyeslés bal/elől.) Tóth Vilmos t. képviselő ur tul tesz még Móricz t. barátomon is; ő nemcsak a magyar hazát félti, hanem Ausztriát is ; mert—úgymond — nekünk feladatunk, tehát kötelességünk is az osztrák ipart védelmezni. Nem hiszem, hogy akkor, mikor a t. képviselő ur elméjében ezen gondolat megfogamzott, magát belügyministernek nem képzelte azon időből, midőn a virilis intézményt megalkotta, mert mind ezen állitásnak, mind azon intézménynek ugyan egy kiindulási alapeszméje van t. i. az, hogy az erősebbet kell törvény által védelmezni a gyengébb ellen. 'Várady Gábor t. képviselő ur szintén elismeri üdvös voltát a külön vámterületnek, hanem azt